Igaz lenne, hogy egyes tudományterületeken a régebben kiadott müvek mennyiségéhez és minőségéhez nem érnek fel a maiak?

Két szakot végeztem.

Alkalmazott matematikus: főként papíros jegyzetek. Az első félévben beszereztem a könyveket, de alig használtam. Kézzel írott, papíros jegyzetekből tanultam.

Programtervező informatikus Msc: az előadáson kivetítés van, a legtöbben nem írnak jegyzetet. Nincs kitől jegyzetet kérnem, így nem tudom megcsinálni azt, amit korábban igen, hogy valakitől jegyzetet kérek, és egy ütköző órára járok.

#11, Az mindegy, mert minden évben jelennek meg review típusú cikkek, vagy általános összefoglalók amik aktualizálják a régi tudást.

Az a cikk persze tartalmaz hivatkozásokat a régiekre - kiegészítve vagy javítva az állításokat.

Természettudományban valóban nem nagyon láttam még 2000 előtti hivatkozást, még szakdolgozatban sem.

Azóta biztosan jelent meg már egy jó áttekintő cikk.

Nem igaz. Megközelítőleg sem. Mindössze az igaz, hogy megváltoztak nemcsak az igények fajtái, de a kielégítésük módja is.

Amiről te beszélsz, az az, hogy akkoriban EZ volt az egyetlen mód. Azok a könyvek alkalmasak voltak a tudományos ismeretek köznapi átadására, más mód pedig nem létezett. Ezért voltak sokan, ezért keresték sokan. Ma megoszlik a kínálat is, a kereslet is. De a lehetőségek bővülésével inkább igényesebbé váltak.

Ugyanakkor ma ez piac is, és selejtes termékek könnyebben eladhatók, ezért sarlatánok is vetemednek ilyen ténykedésre. Van rá kereslet. Régen is volt, de kevesebb volt hozzá a kínálat.

Szerintem a kérdező szakkönyvekről kérdezett, és nem tudom, hogy jön ide a szemét, meg sarlatánok dolog. Vannak népszerűsítő tudományos könyvek is amik sokszor talán túlzottan is leegyszerűsítik az ismereteket, viszont ettől még nem nevezném szemétnek, az erős túlzás. Tankönyvek esetében is vannak különféle hibák és szakmai kifogások, de a szemétnek akkor sem nevezném azokat se.

A válaszok alapján azt tenném hozzá, hogy ez kicsit is-is dolog, mert vannak mérlegelési kritériumok amik szerint a maiak jobbak, és vannak vonások amikben egy régebbi is lehet jobb, természetesen nem például a kimondottan új mérési eredményekre értve.

Azt mondanám van amiben jobb lehet egy régebbi és van amiben jobb egy új. Az újban lehetnek új adatok, de mint könyv lehet kevésbé jó más szempontok szerint, gondolom a kérdező erre kíváncsi.

Igaz a kérdésben említett felvetés, nem csak a természettudományoknál, hanem a mérnöki szakkönyveknél/tankönyveknél is. Régen a könyveket lektorálták rendesen, ma már alíg. Nem véletlen, hogy a mai középiskolás fizika tankönyvek pl. nagyrészt selejtbe való, mert tele vannak szakmai hibákkal.

Nem véletlen adták ki új kötésben a Holics-féle könyvet sem, mert a mai napig aktuális az érettségihez, egyetemi felkészüléshez nagy segítség. Már a 80-as évek végétől nagyszerűen bevált a felvételire való készítéskor.

Jobb könyvet meg azóta nem tudtak írni.

Megjegyzem, az új kiadás azért hagy kivetnivalót maga után. Az új kiadásból kétféle jelente meg, az egyik változatlan utánnyomás, a másik pedig az eredeti könyvnek a csonkolt változata.

Amikor először megláttam ezt a könyvesboltba, azt hittem eldobom az agyamat. Oda süllyedtünk tehát, hogy lerövidítve nyomták újra. Felháborító...

A másik megjegyzésem, hogy a régi szakkönyvek egy biztos alapot jelentenek, ahogy pl. valaki a zöldtáblás klasszikus egyetemi könyvet belinkelte.

Hogy a mai tudomány csak cikkekben fejlődne, ezzel nem értek egyet, és nem is helyeslem.

Cikket ugyanis most már bárki írhat, mégha a szakmai tartalma oly butaság is. A cikkek sincsennek lektorálva (esetleg csak bírálva lesznek, de a bírálatot meg ugye nem teszik mellé), így azok szakmai tartalma sem vehető készpénznek.

Éppen ezért a diplomamunka írása során is fel kell dolgozni a régebbi szakirodalmat is, nem csak a cikkeket. Az jó dolog persze, ha a diplomázó hallgató friss kutatási eredményeket is áttekint, de ez semmiképp nem indokolja az alapművek figyelmen kívül hagyását. Az alapműveket egyébként is ismerni kell, mert a szakcikkeket csak így lehet érdemben kritikus szemmel nézni, ill. új kutatási eredményeket elérni, amely egyébként a diplomamunka célja is.

Közelítsük ezt meg a biológiai oktatás szempontjából is, mert nagyon érdekes, hogy a magyar szakirodalom ott hogyan áll. Ugye az első évben a hallgatók java részt rendszertannal, összehasonlító anatómiával és szövettannal foglalkoznak. Anatómiai gyakorlatorientált könyvek vannak (Zboray, Pollák-féle könyvek), bár ezek közül egyik se kapható. A Pollák könyv 2011-ben került kiadásra, de már csak könyvtárakban van meg. A szövettan esetében kicsit már problémásabb, mert ott van Kondics-féle Összehasonlító szövettan a 70-es évekből, de az több helyen is hibás ennek ellenére még mindig az a legrelevánsabb könyv biológusoknak, mert a Röhlich könyvből egy csomó minden, ami nem humán egy az egyben kimarad.

Ha átmegyünk a makroszkópikus anatómiára, akkor a Hollósi-féle könyv, ami jóval részletesebb, meg ott van a Molnár Kinga féle, elég furcsán strukturált könyv. A Hollósi első kötete nagyon elavult, de a második és a harmadik még mind a mai napig megállják a helyüket, persze azt se lehet kapni sehol. Élettanból minden biológust a Fonyó féle könyvből oktatnak, rendes állatélettannal foglalkozó könyv magyar nyelven tudomásom szerint nem nagyon van. Látható tehát, hogy az oktatásban vagy az van, hogy az oktatók írtak egy könyvet a kar hallgatói számára (Pollák, Molnár Kinga) vagy pedig valami be nem szerezhető, sok esetben veszélyesen elavult könyvből lehet tanulni. És ez még rosszabb mint a fizika, mert ott nem igazán avul el az ismeretanyag, a Schrödinger egyenlet nem változott semmit a 20-as évek óta, de a szövettan elég sokat. Szóval összetett dolog ez, attól, hogy egy könyv régi, még nem biztos, hogy jobb mint a mai.