Einstein milyen kísérletek eredményéből vonta le azt a következtetést, miszerint valójában csak jelen létezik, mert az összes időkvantum egyidejűleg van jelen a téridőben?

A kérdésre nem tudom a választ, de ha szabad egy lételméleti kérdésre rátérnem a "valójában csak jelen létezik" résznél, akkor, figyeled meg:

saját tapasztalatként, empirikusan, "kísérlettel", hogy csak a jelen létezik. A múlt már nincs, a jövő még nincs. Amikor elmélkedsz a múltról, ábrándozol a jövőről, akkor a gondolkozásoddal a jelenbe hozod. Egész biztos, hogy alanyi-tárgyi dichotómiában vizsgál mindent a tudomány - Bohr volt aki erről sokat írt (aki egyben a fizikai idealizmus nevű szellemi irányzat fő képviselője), hogy pont, amit szeretne a tudomány, hogy "objektíven írja le a dolgokat " pont az nem sikerülhet, az alany nem hagyható el.

Einstein Bohral vitatkozott ezen a filozófiai ellentéten, ami a kvantumfizika és a klasszikus Newtoni fizika között van, amik egymás szöges ellentétei.

A kvantumfizika értelmében nincsen kitüntetve a mult vagy a jövő a folyamatok irányában. Aki tanult kvantumfizikát tudja, hogy ugyanúgy számoljuk az avanzsált & retardált potenciált, azaz a részecske multjába és jövőjébe kiterjedő terek teljesen egyenértékűek. Namost John Wheeler is azt feltételezte, hogy az idő nem alapvető aspektusa a valóságnak. Kísérletében igazolta, hogy a kvantumrészecskék azáltal nyernek fizikai tartalmat, azaz akkor léteznek ha megfigyeljük őket.

Érdekes Wheeler kísérlete, melyben egyetlen foton mindkét résen átmegy és hullámképet rajzol ki egyesével az ernyőn, így nem tudni melyik résen megy át a kettősrés esetében. Viszont, ha az egyik utat megjelőljük, akkor csak az egyik résen megy át, pedig nem mértük meg, csupán az ismeretünk változott. Részecske képet fog az ernyőn hagyni. A tudatunkkal interferált a kvantumrészecske. Ezek után, ha összekeverjük őket ismét látszólag mindkét résen átmegy és hullámképet ad. Ebből egyértelműen bebizonyosódik, hogy a kvantumrészecske összeomlás, azaz amikor fizikai tartalmat nyer egy részecske az a megfigyelés eredménye. 2007-ben, az ő "késleltetett választásos" kísérlete kimutatta, hogy lehetséges visszamenőleg befolyásolni a múltat egy fény részecske, az úgynevezett foton megváltoztatásával a jelenben. Ahogy a fény elhaladt egy elágazásnál a kísérleti berendezésben, el kellett döntenie, hogy úgy viselkedik, mint egy részecske, vagy mint egy hullám. Később, miután a fény elhagyta az elágazást, egy tudós ki vagy bekapcsolhat egy kapcsolót. Amit a tudós tett abban a pillanatban, hogy visszamenőleg határozta meg, hogy mit tett a részecske az elágazásnál a múltban. Az is lehet, hogy a mult és jövő egyszerre jelen van, csak mi rakjuk össze így.

Ezen és más kísérletek egyre inkább azt mutatják, hogy az idő áramlása illuzórikus. Einstein egyesítette a tér és idő dimenziót a relatívitásemléletben. Bevezetvén a téridő kontinuumot (sokféleségét), amire egy négy kiterjedésű vektortérként tekintünk.

Váratlanul feltűnt neki valami, nevezetesen az, hogy a múltról, a jelenről és a jövőről alkotott felfogás, valamint a közöttük tett éles különbség csupán egy illúzió lehet. „A múlt, jelen, jövő közötti különbségtétel csupán egy makacsul ismétlődő illúzió.” – állította

Einstein a relatívitáselméletet és a kvantumfizikát akarta együtt egy nagy egyesített mezőelméletben leírni. Ezen dolgozott élete végén. 16 egyenletet állított fel, amiket nem sikerült jobban egyszerűsítenie

itt olvashatóak magyarul [link]

[link]

A kvantumfizika és a newtoni fizika nem egymás szöges ellentéteti!!!

Az egyik a másik folytatása.

Einstein ilyen következtetést nem vont le, nem állított. Vagy a szájába adták hamisan,vagy tréfálkozott valakivel, és komolyan vették. Einstein pontosan tudta, hogy nem csak a jelen létezik, hanem az idő összes - általunk elnevezett - része is.

Más kérdés, ha azt mondta, érzékelni kizárólag a jelent lehet. A múltat az akkori jelenben érzékeltük.

# 9 ilyen az amikor a laikus beleszól. Nem olvastál még kvantumfizikát vagy semmit sem értettél meg belőle már az alapoktól. Most én ezt nem fogom pótolni.

Einstein pedig ennek az örök jelenek az idők egyesítésének volt híve. Könyvet is írt belőle élete vége felé, de sosem tudta megoldani a nagy rejtélyt teljesen.

A kvantumfizika szöges ellentéte a klasszikus fizikának, különben nem lennének benne ellentmondások a klasszikus szemlélettel. A kvantum paradoxon pedig ezek. Egyetemen tanítjuk, szerinted véletlenül ?

A klasszikus fizikában a történések vizualizálhatóak a kvantumfizikában nincs ilyen. A spin a forgás a Newtoni fizikában, de a kvantumfizikában nem jelent forgást, csak egy kvantumszámot. A klasszikus fizikában szilárd határa van az anyagnak és biztos helye, mérőszámai, ezzel szöges ellentétben a kvantumfizikában nem létezik a biztos fogalma. Csak valószínűségek vannak. Nincsenek éles határok, helyette elmosódott hullámterek vannak. Az anyag is hullámzik nem ölt szilárd formát. Teljesen más a kvantumfizika. Ott lehetőségek vannak, több felé ágazás lehet, míg a Newtoni fizikában a kiindulási paraméterek egyértelműen meghatározzák a folyamat lezajlását. Ezek csak a jéghegy csúcsai. Nem érdemes belemennem. Olvass sokat és ajánlom figyelmesen értelmezd amit leírnak !

A lényeg az, hogy te mint megfigyelőtől függ a világ. Az anyagnak a tulajdonságai úgynevezett kvantumszámok a megfigyelésed révén jönnek létre. Ezt J.A. Wheeler kísérlete igazolta. Ennek egyfajta interpretációja az örök jelent.Lehetséges, hogy csak mi érzékeljük a világot ilyenenk. A részecskék hullámfüggvénye nem ér véget a tárgyak határánál. Lehet hogy a halott nagyid itt van továbbra is, csak nincsenek olyan kvantumszámai, mint hely meg impulzus, de lélekben itt van. Ez félelmetesen hangzik tudományosan, de valahol a spiritualitás a modern fiozikával találkozik.

Én ezt valamikor olvastam, mert fizikus vagyok, itt leírja az egészet, de ma már nem vagyok benne az általa felvázolt egyenletekben [link]