Igaz az, hogy minden ember csak egy szubjektív "képet" képez le magában a világról? Tehát csak szimbólumok jelennek meg bennünk a világról?
20:22nek!
miért kéne egy tudatomtól független világot feltételeznem ha meg akarok róla tudni információkat? miért könnyebb egy tőlem "kívül" eső valamiről megtudni milyen, főleg úgy, hogy soha nem is "érzékelhettem" a kiderültek során?! Számomra egyszerűbb olyan dolgot vizsgálni, ami rajtam belül létezik, s lehet pontosan ezért is vannak gondban az emberek, mert külsőnek élik meg, holott az saját maguk terméke, de hangsúlyozom a testnek is ideának kell legyen sőt a személyiségnek is, hiszen azok változóak, s nem örökkévalóak. Lásd, este lefekszel, személyiség volt-nincs, de reggel megint van. Szerintem pontosan a belső valóság az, ami képessé tesz minket a boldogulásra, hiszen akkor az nem idegen számunkra, hanem mi vagyunk, a mi valónk. Nézzünk körbe, nem úgy látom, hogy mindenki boldogul. :)
21:23 nak
Hogy érted, azt, hogy az élet így nem lenne izgalmas? Ha minden csak kívülünk van, ráadásul valós képet soha nem kaphatunk róla, akkor ugyan mi az izgalmas(érdekes, kíváncsivá tevő) benne? :D Ha elfogadjuk, hogy külső világ nincs is, hanem ami van az belül van, akkor nyílnak meg igazán a kapuk a felismerés irányába, sokkalta könnyebbé válik az ismeretszerzés, hiszen nem egy tőlünk független valamiről keresgélünk, hanem olyan dologról, ami a mi részünk.
Ha belegondolunk tényleg mélyebben, és el kezdünk vizsgálódni, akkor más is szembe tűnhet. Ami pedig a következő. Ha jól tudom, akkor mindent, bizonyos "dolgok" alkotnak. A legkisebb elemi részecske az atom, de ha jól tudom, ugye arról is kiderült, hogy atommag és a körülötte keringő elektronokból áll. Elviekben ezeket is alkotja valami, kis vibráló hullámok. Tehát az Univerzumunk igazi állapota végül is ezek a kis vibráló hullámok összessége. Mint ahogyan a testünk is(érzékszerveink), de mi az érzékszerveinkkel különböző formákat, illatokat, ízeket érzünk. Ha valós formájában érzékelnénk a dolgokat(Lásd tényleg Mátrix, ahogyan Neo érzékel csak számokat lát), akkor egy hatalmas üres "térben" találnánk magunkat, úgy hogy közben tudjuk, hogy létezünk, s semmilyen erő sem hatra ránk sehogy sem. Mintha a levegőben állnánk ugye, de még a saját testünket sem látnánk, hiszen azt is ezek alkotják. Na de akkor mégis mitől tudjuk, hogy létezünk? S erre írtam, hogy valaminek kell lennie "mögöttünk", a személyiségünk mögött is, ami állandó, ami változatlan, ami örök. Szerintem sokkalta izgalmasabb ez, ami mögöttünk van, mint egy külső világ, amiről nem is tudhatjuk milyen. S szerintem pontosan effelé kellene el közeledni, hogy megleljük az igazat, s az életünk célját is. Mert eddig kifelé akartunk menni(globális nézet), s nem állunk valami fényesen, csak rombolunk magunk körül, s gőzünk sincs arról, mi az élet lényege, mert mindenkinek más, s mindenki saját maga(szűk közösség) érdekeit akarja megvalósítani, másokkal nem törődve, ugye mert azt hiszi ő a teste...pedig nem úgy néz ki. :)
egyébként 25 éves vagyok és Férfiú
válasza:Én értem, hogy ami kint van, nem biztos, csak az a biztos, hogy te magad vagy. Azzal is egyet lehet érteni, hogy van valami az éntudatban, ami különleges, amiről tényleg tudod, hogy van, csak a tiéd és jó kapaszkodó az életben. De ez az éntudat nem mindenkinél olyan beállítottságú, hogy pusztán saját maga megismerése elszórakoztatja.
