Mikor érkezik be a zöld fény?

> Akkor megint mondom a fény hullámhosszától függetlenül fénysebességgel terjed.

A fény frekvenciája a kísérlet során nem változik. Az interferométer nem a két hullám hullámhosszát, hanem a fáziseltolását mutatja. Nem erről van szó: [link] , hanem erről: [link]

(A második ábrán ne tévesszen meg az, hogy a két szinuszhullám más-más színnel van felrajzolva, az az interferométernél ugyanolyan hullámhosszú, azaz ugyanolyan színű, de eltérő fázisú hullámokat jelent.)

Itt egy interaktív demo is: [link]

(Az offsetet kell változtatni valamelyik hullámnál, mindjárt jó látszik, hogy a fáziskülönbségtől hogyan függ, hogy a két lézersugár fényének hullámai éppen kioltják, vagy erősítik egymást.)

A kísérletben lézert használnak. Ennek a tulajdonsága az, hogy a belőle kiinduló fény azonos fázisban van. Ergo ha azonos utat tesznek meg, akkor azonos fázisban érkeznek meg. Ha az egyik egy fél hullámhossznyi távolsággal nagyobb utat tesz meg, akkor meg kioltják egymást.

Tehát még egyszer: igen, a fény a hullámhossztól független sebességgel terjed. De ez esetünkben mindegy is, mivel a kísérlet során minden pontban pontosan ugyanolyan hullámhosszú fényről van szó…

> A videón is azt láthatjuk hogy a manus belenyúl kézzel és elmozgatja az egyik tükröt mivel a készülék érzéketlen az éterben való mozgásra.

Igazából annyit demonstrál, hogy a fény útjának egy mikronnal történő növelését vagy csökkenését hogy mutatja meg az interferenciakép, mennyire pontosan lehet ezt a változást mérni általa.

> Itt az étert nem úgy kell elképzelni ahogy régen a tudósok valami álló asztal aminek 0 a sebessége és mi mozgunk rajta.

De úgy kell. Mondok egy példát. Kitaláltunk egy eszközt, amivel különböző helyiségeket lehet elválasztani, ki lehet nyitni, be lehet csukni. Elneveztük ajtónak. Az ajtó ezentúl ezt jelenti, helyiségek közötti átjárási részt nyitó és csukó eszközt. Te meg azt magyarázod bőszen, hogy az ajtót nem így kell elképzelni, hanem valaminek, amire rá lehet ülni, általában négy lába van, gyakran háttámlája is. A székre használod az „ajtó” elnevezést. Otthon persze minden dolgot annak hívsz, aminek akarsz, de ha másokkal beszélgetsz, akkor el kell fogadnod, hogy a dolgoknak van egy közmegegyezésű elnevezése, illetve egy-egy elnevezésnek van egy közmegegyezésű jelentéstartama. Ha valaki ajtóról beszél, akkor természetesen hülyének fog nézni, ha arról kezdesz el beszélni, hogy mennyire kényelmes rajta ülni, meg hány lába van.

Az éter definícióját már leírtam. Talán kétszer is. Bármilyen ezzel foglalkozó könyvet, korabeli tudományos publikációt, lexikont, enciklopédiát, wikipédiát, előveszel, akkor ezt a definíciót fogod látni benne. Egy hipotetikus elméletben egy hipotetikus közeg, anyag, aminek a hullámzása az, amit mi elektromágneses hullámoknak nevezünk.

Kötheted az ebet a karóhoz, de az éter ettől még ezt jelenti és így kell elképzelni. Persze olyan elméletek is, hogy az éter mégiscsak kicsit kölcsönhat az anyaggal, kvázi a Föld magával rántja az étert, megkeveri maga körül, ezért a Földhöz képest álló rendszerben ezért ad nullás eredményt a Michelson-Morley-kísérlet. Na pont ezért ismételték meg a kísérletet vonaton is, meg forgó rendszerben is, meg mindenféle módosítással. De az éter elmélete így sem állt össze, a vonaton is nullás eredményt adott, meg forgó rendszerben is, meg mindenhol. Ha az éter egy fix dolog, egy anyagszerűnek tekinthető valami, aminek a hullámzása a fény, akkor evidens, hogy ehhez képest v sebességgel mozgó valami – a mozgási irányától függően – c-v és c+v közötti sebességűnek fogja látni a fényt a klasszikus fizika szerint. A relativitáselmélet szerint meg mindenki c sebességnek látja, sőt ugyanazt a jelenséget más-más szemlélő eltérő eltelt időnek, eltérő távolságnak, sőt eltérő egyidejűségnek fog látni, így nincs szükség az éterre, illetve ez már leírja a kísérleti eredményeket, de ebben a modellben már nincs szükség az éterre, mint a fényt közvetítő hullámzó anyagra.

