Velem van a baj, hogy kezdek beleőrülni abba, hogy nem tudom felfogni a világ létezését?

Minél többet tudsz meg a világról, annál kevésbé őrülsz bele... hanem tisztelettel elfogadod, hogy mennyire aprók vagyunk és a világ csak egy kis szeletét látjuk.

Tényleg javaslom végezz el egy természettudományos szakot, alapoktól, matekkal, fizikával, biológiával stb.

Utána jössz rá, hogy felesleges ezen aggódni, mert nincs rá idő. Csak a szakterületed egy apró kicsiny szeletét fogod érteni és tudni.

Olyan mint egy szemüveg, előtte homályosan semmit se láttál, majd 5-10 év tanulás után felvéve már élesen látsz egy kis foltot, a többi marad homály. El kell fogadni, ezt láthatod csak.

Remélem rád ez nem igaz, de bizonyos emberek ilyenkor szoktak a vallás és az ezotéria felé fordulni, mert mindkettő leegyszerűsíti, emészthetővé teszi a világot, pontosabban egy másik világgá konvertálja. A lényeg, hogy a világ felfoghatatlan, ne is erőlködj rajta. A tudománynak sem célja, hogy felfogjuk, hanem hogy absztrakt módon leírhassuk, megismerjük. Pl. a Föld-Hold távolságot is ismerjük, de felfogni nem igazán lehet.

Belefutottál az ember egyik fő csapdájába, ami egy nagy átok rajtunk: Elég intelligensek vagyunk, hogy egyre nagyobb kérdéseket tegyünk fel, de soha nem fogunk mindre választ kapni, mindig nagyobb lesz a kíváncsiságunk, mint amit ki tudunk elégíteni.

Fura ez, amikor az ember először rácsodálkozik a világ és a begyűjthető ismeret és megismerhető terület méreteire, olyan érzés, mint a tériszony a magas tető szélén állva.

Több módon kezelhető a helyzet. Az is megoldás, ha hason kúszva elmenekülsz a látványtól (ezo vagy vallás).

De az is, ha tűröd és lassan megszokod. Sőt, már megfordul a fejedben, hogy vazze, itt repülni is lehet.

Ilyenkor egy dolgot érdemes meggondolni: hasznos-e, amire készülsz?

Ha nem érted meg, hogy milyen körülötted a világ, abból esetleg lehet probléma.

Viszont, ha leugrasz, abból tuti, hogy probléma lesz!

Úgyhogy itt a kisebb rosszat érdemes választani.