Mi lenne, ha egy 1 km-es átmérőjű feketelyuk átt menne a fénysebesség 2x-esével a naprendszerünkön?

Mi lenne, ha egy vérszomjas szivárványszínű unikornis, aki párhuzamos világbeli szteroidokat szedett, megküzdene egy óriás űrhörcsöggel az Androméda galaxisból?

Klassz kérdés, csak épp mivel nincs köze a valósághoz - ráadásul tudod, hogy nincs -, semmi keresnivalója a tudomány rovatban. Kultúra/közösség - művészetek. Ott tudod az ilyen sci-fi irodalmi kérdéseket feltenni.

Hóemberek kezdenének potyogni az égből.

Milyen választ szeretnél olyasvalamire ami eleve nem történhet meg? Gyakorlarilag csak a fantáziád hab szatárt hogy egy olyan univerzumban ahol nem érvényesek a fizika törvényei, mi minden történhet még meg.

Maradjunk egy fénysebességhez közeli sebességnél, fizikailag lehetetlen dolog fizikai hatásairól nincs mit beszélni.

Egy sokkal lassabban kolbászoló fekete lyuk is összekócolna mindent, de fénysebesség közelében az objektum tömege is hatványozódik.

Gondolom egy fénysebesség közelében lévő fekete lyuknak a naprendszeren belül MINDEN égitest a Roche-határon belül lenne.

Csoda.

Akinek van egy kis fogalma a fizikáról, ennél jobb szóval nem tudja leírni.

Ha ez megtörténne akkor a fekete lyuktól való távolság függvényében a naprendszer anyagának igen nagy része a fekete lyuk részévé válna. Ami nem abból sugárzás lenne. Az a kevés ami esetleg atomos anyagként megmaradna az miszlikre szaggatva kezdene el keringeni a fekete lyuk körül.

A 20. század elején az akkori világkép még statikus volt. Abban az időben még úgy gondolták, hogy a kisebb mozgásokat leszámítva a csillagok öröktől fogva és mindörökké ott állnak egyhelyben ahol éppen vannak. Egy ilyen álló nem mozgó univerzumban érthető volt egy olyan feltevés, hogy kell lennie egy átléphetetlen határsebességnek mert ha nincs ilyen akkor bármi bármivel bármekkora sebességgel ütközhetne és akkor nemigen lehetett volna olyan nyugodt hely az univerzumban ahol nyugodtan kialakulhatott volna az élet (gondolták). Hiszen ha a sebességek vég nélkül összeadódhatnának akkor talán nem is létezhetne anyag az ismert formájában és akkor most nem lett volna senki aki feltegye ezt a kérdést.

1929 óta Edwin Hubble jóvoltából ismert az a tény, hogy az objektumok elsősorban galaxisokra értvén ezt távolodnak egymástól.

A távolodási sebességek esetében a fény sebessége csigatempónak számít. Más kérdés, hogy az objektumok távolodása a tér tágulása miatt van-e vagy egyszerűen csak szétáramlásról van szó ha már egyszer volt egy olyan esemény amit ősrobbanásnak hívnak.

De mi lett volna akkor, hogyha Hubble egy kicsit korábban mondjuk a 19. 20. század fordulója tájékán veszi észre a galaxisok távolodását? Ekkor hogyan alakult volna a határsebesség szükségességének elfogadottsága? Ha ez a felfedezés időben történik akkor már eleve megszűnt volna az a félelemérzet, hogy valami akár a fénysebesség többszörösével is nekünk ütközhetne.

Ebben az esetben vajon mennyire állta volna a sarat az a feltevés, hogy atomos anyagnak a fénysebességre való gyorsításához végtelenül nagy (sok) energia kellene?

Ha az univerzum mondjuk nem tágul hanem szétáramlik aminek a sebessége ismeretlen de a fénynél jóval nagyobb, akkor ehhez is előzetesen energiára volt szükség. Mert azt a butaságot ugyebár azért mégsem mondhatjuk, hogy az energia az ősrobbanás által keletkezett. Viszont sokkal inkább mondhatjuk, hogy az ősrobbanás „keletkezett" az energia által.

A fénysebesség kb. 8× megkerülhetné a földet 1 mp alatt....

Egy fekete lyuk mindent elszív szóval....