Van az a mondás, hogy "az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van". Hát jó dolog ez az éntudat, meg minden, de azért én nem lennék el csak saját magamban elmerülve. Egyszerűen unalmas. Ha valamit élvezek, azt az éntudatom élvezi, hát miért ne keresném legközelebb is ezt az élvezetet? Kit érdekel, hogy valós-e vagy sem?
16:53
világos amit írsz, de tudod, az éntudatod múlandó, mint az összes élvezet, amire gondolsz, viszont ha elolvastad, a korábbi komentemet, akkor láthatod, hogy kell lennie valaminek ami örök. Az igazi kielégülést pedig annak a megismerése, az affelé való közeledés hozhatja meg, hiszen az nem múlik el, örökké tart. Kielégíted testi vágyaidat, de azok véget értnek, s utána kell a következő. A halállal meg minden véget ér, amiért egész életedben küzdöttél, akkor érzi meg minden ember, hogy mennyire nem éri meg hajszolni az élvezeteket. Mert egyszer úgy is elmúlnak, s akkor csak a szenvedés van, meg a siránkozás. De te ha úgy gondolod, hajszold. Nem akadályoz meg senki benne, de azt azért jó ha tudod, hogy azért van a sok gyűlölködés és szenvedés a világunkban, mert az emberek e vágyaiknak élnek csak. Mert azt hiszik a testük a minden, és az éntudatuk is attól függ. :)
válasza:Amit mondasz, az már spiritualizmusba hajlik, és nem természettudományok témakör. A természettudományok pont azzal a külvilággal foglalkoznak, amit te nem csípsz. Azt gondolod, hogy az életben megfelelő mennyiségű magadba nézéssel megismerhető az, ami örök, de ez nem feltétlenül van így. Nincs bizonyítékod arra, hogy valóban van-e valami a tudat mögött, lehet, hogy TÉNYLEG csak a tested van, meg a külvilág, mert minden valódi. Honnan tudod, hogy nem így van? Ismersz olyan embert, aki ismeri, ami örök, és bepillantott a függöny mögé?
Szerintem ezt nem lehet eldönteni, mert pont az a lényeg, hogy egy álomvilág és a valós világ ugyanúgy viselkedik, egymástól nem megkülönböztethető. A te döntésed, mondjuk akár le is béníthatod magad nyaktól lefelé, hogy csak a gondolkodásnak élj, és ne zavarjon semmi nehezítő körülmény, de szerintem ezt még te sem tennéd meg szívesen. Úgyhogy marad az, ami legjobb tudásunk szerint van, vagyis a külvilág.
válasza:miért kéne egy tudatomtól független világot feltételeznem ha meg akarok róla tudni információkat? miért könnyebb egy tőlem "kívül" eső valamiről megtudni milyen, főleg úgy, hogy soha nem is "érzékelhettem" a kiderültek során?! Számomra egyszerűbb olyan dolgot vizsgálni, ami rajtam belül létezik, s lehet pontosan ezért is vannak gondban az emberek, mert külsőnek élik meg, holott az saját maguk terméke, de hangsúlyozom a testnek is ideának kell legyen sőt a személyiségnek is, hiszen azok változóak, s nem örökkévalóak. Lásd, este lefekszel, személyiség volt-nincs, de reggel megint van. Szerintem pontosan a belső valóság az, ami képessé tesz minket a boldogulásra, hiszen akkor az nem idegen számunkra, hanem mi vagyunk, a mi valónk. Nézzünk körbe, nem úgy látom, hogy mindenki boldogul. :)
Amikor ezt írtad nekem válaszként, azt feltételezted, hogy én egy tőled függetlenül létező, önálló, a tiédhez hasonló tudattal rendelkező személy vagyok, aki el fog gondolkodni azon, amit írsz?
Mert akkor bizony máris feltételezted, hogy a külső valóság létezik, és én annak része vagyok.
Ha nem feltételezted, azt gondoltad, hogy most azt játszod a belső világodban, hogy megkérdezel néhány másik személynek látszó jelenséget, hogy mi a véleményük - közben viszont mindvégig úgy értelmezted, hogy a többiektől kapott válaszok is a Te tudatod termékei, vagyis a bennük lévő információkhoz, gondolatokhoz végső soron a mi megkérdezésünk, vagy a válaszaink elolvasása nélkül is hozzáférhetnél, csak azért játszod ezt, mert a te világodban ez valamiért érdekes vagy kényelmes játék.
