Einstein miért segített kifejleszteni az atomot, hogyha háborúellenes volt?

@40: értem én, hogy a fenéken ülés helyett keresnél alternatívákat, de nem látom, hogy lettek volna. A nemzetközi szabályozás természetesen szóba sem jöhetett akkor, és egy elhárítórendszert is kétlem, hogy akár csak minimálisan megnyugtató biztonsággal meg lehetett volna valósítani egy atombomba ellen. Valós alternatívák nélkül pedig marad pusztán a fenéken ülés, esetleg a fenéken ülés és emellé annak az illúziója, hogy nem szimplán fenéken ülünk.

(Egyébként persze, lehet erkölcsi magaslatokról vitázni, és az ő családjuk, vagy más családja részt tekintve kellő távolságból nézve a dolgokat igazad van. De ők nem voltak kellő távolságban. Vannak gyerekeid? Ha igen, akkor próbálj egy kicsit belegondolni a dologba, hogy mit is tennél meg értük.)

Éppen ezért nem is ítélkezem felettük. Senkinek nem kívánom, hogy valaha is ezt a döntést vagy ezt a választást kelljen meghoznia, és fogalmam sincs, hogy én hogyan döntenék egy ilyen helyzetben, őszintén nem tudom. Nem is voltam ott, és nem tudom, mi az, amire lehetett volna lehetőség.

Szerintem nem ugyanaz ítélkezni, mint a felelősséget megállapítani. Én úgy gondolom, hogy van felelősségük a tudósoknak is abban, ami Hirosimához vezetett. De nem ítélem el, mert tényleg lehet, hogy adott helyzetben nem látszott más megoldás. Nekünk már hetven év távlatából volt lehetőségünk oda-vissza átgondolni párszor a dolgot. Nekik ott kellett ezt a döntést meghozniuk azzal a tudattal, hogy döntésüknek valamelyik irányba nagyon komoly következményei lehetnek. Én ezt megértem. De ez nem változtat azon, hogy a döntés részben őrajtuk múlt, és ezért őket felelősség terheli.

Az erkölcs csak úgy működik, hogyha nincs alóla kibúvó. Abban a pillanatban, hogy bármilyen indokkal – legyen az a akár jó szándékú is – felfüggesztjük az érvényességét, szögre is akaszthatjuk az egészet. De ez nem jelenti azt, hogy ezen az alapon ítélgethetünk. Ellenkezőleg, mivel mind esendő emberek vagyunk, megértőknek is kell lennünk.

Én ezért gondolom, hogy bár nem mondanám erkölcsileg helyénvalónak a Manhattan-tervet és az abban való részvételt, de megértem, hogy miért tették, és nem állítom, hogy a helyükben én jobban tudtam volna.

@42:

"Nekünk már hetven év távlatából volt lehetőségünk oda-vissza átgondolni párszor a dolgot."

És ezzel együtt mégsem látom, hogy sikerülne reális alternatívát felmutatni. Ami némileg elgondolkodtató lehet...

„És ezzel együtt mégsem látom, hogy sikerülne reális alternatívát felmutatni. Ami némileg elgondolkodtató lehet...”

Maga az atombomba sem volt reális alternatíva a Manhattan-projekt előtt. Épp maga a projekt tette azzá.

"A felelősségnek, a morálnak, az emberségnek nincs nemzetisége. Az egyszerűen emberi. "

Bizony, igy igaz!

Itt valahogy megis kizarolag csak a Manhattan tervrol van szo, a nacik altal 1944 oktoberében a Bug-felszigeten, es az 1945 marciusaban Thüringiaban vegrehaktott kísérleti atomrobbantasairol nem tortenik emlites.

Ugy vitatkoztok itt, mintha a nemetek nem is inditottak volna ket projektet is az atombomba eloallitasara:

1. A Kaiser Wilhelm Institut-ban Heisenberg vezetesevel, amely kudarcba fulladt, mert a kelletenel jóval nagyobb mennyisegű plutónium szüksegesseget feltételeztek az atombomba megszerkeszteseéhez.

2. A hadügyminiszterium különmegbízasaból a Kurt Diebner (Göring baratja) altal vezetett csoport, amely viszont meglehetos messzire jutott, es csak a szovetsegesek allando bombazasai miatt nem fejezodhetett be.