Ha az univerzum gyorsabban tágul a fénynél, akkor honnan tudható, hogy a tágulás szélénél a téridővel együtt nem keletkezik új anyag/energia?

A világegyetem egészére nem igaz az energiamegmaradás, tehát NEM állítunk olyat, hogy az energia mennyisége állandó. Szóval már a kérdés kiindulópontja sem igaz.

(A táguló univerzumra nem teljesül az időbeli eltolás szimmetria, márpedig az energia megmaradása ehhez a szimmetriához tartozna.)

Ezen kívül a tágulásnak nincsen széle!

Mindig a felfújódó lufit kell elképzelni... ott, ha sétálgatsz a felszínen, akkor hol van a "széle" ?

"a táguló lufinak szerintem nagyonis van széle (határa)."

3D-ben igen, 2D-ben nincs. A lufit példának szokták felhozni a világegyetem tágulására: Ahogy a lufinak 2D-ben nincs határa (mert körbe tudsz rajta menni bármerre, anélkül, hogy "széle" lenne), ugyanúgy a Világegyetemnek sincs határa, vagy "széle" 3D-ben.

Lehet, hogy nem tökéletes példa, de eddig még nincs jobb - főleg azért, mert a 3-nál magasabb térdimenziókról csak elméleti elképzeléseink vannak, de a gyakorlatban még senki sem tapasztalta meg.

Tehát az Univerzumnak nincs "széle", a tágulás nem a széleken jelentkezik, hanem mindenütt, az egész Univerzumon belül. Az Univerzum tömegének és energiájának túlnyomó részét viszont nem az a látható anyag és energia adja, amelyet magunk körül tapasztalunk. Már régóta tudjuk, hogy a tömeg nagy részét a "sötét tömeg", az energiáét a "sötét energia" adja - és itt nem a Star Wars mese következik - éppen azért nevezik sötétnek, mert nem sok fogalmunk van arról, hogy ezek tulajdonképpen mik is, és milyen tulajdonságaik vannak, talán csak a gravitációs hatáson kívül.

Ki mondta hogy gyorsabban tágul a fénynél?

Tudtommal "csak" fénysebességgel tágul!

Azt a részt ezért így és emiatt sem láthatjuk meg soha.

A többit leírták, ha keletkezik is ott anyag az nem sért semmilyen megmaradási törvényt.

Sőt elárulom, ez az egész már nekem is eszembe jutott pár éve. És egy korábbi kérdésemben kifejtettem. (Keresd valahogy vissza.), én úgy képzelem hogy két dimenzió omlik össze/olvad egymásba. (Ha 3D-ben értelmezzük akkor gömb alakban ami növekszik kiterjed.) Ezért az "ősrobbanás" szó használata nem túl szerencsés, mert az azt feltételezi hogy csak 1 pillanatban jött létre anyag. Szóval az amit az előbb leírtam azt feltételezi hogy ma is folyamatosan jön létre anyag.

(Bár azt azért hozzáteszem az alapötlete ennek több tudományos műsor megnézése után pattant ki. Tehát nem mondom hogy 100%-ban az enyém lenne.)

Mindenesetre a két verzió a megismerhető világegyetemmel és megszerezhető tudással nem megkülönböztethető egymástól! Tehát hagyományos megfigyelésekkel és számításokkal SOHA nem tudhatjuk meg melyik igaz, mert nem láthatunk el addig semmilyen műszerrel sohasem(Mivel fénysebességgel távolodik...).

Lehet hogy később egyéb trükkös módszerekkel valahogy mégis beszerzünk valami közvetett bizonytékot valamelyik verzióra, de az sem ma lesz...

"Tudtommal "csak" fénysebességgel tágul!"

Amit látunk.

Azon kívül meg fénysebesség fölött. Pont azért nem látjuk!

"én úgy képzelem hogy két dimenzió omlik össze/olvad egymásba."

Akkor észlelnénk a (látszólag) keletkező anyagot. De ilyet még nem mértünk soha.

"Lehet hogy később egyéb trükkös módszerekkel valahogy mégis beszerzünk valami közvetett bizonytékot"

Mi az, hogy!

Csak oda kell tenni egy megfigyelőt a világunk határa közelébe, aki aztán továbbítaná nekünk az információkat (megfelelően átalakítva,hogy mi is képesek legyünk észlelni).

Csak a megfigyelőnek közelednie kell, merthogy a világunk tágul. De ezt lehet fokozni: ő is kiküldhet megfigyelőt.

"kijelölhetőek olyan pontok az univerzumban, amik a fény sebességénél gyorsabban távolodnak egymástól "

Honnan nézve?