Tudományos nézőpontból nézve mi értelme van a viszonzatlan szerelemnek?

Semmi. Az viszont, hogy a szerelem érzése hosszú ideig kitart, evolúciós előny, figyelembe véve az emberek hosszú pre- és főleg posztnatális fejlődési idejét. Hosszú szerelem -> nagyobb eséllyel együtt maradó párok -> hatékonyabb utódgondozás -> több olyan utód, aki maga is utódokat fog nemzeni

Nyilván, ha viszonzatlan, akkor evolúciós hátránnyá is válhat, de olyan szintre nem húzta fel az evolúció ezt a szerelem dolgot, hogy, hogy az egyik esetben elüljön egy csettintésre, a másik esetben meg kitartson.

Tudományosan akarod magyarázni a szerelmet és az ellenérzést?

No ne má'!

Ez olyan 'tudományos' kérdés, hogy miért szereti valaki a pacalt, ha más rá sem tud nézni?

Evolúciósan ez biztosította, hogy küzdjünk a legjobb géneket hordozó partnerért.

Ha könnyen el lehetne felejteni álmaink nőjét, akkor ki küzdene ezért? Senki.

Másrészt itt már az emberi érzelmek nem feltétlen követik az optimális evolúciós fejlődést.

Inkább átalakult ösztönös bekódolt csatornák ezek, amik annak idején mindent eldöntő előnyt hordoztak, a túlélésben és a szaporodásban... a modern ember életében sok problémát és nehézséget okoz.

Annyira konzervált rendszer ez, hogy nem tudott "kikopni".

Pedig a higgadt kezelése az érzelmeknek és pl a félelemnek, izgulásnak, szorongásnak sokkal realistább és előnyösebb lenne jelenleg.

@3:

"Evolúciósan ez biztosította, hogy küzdjünk a legjobb géneket hordozó partnerért.

Ha könnyen el lehetne felejteni álmaink nőjét, akkor ki küzdene ezért? Senki."

Hopp, ez mennyire nagyon igaz! Eszembe sem jutott, pedig milyen kézenfekvő.

Pár megjegyzés:

"Hosszú szerelem -> nagyobb eséllyel együtt maradó párok -> hatékonyabb utódgondozás -> több olyan utód, aki maga is utódokat fog nemzeni"

Ez így tök logikusan hangzik, csakhogy a konkrét szerelem átlagos ideje mindössze 2 év körül van. Nagyon szerencsés esetben tart kb. 5 évig. Ezután átalakul szeretetté, kötődéssé, ragaszkodássá. Vagy nem.

"Nyilván, ha viszonzatlan, akkor evolúciós hátránnyá is válhat"

Nem is kicsit. Sok mindentől függ, hogy ki hogyan kezeli vagy éli meg, de az igazán nagy szerelmek miatt sokan küszködnek mentális problémákkal hosszú időn át.

"Evolúciósan ez biztosította, hogy küzdjünk a legjobb géneket hordozó partnerért.

Ha könnyen el lehetne felejteni álmaink nőjét, akkor ki küzdene ezért? Senki."

Miért, így hányan "küzdenek"? És hogyan? :D

Én úgy tapasztaltam, hogy viszonzatlan szerelmek esetén vannak, akik magukba zuhannak egy időre, mások meg sokáig reménykednek, de ennyi.

Érzelmeket nem is nagyon lehet "kicsiholni" a másik félből.

De írj sikersztorit, ha tudsz. :)

"Pedig a higgadt kezelése az érzelmeknek és pl a félelemnek, izgulásnak, szorongásnak sokkal realistább és előnyösebb lenne jelenleg."

Abszolút egyetértek. És szerencsére egyre többen tanulják/tanuljuk meg ezeket kezelni, a szerelmet is beleértve.

@5:

"csakhogy a konkrét szerelem átlagos ideje mindössze 2 év körül van. Nagyon szerencsés esetben tart kb. 5 évig."

Közel 7 évnél tartok és nem tűnik úgy, mintha csökkenne :)

"Ezután átalakul szeretetté, kötődéssé, ragaszkodássá"

Az általam taglaltakhoz ez is pont tökéletes.

#Mojjo:

Akkor Te kifejezetten szerencsés vagy. Ilyenről még nem is nagyon hallottam...

