Csak szerintem nem létezik a jelen?
Hát ti ezt biztosan jobban tudjátok, nálam ez csak egy hirtelen gondolat volt. Egyébként a múlt olyannyira létező dolog, hogy megis valtoztathatjuk, nem?
És mit gondoltok arról, hogy a múltnak is van külön egy "jövő szála". Relatíven nézve pl., ha nézünk egy csillagot a Földről, akkor onnan nagyon sok idő, míg a fénye elér hozzánk, szóval a múltat látjuk. Mi van akkor, ha kiküldünk egy embert egy űrhajón, aki folyamatosan halad a csillag felé? Elméletileg ő is a múltat látja, csak térben, ezáltal időben is előrébb jár. Tegyük fel, hogy a csillag felrobbant, ezt ő már erzékeli, éa ideszól a Földnek, hogy felrobbant, amiből mi még semmit nem láttunk. Azz fogjuk mondani, hogy látta a jövőt, miközben ő is a múltat látta.
A másik gondolat meg az, hogy akármennyire is közel kerülne a csillaghoz, mindig is a múltat látná, hisz bármi amit látunk, az a múlt. Igazából csak a múlt "kézzelfogható"? Hisz azt tudjuk, hogy elmúlt, a jelen bonyolult (vagyis az én fejemben), a jövő meg kérdéses, egy meg sem történt valami.
> Relatíven nézve pl., ha nézünk egy csillagot a Földről, akkor onnan nagyon sok idő, míg a fénye elér hozzánk, szóval a múltat látjuk.
Igen, így szoktuk mondani. De tulajdonképpen nem. A foton elindult x éve. Most ért ide. Amit most látunk, az egy most létező foton. Az más kérdés, hogy ezek a most érzékelt fotonok egy olyan képet rajzolnak ki, amilyennek a csillaghoz közeli intelligens lény a múltban látta a csillagot. De tulajdonképpen nem a múltat látjuk, hiszen a múltban az a foton, amit most látunk, az még ott volt, most pedig már itt van.
> Mi van akkor, ha kiküldünk egy embert egy űrhajón, aki folyamatosan halad a csillag felé?
Tegyük fel… Mondjuk kiküldjük a Bélát. Úgysem kedvelte itt senki, jobb is, ha minél távolabbra kerül. Mondjuk Béla egy év alatt valamilyen módon eljut 4 fénynap távolságra.
> Tegyük fel, hogy a csillag felrobbant, ezt ő már erzékeli, éa ideszól a Földnek
Itt az egyik probléma, hogy nem tud ideszólni azonnal. Az ideszólás információja is csak fénysebességgel tud terjedni. Tegyük fel, hogy Béla – ott ahol van – lát a saját !jelenében! egy képet, amin éppen felrobban a csillag. Küld egy üzenetet, hogy „Ha-ha szemetek, látom, mit fogtok látni 4 nap múlva. Azt fogjátok látni, hogy éppen felrobban a csillag.”. Az üzenetet mondjuk rádión küldi, a rádióhullámok meg ugye ugyanúgy fénysebességgel haladnak.
Oké. Pénteken a déli órákban valami nyílt napok keretében jön egy csapat kisiskolás a tudományos laborba. Mit lát egy kisiskolás? Látja, hogy a képernyőn éppen most robban fel a csillag. Meg hallja Béla épp most befutó üzenetét, hogy állítólag négy nap múlva fog felrobbanni a csillag. A kisiskolás – mivel nem hallott még fénysebességről –, azt fogja mondani, hogy Béla hülyeségeket beszél, mert nem négy nap múlva fogjuk a felrobbanó csillagot látni, már most azt látjuk.
Ha a pongyola megfogalmazásnál maradunk, akkor nem csak a csillagnak, de Bélának is a múltját látjuk.
~ ~ ~
Oké, tegyük fel, hogy Béla soha nem hitt a fizikában, ezért képes azonnali üzenetküldésre. (Hogy ezt most angyalokkal, Isteni közbenjárással, vagy feketemágiával oldja meg, az legyen az ő gondja.) Tegyük fel, már hétfőn délben ideér az üzenete, mely szerint ő tudja, mit fogunk mi itt látni péntek délben. De tegyük fel, hogy van az űrben valahol egy addig fel nem fedezett gázköd, ami szerdán szépen beáll a csillag és a Föld közé. Vagy akár a csillag és Béla közé. Emiatt mi nem fogjuk látni azt, amit Béla látott, tehát ő nem 100%-os biztonsággal fogja tudni megmondani, hogy a jövőben mi itt mit fogunk látni.
~ ~ ~
> A másik gondolat meg az, hogy akármennyire is közel kerülne a csillaghoz, mindig is a múltat látná, hisz bármi amit látunk, az a múlt. Igazából csak a múlt "kézzelfogható"? Hisz azt tudjuk, hogy elmúlt, a jelen bonyolult (vagyis az én fejemben), a jövő meg kérdéses, egy meg sem történt valami.
Ez is problémás egyébként. Nem a fénysebességből fakad, hanem más miatt, de az idő nem egy abszolút mennyiség. Lehet valami az egyik megfigyelő számára egyidejű, a másik számára eltérő időben történő két jelenség. Ami az egyik megfigyelőnek még a jövő, az a másiknak a jelen, a harmadiknak meg a múlt. Persze ha szépen átkonvertálunk az egyik viszonyítási rendszerből a másikba, akkor nem ütközünk ellentmondásokba.
Erre mondta Einstein azt, hogy a múlt, a jelen és a jövő pusztán illúzió. De egy nagyon makacs illúzió. (És ezt szokták félrefordítva, félreértve úgy a szájába adni, hogy az idő csak illúzió. Pedig ő nem az időről, hanem a múltról, jelenről és jövőről beszélt.) Igazából itt az az illúzió, hogy valamit mi jelennek gondolunk. De csak mi gondoljuk így, egy másik megfigyelőnek az már a múlt, a harmadiknak meg még a jövő. De egy adott megfigyelő saját nézőpontjából mégis külön tudja választani a múltat, a jelent és a jövőt, számára ezek létező dolgok.
Amikor a tudat terében táncoló , formákról, gondolatokról, érzelmekről, részlegesen visszavonod a figyelmed, és önmagadra is figyelsz, azonnal a jelen pillanatba kerülsz.
A jelenlétnek súlya van, ezt mindig viszed magaddal. Pl, amikor eszel, te nagyon ritkán vagy jelen csak fizikailag, az elméd utazik a múlt-jővő-ben, de ha egy robbanás történne vagy, ha egy madárpók ereszkedne le a tányérodra, azonnal jelen lennél a testedben.
Vagy, ha egy rossz környéken sétálsz este, "az mondják itt sok a rablás" ezt gondolod, és már rémeket/képeket látsz, hogyan fognak kirabolni, ekkor sem vagy jelen.
A figyelés mindig a jelen pillanatban történik.
A tárgya lehet a múlt, a lehetséges jövő.
A jelen ,a megtörtént pillanatod.Maga a reakciók ,az érzelmek, fájdalom, cselekvés ,stb stb.
Mikor először szeretkeztél nővel.És azt most elmeséled múltként ,mit éreztél a pillanatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!