Mitől kering a Föld?

Mikor a Nap kialakult az őt körülvevő gigantikus molekulafelhőben már alapból is volt körülette egy hatalmas porból és gázból álló anyagfelhő, ami a gravitáció miatt ugyan úgy keringett a Nap körül mint a bolygók. Ebből az anyagfelhőből alakultak ki a bolygók, hiszen kisebb-nagyobb csomósodások jöttek létre benne, amik még több anyagot vonzottak maguk köré, míg végül felvették a ma ismert bolygók méretét is formáját.

Tehát a Föld anyaga mindig is ott volt a Nap körül és akarva akaratlanul elkezdett keringeni körülötte a gravitáció miatt.

Régebben megkérdeztem ezt itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Jól megválaszolták már előzőek.

Én csak egy másik megközelítést dobok be:

Amikor a naprendszer kialakult sok anyag ment sokféle irányban.

Ami nem tudott stabil pályára állni vagy ütközött az belezuhant a napba már régen.

Ami megfelelő pályán volt az csak nagyon kicsi töredéke az eredetileg rendelkezésre álló anyagmennyiségnek, de még ma is ugyanott kering.

Talán kicsit kiegészíteném a fentieket.

Képzeljünk el két tömegpontot az űrben ,melyek nem egy vonalon, de egymáshoz közelítő pályákon haladnak. Egyszerűség kedvéért legyenek ezek egyéb gravitációtól nem befolyásolt, egyenes pályák.

Amint egymás közelébe érnek, ugyebár elhaladnának egymás mellett ütközés nélkül. Viszont ha köztük gravitáció. Ha a sebességük és távolságuk egymáshoz képest nem túl nagy, akkor a gravitációval megfogják egymást.

És mi lesz a megfogás eredménye?

Egymás körüli keringés.

Ha sok ilyet összerakunk gondolatban, visszanézve a Naprendszer előtti múltba, akkor el tudjuk képzelni, ahogy számtalan porszem, szétszórt gázmolekula ezek fentiek szerin valamilyen lokális és valami nagy közös forgáspont körüli keringések alakultak ki.

Ebből az egymással ütköző pályákon állók, ellenkező forgásirányúak hosszú idő alatt megfékezik egymást, nagyrészt egyetlen közös forgásközéppont körül nagyon lassan keringő anyagtömeg marad, ebben egyes részek saját forgáspont körül pörgő anyagokkal, de azok a forgáspontok is keringenek a nagy forgáspont körül.

Na most képzeljük el, ahogy ezeket a forgó anyageloszlásokat a gravitáció elkezdi összehúzni.

Kinyújtott karral pörgő , majd karjait behúzva felgyorsuló jégtáncos példája megvan?

A sűrűsödések közben a fordulatszámok felpörögnek.

A végeredmény az lesz, hogy saját forgással rendelkező anyagcsomók fognak pörögni egy nagy forgásközéppont körül keringve (ahova amúgy a nem megfelelő keringési sebességgel rendelkező por, gáz már "behullott", összegyűlt, egyre sűrűsödve.

Ahol ebből elég összegyűlt ahhoz, hogy a gravitációs nyomás elegendő egy fúzióhoz, ott csillagok születtek, ahol nem, ott barna törpék, gázóriások, sziklabolygók, a fentiek miatt tömegeik arányában egymás körül keringve.

Persze a billiárdjátszma még nem ért véget, rengeteg ütközés rendezte át a terepet, a gravitációs befogások, parittyázások is igazán ekkor indultak be.

Volt rá pár milliárd év, hogy "elhulljon a férgese", az instabil és ütköző pályás darabok lassan elfogytak, a kaotikusan kolbászoló pályájúak nagyját megette a Jupiter, az "aprólék" nagyja gyűrűt alkotott a Föld-Mars közt, a Kuiper-övben, a renitensebbek az Oort-felhőben kolbászolnak, illetve ellipszis pályákon bandázva évente egyszer szép csillaghullást rendeznek.

Hupsz, kicsit hosszú lett.

A lényeg, hogy a keringés alapvető mozgási forma a világűrben a gravitáció miatt, illetve, hogy a sűrűsödés fordulatszám-felpörgést csinál.

Ez kábé mindent megmagyaráz.

Nem gázfelhőből hanem porfelhőből jött létre a naprendszer.

A porfelhőben voltak gázok meg fémek és egyéb elemek is.

A teljes periódusos rendszer előfordult.

Plusz érdekesség hogy a földkéreg 46%-a tehát közel fele gáz. Mégpedig oxigén.

(Magának a föld összetömégnek is jelentős hányada oxigén.)

[link]

Szóval rengeteg fémoxidből áll.

De itt az is felmerül mit nevezünk gáznak. Egy hideg porfelhőben a világűrben (-270C on) a gázok nagy része is szilárd.

Azaz ami itt éréskor 20C-on 1 atmoszférán gáz, az messze nem biztos hogy az volt a porfelhőben is.

Fuzionálni nem fuzionált semmi. Maximum keveredés esetleg kémiai reakciók történtek.

Bizonyos hőmérséklet fölött az elemek plazmaállapotba lépnek azaz ionizálódnak.

Azaz jól írod a csillagok plazmából állnak, nem gáz és nem szilárd se nem folyékony. Pl van bennük vas is de az sem szilárd hanem plazma.

A plazma egy negyedik halmazállapota minden elemnek.

[link]