Hogyha a történelem folyamán történt volna valami drasztikus, ma máshogy néznénk ki?

Pont azért vagyunk ma és nézünk ki így, mert történt pár drasztikus esemény.

Pl egy szupervulkán a Toba kitöréskor mindössze 2000 főre csökkent a mai ember lélekszáma. (A velünk párhuzamosan élő 2 másik fajból sem lehettek sokkal többen.)

Viszont ekkor tudott kikerülni győztesen az a génszekvencia ami "életrevalóbbá" tett minket a másik kettőnél. És a művészetünket, memóriánkat erősen befolyásolta.

[link]

"Ha elv mi is egykor csimpánzok voltunk, akkor miért vannak még ma is?"

Ez egy nagyon rossz, félrevezető megfogalmazás, hogy "egykoron mi is csimpánzok voltunk". Soha nem voltunk csimpánzok, mint ahogyan a gorillák, páviánok, gibbonok sem voltak soha csimpánzok. Voltak közös őseink, amolyan majomszerű őslények, amelyek az időben visszamenve egyre kevésbé hasonlítottak ránk - mint ahogyan a mai csimpánzokra, gibbonokra és bonobókra is egyre kevésbé hasonlítottak az őseik, ahogy egyre inkább visszamegyünk az időben. Aztán elérkezünk egy ponthoz - a mai csimpánzok és a mai ember legutolsó közös őse nagyjából 6 millió évvel ezelőtt élt. Ez azt jelenti, hogy itt kezdett különválni a két faj, amikből aztán később kialakult a mai csimpánz és a mai ember. Mindkettő "továbbfejlődött", az egyikből lett a mai csimpánz, a másikból a mai ember.

"Vagy lehet, hogy évmilliárdok múltán a kutyák is felegyenesednének, ha akarnák vagy szükség volna rá?"

Ma is kialakítható olyan környezet, amelyben a két lábon mászkáló kutyák előnyben lennének társaikkal szemben. Ha ez elég erős szelekciós nyomást fejt ki a kutyafajra, akkor bizony azok az egyedek, amelyek nem tudnak vagy nem szeretnek két lábon mászkálni, azok éhen halnának, amelyek viszont tudnak, azok életben maradnának. Így a két lábon járást lehetővé tevő testfelépítés ismertetőjegyei egyre inkább feldúsulnának a fajban, egyre gyakoribbá válna a két lábon járni képes egyedek születése, míg az e nélkül születő egyedek hamar elpusztulnának, mert nem tudnának elég kaját szerezni az életben maradásukhoz. Így pár évmillió alatt valóban kialakulna a mai kutyafajból egy két lábon járni képes faj is (és ha közben olyan mértékben módosulna a genetikai állományuk, hogy a mai kutyákkal már életképes utódokat sem tudnának nemzeni, akkor bizony azokat már nem is kutyáknak kellene neveznünk, hanem valami másnak).

Persze, ez mellett más megoldások is születhetnek, pl. olyasmi forma, mint pl. a mai kengurué, amely ugyan tud két lábon járni, de elég nehézkesen - azonban két lábon ugrálni kiválóan tud. Ha a kutya így is meg tudná szerezni a kellő mennyiségű táplálékot, akkor ez egy másik lehetősége lenne a szelekció folyamán, és itt már erősen esélyes lenne a kutyafaj két ágra szakadása, mint ahogyan a valamikori ember-csimpánz közös ősfajának fejlődése is két ágra szakadt kb. 6 millió évvel ezelőtt.

Kis pontosítás előző válaszomhoz:

"Ez azt jelenti, hogy itt kezdett különválni a két faj, amikből aztán később kialakult a mai csimpánz és a mai ember. Mindkettő "továbbfejlődött", az egyikből lett a mai csimpánz, a másikból a mai ember. "

Pontosabban fogalmazva ez azt jelenti, hogy kb. ekkor kezdett két ágra szakadni ez az ősfaj, és az egyik ágon a későbbi csimpánz/bonobó (Pan), a másikon a későbbi ember (Homo) alakult ki.

A csimpánzok SOKKAL TÖBBET fejlődtek a közös őshöz képest, mint mi!

Csak nekik nem az agyuk.