Analógia a tér és az idő között?

Nincs.

Erre a problematikára már rávilágítottam a másik végtelen történetben.

Ha legyártasz két puzzle darabkát ami összeillik akkor azok akkor is összeillenek ha az egyik 0,9c vel mozog bele.

A méreteknél vagyis a tér fogalmánál ha két azonos hosszúságú testet elmozgatsz ,megkerülöd vele az univerzumot és újra találkoznak ,ugyan olyan hosszúak maradnak vagyis nincs meg az az analógia amit felvázoltál hogy az időnél maradandó mennyiségi változás következik be.

Az analógiában a szinkronizáció a két azonos hosszú fémrúd egymás mellé helyezése "puzzle" felel meg az óráknál a mutatók egy szögbe mutatásával.

Az óra mutató szögei a találkozásnál eltérnek de a két fémrúd hossza azonos marad . Tök mindegy hogy közben juli kati sári manci szemszögéből összement egyik másik mert az összemenés nem bántja a puzzle kauzális passzolását!

Pont nem az felel meg az analógiának, hogy a két puzzle darab összeillik.

Amikor szinkronizált órákkal elindulnak, majd újra találkoznak, és az órák mást mutatnak, akkor ez az eltérés azt fejezi ki, hogy összesen mennyit változott a sajátidejük, amíg távol voltak. Hogy mekkora "utat" jártak be a sajátidő vonala mentén. Ennek pedig az felel meg a másik esetben, hogy mekkora távolságot tettek meg (hány lépést gyalogoltak le stb.) Tehát a találkozáskor nem a méterrúdjaikat kell összehasonlítani, hanem a "lépésszámlálóik" által mutatott értékeket.

A találkozáskor a méterrúdjaik persze, hogy ugyanolyan hosszúak lesznek, ahogyan ekkor már az óráik is egyforma gyorsan fognak járni.

"Többek között ilyen vicces dolgokat tudnál belátni,"

Igen ezt én is beláttam ha megint elolvasnád amit írtam sári kati jani nézőpontjaiból hosszkontrakciót szenved el a puzzle párja de te nem erre a kérdésre kerested a választ !

Te azt hitted hogy az alagút szempontjából is léteznie kell egy eltérő hosszúságú létrának mert hogy az idő analógiáján a létrának is maradandó hosszváltozás kell beálljon de ez nem igaz.

Ha hadilábon állsz a saját kérdésedre kapott válasz értelmezésével akkor tényleg ne offold szét magad.

A valóságban nem megy össze semmi már megbeszéltük csak azért mondjuk ezt mert a saját óránk lassult ezért azt mérjük hogy kevesebb idő alatt szaladt el a tárgy ami "olyan mintha" megrövidült volna . Ami a mi szemszögünkből igaz is de a puzzle kauzalitásán ez nem változtat .

Világos hogy azt kérdezted "..eltérnek az órák által mutatott idők ...van e ennek a jelenségnek megfelelője térre?"

A válasz hogy nincs ,mert a "szinkronizált tér" az elmozgatás után továbbra is "szinkronizált" marad pl két méterrúd egyiket elmozgatod 0,5c vel 30 évig és visszailleszted a párjához pont ugyan olyan hosszú marad.

A @00:27 és a @00:39 válaszomat miért nem veszed figyelembe kérdező?

Ott mérj mondjuk lézeres távolságmérővel!

Nem is a fekete lyuk a lényeg ott, hanem az, hogy általános esetben nem értelmezett a távolság **, a világ viszont pont olyan, hogy értelmezett rajta, kivéve ilyen extrém helyen mint a fekete lyuk közelében.

** Annak viszont van értelme hogy ő számára a megtett úthossz mennyi volt, de nem lesz ez olyan invariáns mennyiség mint egyébként szokott lenni.

Eléggé definiálatlan, hogy mit akarsz kérdezni, mert az anaglógiához kellene az a két dolog, amelyek között az analógiát valamilyen szempont szerint megállapítod. Te viszont csak az egyiket írod le, majd felteszed a kérdést, hogy mi a másik? Az attól függ, hogy mi az analógia.

A dolog ott kezdődik, hogy az általad példának hozott jelenség (ha eltekintünk a karórák tökéletlenségétől) nem más, mint az ikerparadoxon, és nem pusztán az időre, hanem a téridőre jellemző. Pontosabban arra, hogy a világunkat nem a newtoni abszolút egyidejűség jellemzi, amelyben a fénysebesség végtelen, hanem az einsteini relatív egyidejűség, és amelyben a fényebesség véges és állandó. Ez tény húzódik meg az ikerparadoxon mélyén, és ez egyaránt tulajdonséga a térnek és időnek is.

Ha azonban valamilyen (önkényes értelmezés szerint) hasonló jelenséget akarok mondani, ami tényleg csak a térre jellemző és nem kell hozzá az időbeliség fogalma, akkor az általános relativitáselméletben az ún. görbült térszerű hiperfelületek geometriája jó példa erre. Ha a téridő egy adott pontjának környezetében a téridő görbült, akkor ha pl. egy nyilat önmagával párhuzamosan egy zárt görbe mentén körbeviszel, akkor a kiindulási pontba visszaérve nem ugyanabba az irányba fog mutatni. Vagy másképpen fogalmazva, ha a te kezedben és a barátod kezében is van egy-egy bot, amelyet pontosan adott irányba tartotok, és ezt a botot ugyanazon görbe mentén de ellenkező irányba indulva körebviszitek, akkor amikor legközelebb találkoztok, a két bot nem egyirányba fog mutatni, hanem szöget fognak bezárni egymással.

A matematikában a görbültség mértékét leíró ún. Riemann-tenzor egyébként pontosan ennek a jelenségnek az alapján van definiálva.