A sakkal kapcsolatosan van valami új játékelméleti eredmény?

Számos könyv, tanulmány született a sakkról, könyvtárnyi irodalma van, létezik a megnyitáselmélet, ahol különféle taktikákat, stratégiákat elemeznek és a mai napig születnek újak, de természetesen a közép és a végjáték különféle lehetőségei ezt tovább színesítik, variálják.

Újabban sakkprogramokat eresztenek egymásnak, hogy megtudják azt, amit kérdezel, de csak annyi az eredmény, hogy magukat a programokat tudják minősíteni, mert amelyikkel az egyik győz, a másik ugyanazzal a megnyitással nem mindig, így nem lehet megállapítani egy biztos nyerő stratégiát.

[link]

Mellesleg egy kérdés: sakkoztál már komolyabb szinten?

Mert a kérdés matematikailag - jó, erőltetett - de érthető, viszont sakkozó szemmel nézve ökörség.

Első vagyok.

Az volt az érzésem, hogy azt kérdezed, van e biztosan nyerő lépés, vagy taktika, aminek van egy kezdő lépése és természetesen ahhoz tartozó további lépéssorozat.

Erre adtam választ, hogy egyenlőre nincs, ha nem ez volt a kérdésed. akkor elnézést kérek, félreértettelek.

Valóban szokták mondani, hogy a világos lépéselőnyben van, de ez nézőpont kérdése, hogy ő kezd az lehet hátrány is, hiszen megbontja a stabil kezdő alakzatot.

A való élet nem igazán passzol a játékhoz, de azért elmondom, hogy Zsukov minden nagy csatáját erős védelemmel kezdte, kiépített állásban szétverte a támadó rohamot, majd az addig intakt erőkkel mért csapást, ezt csinálta a távol-Keleten, Moszkva alatt és Kurszknál is, így hát látható, hogy a támadó stratégia nem mindig kifizetődő.

A közelmúltban nagy port vert fel a C2-C4 kezdőlépés, amellyel világos védelemmel kezd, de kiderül, hogy a lépéselőny nem igazi előny, hiszen a lépések párban történnek, így elméletileg semmi előnye nem származik belőle világosnak, dacára annak, hogy a gyakorlatban mégis úgy tűnik, ám lehet erre építeni a játékot mindkét félnek.

A statisztikai átlag semmit nem jelent, egyáltalán nem biztos, hogy a világosnak valódi előnye lenne.

Attól mert valaminek nagy az állapottere még nem feltétlen lehetetlen bejárni. Az amőba állapottere végtelen is tudna lenni, mégis van benne nyerő stratégia 4 és 6 pontos verziónál. Alfa-béta vágásokkal egy nagyon nagy fa is bejárható logaritmikus időben, szóval már a feltevéseid is rosszak. Ettől függetlenül a nagyközönség (de valószínűleg senki más sem) valóban nem tud nyerő/nem vesztő stratégiáról egyelőre. Az még hogy az univerzum összes számítási kapacitása se lenne elég valamire annyira elcsépelt és semmitmondó. Egyáltalán nem arról van szó, hogy valami fizikálisan megoldhatatlan, hanem hogy van egy módszerünk, ami túl hosszú ideig fut.

Te gyakorlatilag egy mamutfenyő előtt állsz egy kiskanállal és megpróbálod kivágni, de amikor nem sikerül, akkor azt mondod, hogy a mamutfenyő kivághatatlan.

Holott csak kiskanállal kivághatatlan, sőt 6*10^23 kiskanállal is kivághatatlan. Ettől függetlenül egy darab láncfűrész épp elég hozzá. Más kérdés hogy jelenleg nincs láncfűrész, de óriási ostobaság azt gondolni, hogy soha nem is lesz.

Ha egy számítógépet megtanítottunk gyakorlatilag látni olyan szinten ahogy a legjobb ember teszi, akkor egy kis sakk nem lesz probléma, a prioritási sorrend miatt viszont ezt későbbre halasztották.