Szerintetek a matematikára születni kell vagy tanítható?

Jó kérdés. Valamiért úgy tűnik, hogy valakinek még az egyetemi szint alatti (szerintem röhejesen egyszerű, tanulást nem igénylő) matek is nehéz, miközben a többi tantárggyal nincs baja. Képtelen vagyok megérteni, miért, bár a főzéssel kapcsolatban is ez van, egyesek bámulatosan elrontják azt is s már a legegyszerűbb vonalon, semmi ügyetlenség nincs a képben, csak alapinformációk...

Valamilyen szinten bizonyára tanulható, de sokat számít az adottság.

A matematika bizonyos szintű műveléséhez nem árt úgy születni. De ez nagyon magas szint.

Amúgy nem születni kell hozzá, hanem kellő figyelmet és kellő motivációt kapni. A figyelem ahhoz kell, hogy hamar észrevegyék: a gyerek bizony nem ért belőle egyet s mást. És ekkor be kell avatkozni, mert az a gyerek hamarosan sok mindent nem fog érteni belőle, ugyanis a matematika erősen hierarchikus tudomány. Egy két elemi láncszem hiánya reménytelenné teheti a folytatást egészen elemi szinten is. Mégpedig azért reménytelen, mert vissza kell menni az első meg nem értett dologhoz, és erre többnyire nincs se lehetőség, se idő, se módszer. És ekkor ez a gyerek (már az első 1-2 évben) csak kudarcot termel e tárgyban. A motivációt pedig a siker adja. Amihez nincs motivációnk, azt nem akarjuk, amit nem akarunk, az nem is fog menni. Ezzel a kocka el van vetve, ez az emberke világéletében utálni fogja a matekot, mert nem érti, a gyerekének is ezt sugallja, így az is utálni fogja. Ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kitörni.

Más területek kevésbé hierarchikusak, ezért ott egyes hiányok kevéssé befolyásolják a továbbiakat. Nincs tehát sikertelenség, van esély a későbbi motivációra, akarásra, tudásra.

Ilyen az emberi természet és az agy működése.

#4 válaszolónál a pont.

Egy saját példával illusztrálnám. Rokongyerek jött hozzám, hogy segítsek, nem érti a matekot. A feladat egyszerű volt, mekkora annak a téglalapnak a területe, amelynek a kerülete 26 centi, és a hosszabbik oldala 3 centivel nagyobb, mint a rövidebb. Lehet, hogy fordítva volt, a terület volt megadva, és az oldalakat kellett kiszámolni, de ez most lényegtelen. Elkezdem magyarázni az egyenletet, hogy x, meg x+3, és látom a gyerek szemében a totális homályt. Gyanakodni kezdek, és rákérdezek, ki tudod te egyáltalán számolni egy téglalap területét, kerületét? Azt mondja a kölyök, hogy nem, mert az tavalyi anyag volt, és azt idén már nem kell tudni...

Tanulás nélkül nem lehet érteni, hiába születsz rá.

Kell lennie alapvető matematikai készségnek

[link]

Gyakorlással fejleszthető, megtanulható a számolás.

Érdeklődés, motiváció is kell a tételek, bizonyítások tanulásához.

Magam abból indulok ki hogy gyermekként nem érdekelt a matek. Az alapokat általános iskolában megtanultam és késznek éreztem magam. Nekem ez elég lesz! - gondoltam.

Most 30 év múlva szinte irigy vagyok azokra a "zsenikre" akik bármiben eligazodnak a matematika terén!

Bizony úgy vagyok vele hogy valamit nagy nehezen megértek, átlátom, valamit ha "beledöglök" sem tudok felfogni, kiszámolni.

Nekem a hiányok pótlása már nagyon nehezen megy, vagy nem sikerül.

Szerintem születni kell rá (ebbe rengeteg tényező benne foglaltatik), és megtanulni.

Hű, nagyon jó kérdés. :)

Én azt mondom, hogy is-is.

Tanulható, mert a matematika egy rengeteg tételen, szabályon és összefüggésen alapuló tudomány, amit meg lehet tanulni és meg lehet érteni.

Születni kell rá, mert kell hozzá érdeklődés, nyitottság, kíváncsiság a matek iránt és ez nem mindenkiben van meg (igen, egy tanár fel tudja kelteni egy tanítványa érdeklődését a tantárgya iránt, viszont ahogy az egyik hozzászóló is írta, ha mindenkitől azt hallja, hogy a matek rossz, a számolás és a matekórákon való részvétel a világon legrosszabb dolog, ami vele történhet, akkor sajnos lehet, hogy nem fog a matematika iránt nyitni.)

Tanulható, mert bent ülsz az iskolában a jövő matematikusaival és ők is ugyanúgy megtanulják a Pitagorasz-tételt, mint mindenki más.

Születni kell rá, mert egy bizonyos szint felett már csak tényleg az "elvetemültek" tudják követni, érteni és élvezni.

Szóval összességében szerintem az egész a matematika szeretetén áll vagy bukik. De én bízom benne, hogy mindenkivel meg lehet szerettetni. :)

Az előzőt cáfolnám. Az érdeklődés, nyitottság és kíváncsiság minden ember veleszületett tulajdonsága (talán néhány orvosi esetet leszámítva). Tessék megnézni egy csecsemőt, vagy 2-3 éves gyereket.

Csakhogy ezt az érdeklődést a szülő kiválóan ki tudja oltani hozzá nem értéssel, ellentétes viselkedéssel, szigorúsággal, vagy túlzott engedékenységgel (mindkettő bizonytalanságot eredményez, ami elsőrendű ok a bezárkózásra).

Bármely tantárgy szeretete vagy utálata nem az általános iskolás első napjaiban, hanem sokkal korábban, gyakorlatilag a születés pillanatától való bánásmóddal keletkezik. Ez bármely alapfokú gyermekpszichológia könyvből kiolvasható.

Viszont (ebben is) sok a zavaros téveszme.