> Az éter nem más mint a gravitációs hullámterjedés tengere amiben mi mozgunk.

Már csak azért is – már elnézést – hülyeség ez az egész, mert az éter hipotézise a XIX. században született meg, és leginkább az 1864-ben leírt Maxwell-egyenletek nyomán vált közismertté, érdekessé, sőt égető kérdéssé. Az éter hipotézisbe a Michelson-Morley-kísérlet verte bele az első koporsószeget 1887-ben. A kegyelemdöfést Einstein adta meg 1905-ben a speciális relativitáselmélettel. Ez abszolút elvetette, pontosabban teljesen feleslegessé tette az éter hipotézisét. A gravitációs hullámok hipotetikus lehetősége viszont csak az általános relativitáselméletből vezethető le, erről meg Einstein először 1915-ben beszélt, a gravitációs hullámok még később merültek fel, mint téma. Ergo mire az egyik elmélet megszületett, a másikat már régen elvetették. A két fogalom – az éter és a gravitációs hullám – soha nem volt egyszerre létező, elfogadott, vagy komolyan vehető elmélet vagy hipotézis a fizika történetében. Így amit te mondasz, az kvázi olyan, mintha azt mondanád, hogy Mátyás királyt igazából Adolf Hitler ölette meg egy titkos cselszövéssel, csak eddig senki nem leplezte le. Vagy olyan, mintha az írás megjelenését a könyvnyomtatás feltalálásával, vagy a mobiltelefonok elterjedésével akarnád magyarázni. Vagy olyan, mintha azt mondanád, hogy az édesanyád szülte meg a nagymamádat.

> Ez a gravitációs hullámtenger 1c vel árad a testekből ezért nem tudod a fény frekvenciájával detektálni mert a fény frekvenciától függetlenül 1c vle terjed

Annyiban igazad van, hogy a gravitációs hullám – mint tömeggel nem rendelkező hatás – ugyanúgy c-vel terjed, mint a fény, vagy bármilyen elektromágneses hullám, sőt bármilyen tömeggel nem rendelkező részecske, hullám. De ennek semmi köze az éterhez. A fényre is, a gravitációs hullámokra is igaz, hogy ha a klasszikus fizikában kezdjük értelmezni a sebességeket – félretéve azt, hogy a klasszikus fizikában nem is létezne gravitációs hullám –, akkor változnia kellene a megfigyelő sebességéhez képest. Ha a speciális relativitáselméletben tárgyaljuk, akkor meg megfigyelőtől független sebességgel halad mindkettő, de ez csak úgy lehetséges, ha a tér és idő mértéke nem abszolút, létezik hosszkontrakció, idődilatáció, és az éter, mint fogalom minimum felesleges, de a klasszikus értelmezésben ellentmondásokra is vezethet.

A te interpretációd analóg azzal, hogy… De térjünk vissza kicsit a Michelson-Morley-kísérlethez. A kísérlet választ adott volna a klasszikus fizikában arra, hogy mi mekkora sebességgel mozgunk az éterhez képest. De egyben választ adott volna arra is, hogy a fény valójában milyen sebességgel halad az éterben. Hiszen mi csak a hozzánk képest mért – klasszikus fizikai értelemben vett – relatív sebességét ismerjük. A te interpretációdban ez a sebesség nulla. Ergo ha a gravitációs hullámot akarod – újra jelzem: hibásan – éternek hívni, és az éter funkciója az, ami, akkor ebben a fény nulla sebességgel terjed. Nagyszerű. Csak akkor is nem nullás eredménnyel kellene, hogy záródjón a Michelson-Morley-kísérlet, hiszen ezen „álló” fényhez képest mi mozgunk, a fény sebessége nem lenne más, mint a mi sebességünk az éterhez képest. Mi ugye nappal erre, éjszaka arra, télen erre, nyáron arra mozgunk, ahogy éppen a Föld mozog az éterhez képest, ergo valamikor kell, hogy nem nullás eredményt adjon a Michelson-Morley-kísérlet.

