Csak szerintem nem létezik a jelen?

@4: Nem gyengébb, mint az általad feldobott téma. A leggagyibb, legalacsonyabb szintű fotelfilozófiálást sikerült előadnod, aminek az égvilágon semmi keresnivalója a természettudományok témakörben.

A természettudományok iránt érdeklődő ember a "jelen" természettudományos értelmét már akkor megismeri, megérti és megemészti, amikor a pillanatnyi sebességről tanul, és rájön, hogy jé, ott az idő szerinti derivált szerepel. Dedós formában delta t tart nullához. A természettudományok köszönik szépen, sok évszázada rájöttek, hogy a jelen egy infinitezimálisan kicsi időtartam, és évszázadok óta, Newton meg Leibniz óta tudják ezt matematikailag kezelni.

Az általad előadott merengés teljesen rendben van, ha 13-14 éves vagy, és most kezdesz rácsodálkozni a világra, de felnőttfejjel ez a "nemár" kategória, különösen a természettudományok témakörben.

A kérdés nem újkeletű, az ókorban hasonló gondolatok felmerültek filozófusok fejében. Igaz ők még nem ismerték a matematika analízisnek hívott ágát.

Képzelj el egy olyan világot, ahol az anyag homogén, és nem atomok alkotják. Ebben a képzeletbeli világban fogj egy poharat, és töltsd meg félig vízzel. A víznek lesz egy felülete. Ez valódi felület, annak ellenére, hogy 2 dimenziós, nincs vastagsága. A pohárban csak két dolog létezik anyagi formájában. Mégis a két dolog határa között van egy harmadik dolog, ami létezik, de nincs vastagsága, nincs anyaga. De ettől még ott van.

Valahogy ilyen a jelen is, a múlt és a jövő között lévő időpont. És itt a pont jelleg az, ami fontos, nincs „vastagsága”, kiterjedése. A jelen nem időtartam, hanem időpont. Te időtartamnak próbálod elképzelni, és nem is igazán értem, miért van ilyen elvárásod a jelennel fogalmával szemben.

Te valahogy mindenképpen időintervallumot akarsz csinálni a jelenből, és azt magyarázod, hogy nem fér be a múlt és a jövő közé egy ilyen időintervallum. De nem, nem kell ennek intervallumnak lennie, nem kell semminek beférnie. Időpontról beszélünk, nem időtartamról, és itt megint hangsúlyozom a pontot, mint kiterjedés nélkül absztrakt fogalmat.

~ ~ ~

A másik értelmetlen dolog, hogy egy időpontban vizsgáljuk a mozgást. A mozgás pont a különböző időpontok közötti – azaz időtartamba eső – állapotok közötti eltérést jelenti. Lehet, hogy hétköznapi szavakkal megfogalmazva a jelenben – vagy bármilyen múltbéli és jövőbeli időpontban – valami „mozdulatlan”, de rendelkezik irányultsággal. Persze ehhez némi absztrakciós készség kell. Pont ezt az irányultságot fogja meg a matematika a deriválással.

Az a probléma, hogy sokan úgy képzelik el az időt, mint időpontok egymásutániságát. Mint ahogy az egyenest úgy képzelik el, mint pontok halmazát. Bizonyos értelemben persze ez így van. De ha a homogén világunkat nézzük, akkor az egyenes egy szakaszán – mondjuk egy rúd szalámin – a pont egy határoló felület, egy vágás a szalámin. Egy vastagság és anyag nélküli vágási felület. A homogén szalámit bármelyik ponton elvághatod, de a vágási pont nem szalámiból van. Ilyen megközelítésben a szalámi nem a vágásokból áll, mert abból csak vágások halmaza lesz, de szalámi nem. A szalámi ilyen értelemben több, mint a potenciális vágási pontok halmaza.

Ha továbbgondolod a saját gondolkodásmódodat, el fogsz jutni addig, hogy múlt sincs. Hiszen a múlt is időpontokból áll. Az időpontok ugyanúgy elfogadhatatlanok, és ugyanúgy álló bennük minden, tehát ugyanúgy nincs mozgás. (És itt akadtak el az ókori filozófusok, tudósok.) Csakhogy ez ellent mond annak, hogy mi mégis látjuk, tapasztaljuk, mérni tudjuk a mozgást, ebből fakadóan a gondolkodásmóddal van a probléma. A megértéshez kellett az, hogy Leibniz, illetve Newton adjon a kezünkbe egy elvontabb, absztraktabb matematikai apparátust, hogy végtelenül kicsi dolgokat is értelmezni, vizsgálni tudjunk. A mozgás immár nem valami képkockák egymásutánija lett, hanem egy végtelen – a természetes számok számosságánál is több, kontinuum számosságú végtelen – számú, kiterjedés nélküli képkockákból álló film.

> Számomra a jelen nem egy ici-pici időtartam, hanem egyenlő a nullával.

Ez meg lételméleti filozófiai kérdésekig vezet. Attól, hogy valami nulla kiterjedésű, attól még lehet mondani rá, hogy létezik. A homogén kockának van például csúcsa. A csúcs kétségtelenül létezik, meg tudod számolni. De nem tudod a csúcsot lefűrészeli a kockáról, eltenni a fiókba, a kockát meg kidobni. Sőt a kockának van éle. Azt sem tudod leszedni a kockáról. Nulla vastagságú, nulla tömegű. De létezik, sőt vannak tulajdonságai. Például van hossza. Vagy ha a kockád megvetemedik, akkor van íve ennek az élnek. Létezik. Annak ellenére létezik, hogy nulla vastagságú, és nulla tömegű, a kocka nélkül értelmezhetetlen. Viszont a kockán megfigyelhető, mérhető, vizsgálható, és 100 emberből nagyjából 100 vágja rá, hogy a kockának VAN éle.

@7: Nem, a válaszomban NEM áll az, hogy a jelen nagyon rövid időtartamú. A válaszomban az áll, hogy _infinitezimálisan_ rövid. Azaz végtelenül rövid. Azaz nincs semmiféle véges rövid időtartalma sem. Hatalmas a különbség. Pont a lényeget nem értetted meg.

A természettudományokban tehát ha a jelenről beszélünk, akkor egy végtelen rövid időtartamú valamiről beszélünk - ha az időt egy folyónak képzeled, akkor egy kiterjedés nélküli darabja ennek a folyónak a jelen.

Ha nem tudnánk végtelenül kicsi időtartamokat kezelni, azóta sem értenénk, hogy Achilleusz miért tudja lehagyni a teknősbékát (lsd: Zénon paradoxona). A lényeg az, hogy a jelen, mint minden más, időbeli kiterjedés nélküli pillanat, nagyon jól értelmezett és értett létező a természettudományokban. Létező, tehát létezik, csak tudni kell kezelni.