Máshogy nem is történhetne?

Ez egy jó téma.

Determinisztikus és nem determinisztikus világ... a quantummechanikát is idevéve.

Ahogy feljebb is írták, a kulcsszó a determinizmus, rengeteg anyag van fenn a neten, keress rá, érdekes. Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy determinisztikus-e a világunk, de igen, ez egy lehetőség.

De attól még nem biztos, hogy mindent ki lehetne számolni. Tegyük fel, hogy ismerjük az univerzum összes működési szabályát. Ahhoz, hogy >bármit< meg tudj jósolni teljesen pontosan, az egész univerzumot pontosan, egy az egyben modellezned kéne... de azt hogyan tehetnéd meg? Az univerzum összes információját pontosan az egész univerzum tartalmazza. Honnan vennéd azt a dolgot, amiben felépítesz és "futtatsz" még egy ugyanilyet? Ehhez minimum egy másik, pontosan ugyanilyen univerzum kéne.

Szóval én azt hiszem, hogy az ilyen fajta teljes megismerésnek alapvető elvi és gyakorlati akadályi vannak. Modelleket persze lehet alkotni, elszigetelt, apró részleteket szimulálni is lehet, nap mint nap csináljuk is, de ezek a jóslatok sosem biztosak, sosem pontosak, mert modelleken alapulnak.

Ha eltekintünk az agyműködés kvantummechanikai vonatkozásaitól, és feltételezzük, hogy kioltják egymást(és a hullámfüggvények összeomlanak), az egész neuront nézve.

Akkor bizony, nincsen szabad akarat, az csak egy illúzió. Nem másíthatod meg a döntéseidet, mert a elindítottad egy kezdeti állapotból és kész. A működést a fizika határozza meg, abból következik a biológiak anyag viselkedése.

Ahogy egy egysejtű is élőnek tekinthető, de csak egy anyagcsomó amely a fotonok felé megy, ha fotoszintetizálni akar. Pár neuron ugyan ilyen rendszert alkot, és már az agynál is vagyunk amely egy sokkal bonyolultabb egsejtű közösség. Az, hogy egy gondolat befolyásolja a következő gondolatokat, az csupán a kezdeti állapot továbbfejlődése, fraktálszerű burjánzás.

Az agy kvantumprocesszor (mikrotubulus elmélet) jellege még nem tisztázott, és ez nem zárja ki a determinizmust amúgy sem.

Egyszerűen feloldható ez a dolog.

Amint meglátod a szuperszámítógép kijelzőjén a jövőt, megzavarod a rendszert és megváltoztatod a szimuláció kimenetelét.

Tehát ezért nincs jövőjóslás. Ha lenne is, addig érvényes a szimuláció amíg a benne lévő anyag független tőlen. Tehát ha az jövőinformáció fotonokként behatol a szimuláció alanyába, akkor onnantól elindít egy kaszkádot, és a jövő is megváltozik.

Még egy érdekes megközelítés.

Ha egy szigetelt dobozban szimulálhatnánk az anyagot, amelyben te és a szimuláló számítógép van... akkor szerintem egy ismert hatás jönne létre.

Mondjuk 10 perc múlva kiszámolja, hogy felvágom az ereimet . Viszont ezt meglátva nem vágom fel. Ez egyfajta visszacsatolást adna, egy gerjedést, rezgést.

Képzeljük el úgy, mint amikor a mikrofon gerjed, vagy a monitorra irányítod a kamerát és egy végtelen fraktálminta jelenik meg.

Na itt pontosan ez lenne, csak végtelen sebességgel, és a végtelenbe.

Mivel ideális rendszerek csak a matematikában léteznek, ezért a komputáció hibái, és időigénye miatt elenyészne az eredmény. Ideális doboz sincsen, egy kósza foton biztosan megzavarná kintről.

,,Ha ismernénk minden fizikai,kémiai stb. jelenséget a környezetünkben,beleértve az élőlényekben lezajlódó folyamatokat is,még a gondolatok létrejöttét,kiváltó okait és az erre adott cselekedeteiket is,akkor ki tudnánk számolni,hogy mi fog történni?"

A kvantummechanika szerencsére már megválaszolta ezt a kérdést: Nem! nem tudjuk kiszámolni...

Mégpedig a Heisenberg féle határozatlansági reláció miatt:

[link]