(És legalább rendesen felhúzod a két-három hónapos "szerelmek" átlagát. :D)

Én néhány évvel ezelőtt kínlódtam pár hónapig viszonzatlan szerelem miatt, de rettenetesen; akkoriban olvastam nagyon sokat a témáról, kémiai (hormonális) folyamatokról stb. Már nem sokra emlékszem, de arra például igen, hogy bizonyos hormonok teljesen "megbolondulnak", ill. hogy ezt az állapotot nem bírja túl sokáig az agy, ezért kezdi el leállítani ezen hormonok fokozott termelődését, és ezzel meg is kezdődik a "kiábrándulás" szakasza...

Egyébként pont most olvastam egy (számomra) új statisztikát, ott hosszabb időket írtak; pl. azt is, hogy ha gyerek is van a kapcsolatból, akkor már 10 év is lehet a szerelem tartama. De elég kis körben kérdezősködtek, kb. 140 pár, szóval nem biztos, hogy ez így megáll.

Meg eszembe jutott még valami: szerelem nem csak fiatal korban van/lehet; és harmincasoknál még okés a gyerekvállalás, de 40 feletti nőknél már ritka.

Szóval nekem itt megint nem stimmel a dolog, mivel az utódnemzésre már nem képes emberek is lehetnek szerelmesek. (Oké, tudom, a férfiak elvileg 50-60 felett is nemzőképesek maradhatnak. De gyakorlatilag meg sok férfi mégsem.)

Szóval nekem hiányzik valami "plusz" ebből az egészből...

"Az általam taglaltakhoz ez is pont tökéletes."

Jaja. Is. Tehát akkor mégsincs "szükség" a hosszú távú szerelemre. :P

Itt most az a kérdés hogy mi a viszonzatlan szerelem?

Mert szerintem csak egy emberi kreálmány a balfékságra.

Ha egy hosszabb ideig nem tudod elengedni a szerelmed, és friendzone-olt, akkor az a te hibád.

Ilyen egyszerű.

Evolúciós alapjai vannak, de amúgy egy emberi gyengeség.

Aki nem szarral gurít, az továbblép logikusan x idő után. Nem hagyja, hogy agyonüsse az életét pár kokaingüggőséghez hasonló neurotranszmitter sokk.

Nekem volt pár elcseszett esetem tiniként, és kondicionáltam magam az ellenkezőjére.

@7:

"ill. hogy ezt az állapotot nem bírja túl sokáig az agy, ezért kezdi el leállítani ezen hormonok fokozott termelődését"

Ez igencsak furcsa, ugyanis bár azzal tisztában vagyok, hogy egy átlag szerelem csak pár évig szokott lángolni, de azt is tudom, hogy amint csökken a lángok intenzitása, máris bele tud másba szeretni az ember ugyanúgy. Szóval ez egyáltalán nem tűnik igaznak, hisz továbbra is termelődnek ezek a hormonok fokozottan, csak épp más alany váltja ki ezt a folyamatot.

"és ezzel meg is kezdődik a "kiábrándulás" szakasza"

Vagy a szeretetté, ragaszkodássá alakulásé.

"már 10 év is lehet a szerelem tartama"

Akkor nálam (pontosabban nálunk, mert viszonzott és a másik oldalon sem csökken az intenzitása) a 7 nem is olyan kiugróan sok :)

"De elég kis körben kérdezősködtek, kb. 140 pár, szóval nem biztos, hogy ez így megáll."

De, megáll. Ha csak egyetlen egy embernél látjuk, hogy kitarthat 10 évig, már biztosan tudhatjuk, hogy ez lehetséges.

"Tehát akkor mégsincs "szükség" a hosszú távú szerelemre."

Nem, ha szeretetté és ragaszkodássá alakul át, valóban nem.

Mojjo, ha nem túl indiszkrét... (Gondolom te vagy a férfiú, bár csak megérzés)

Nálatok hogyan indult az egész? Fokozatosan alakult ki, stabil alapokról, baráti vonzalomból...), vagy hirtelen fellángolás volt mindkettőtök részéről?

Úgy gondolom lehet némi különbség időtartamban a kettő között, bár ez csak egy elmélet.

Na meg szerintem az se mindegy, hogy gyerekkori tiniszerelemből indult, vagy egy óvatos, felnőtt, érett 25-35 közötti szerelemről van szó.

Szerintem, mint minden érzelmekre alapuló neurokémiai dolognak, ennek is ezer arca van, függően a hormonrendszerektől, pályáktól, genetikától, immun és feromonrendszerektől...és egyedi változatoktól.

Mindezt duplázzuk meg, két emberre.

Szerintem ennek a csodás (és sokszor kegyetlen) természeti jelenségnek, ezer arca van, és lehetetlen általános dologként beszélni róla.