És azt is tudhattad volna ezek szerint, ha akartad volna, hogy valaki a válaszolók közül ma délután fel fogja hívni erre a figyelmedet :)
Lejjebb több helyen utalsz rá, hogy szerinted a külvilág objektív létezésének feltételezése összefügg az emberek boldogtalanságával.
Nos, ezzel például _máris_ építettél arra a feltételezésre, hogy a világod, amit érzékelsz és amiben _másik emberek_ vannak, objektíve és tőled függetlenül létezik.
Máskülönben azt kellene gondolnod, hogy a boldogtalan emberek is csak a Te tudatod szülöttei, teremtményei - vagyis Te okozod a szenvedésüket azzal, hogy pillanatnyi-örömöket-hajszolóknak képzeled őket a tudatodban:)
Jó bonyolult, mi?
Na, ezért sokkal célszerűbb feltételezned, hogy létezünk, ha már beszélgetsz velünk...
válasza:... (előző vagyok)
Abban viszont teljesen igazad van, hogy - mivel az objektív valóságra úgyis csak következtetni tudunk a szubjektív tapasztalataink, élményeink, belső modelljeink, satöbbik alapján, ezért a "boldogságunkat" nem közvetlenül az objektív világ határozza meg, hanem az a szubjektív világ, amit érzékelünk, leképezünk belőle.
Ezt pedig hatalmunkban állhat úgy megváltoztatni, hogy jobban érezzük benne magunkat.
Persze óvatosnak kell lennünk, mert ez a szubjektív modellünk arra szolgál elvileg, hogy "navigáljunk" az objektív világban, tehát bizonyos mértékig kompatibilisnek kell maradina az elemi észleléseinkkel, különben hirtelen nagyon kiszámíthatatlanná válhatnak körülöttünk a dolgok...
16:03
Lehet igazad van, hogy a spiritizmusba hajlik, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy amit érzékelünk, az valódi, csupán azt állítom, hogy van a személyi tudatunk mögött is valami, ami meggondolja a világot. A gondolatok sebessége és időtartama ugye mérhetetlen, olyan kicsi. Ez a valami rávetíti a személyi tudatunkra a világot, és mi azért érzékeljük folyamatnak, rajtunk kívül esőnek. A gondolatok gyors váltakozása végett, mint amikor a vetítő vászonra kerül a sok képkocka hatalmas sebességgel, és mi filmnek látjuk. Így képzeld el. Én azt mondom, hogy mivel úgy áll a helyzet, hogy minden egy a tudatunkban leképzett valóság, ezért kétoldalú a dolog. Lehet, hogy külvilág alapján van ez a leképzés, és lehetséges az is amit én állítok ilyen formában. Az első következményeit már ismerjük, nem hiszem hogy sorolnom kell.
17:05
Amikor azt állítom, hogy a világkép szerintem rajtunk belül létezik, akkor nem azt állítom, hogy én egyedül létezem csak, hanem azt állítom, hogy az egyedüli létező az, amit az előző hozzászólónak címzett szövegben találsz. A személyiségünk, a személyi tudatunk az az ami különálló, de nem egy külső világban megtalálható valami. Én azt mondom, hogy az objektív világ, amit szemlélünk és vizsgálunk, az nem egy külső dolog. Ugyanúgy fontos és felelősségteljes viselkedéssel kell lennünk felé. Nem úgy fest, mintha ezt tennénk. Ha viszont feltételezzük ennek a mögöttes dolognak a létét, akkor nem az egymás "bántása" önző érdekekből folyna, hiszen tudnánk, hogy valójában nincs mitől tartanunk, hiszen "örökké" élünk, mert amiből eredünk az maga is örök.
köszönöm válaszaitokat.
üdv
válasza:de meg ám! :)
ugyanis létező, létezőnek kell lennie, mert kell valami végső ok, egy szikra amiből/amiben minden keletkezett. a semmiből nem lesz valami, soha. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!