> Az egész koncepció egy logikai bukfenc mert a megrövidült tükörutat akarja fény frekvenciával kimérni ami lehetetlen mert az út rövidülés csak a fénynél lassabban mozgóknak jelent valamit ami eltérés. Az ernyő is benne van a hosszkontrakcióban rajta az idő lelassul ezért hamarabb érkezik be a fény ,út interpretációban megrövidült útról beszélünk.

Megint kronológiai problémád van. Ha van éter, akkor leírja a fény mozgását a klasszikus fizikában, és nincs szükség speciális relativitáselméletre, sőt a speciális relativitáselmélet nem is működne, így nem lenne sem hosszkontrakció sem. Ha viszont a speciális relativitáselmélet igaz, akkor az cáfolja az éter elméletét, ebben valóban van hosszkontrakció, csak éppen éter nincs. Ez a „létezik-e barátság férfi és nő között, és ha igen, akkor miért nem” kategória. Nota bene a speciális relativitáselmélet megjelenése után a komplett fizikát átdolgozták. Kvázi minden klasszikus fizikának megszületett a relativisztikus elmélete, lett relativisztikus optika, relativisztikus termodinamika, relativisztikus elektrodinamika. Ja ez utóbbi nem, mert mint kiderült, eleve relativisztikus módon írja le a világot, pont ezért vált problémássá a benne szereplő c-vel jelzett sebesség.

Az éter is természetesen terítékre került, de elég gyorsan el is lehetett intézni. A fény az éter hullámzása, akkor a fény és az éter közös inerciarendszert alkot. Csak éppen már semmi szükség nincs arra, hogy ezt a hipotetikus anyagot feltételezzük, a feltételezése és az elvetése nem vesz el, és nem ad hozzá semmit a speciális relativitáselmélethez. Immár nem kell megmondani, hogy a fény mihez képest terjed fénysebességgel, mert tudjuk, hogy mindenhez képest. Ergo az éter nem magyaráz semmit. Occam borotvájának értelmében meg ha egy elmélet feltételez valamit, és ugyanolyan módon leírja ugyanazt egy másik elmélet is, ami nem feltételezi az adott dolgot, akkor felesleges feltételezni feltételezett dolgot. Majd ha a két elmélet ugyanarról a dologról eltérő „jóslatot” ad, akkor kísérleti módon lehet igazolni az egyiket vagy másikat, és akkor majd jogosan lehet akár feltételezni valamit, de addig felesleges.

De egyébként a Michelson-Morley-kísérlet óta eltelt rengeteg idő. Azóta más módszerekkel is mértünk mindenfélét. Pl. háromszög szögeinek mérésével mértük a térgörbületet, az éterhez képest történő mozgásra is konstruáltak más módszereket, stb… Mind azt mutatja, hogy a speciális relativitás helyes. Az általános relativitáselmélet is helyes. A Michelson-Morley-kísérlet és társai nullás eredményt kell, hogy adjanak, és annyit is adnak. De ha a klasszikus fizika lenne érvényben, akkor ezek mind-mind nem működnének. A Michelson-Morley-kísérlet pont azért nem működik, mert az éter egy klasszikus fizika alá tartozó hipotézis, ami ekkora sebességnél nem írja le a valóságunkat.

> Az egész koncepció egy logikai bukfenc

Nem, sajnos azt kell mondanom, hogy a te fejedben van logikai bukfenc. Az alapproblémát, az éter elméletét, a Michelson-Morley-kísérletet, majd ennek nyomán Einstein speciális relativitáselméletét milliók tanulták meg, értették meg, folytatták a tanulmányaikat erre alapozva. Számolnak vele, kísérleteznek vele, használati tárgyak születnek ezen ismeretekből kiindulva. Most két eset lehetséges:

- Ők mind hülyék. De akkor választ kell adni arra, hogy miért gyarapodott a fizikai tudásunk, miért nem kerültek elő a logikai bukfencből származó ellentmondások, eltérések a mért és az elméletből következő dolgok között, miért működik a katódsugárcsöves tévé, a GPS, az fúziós, a maghasadásos atombombák, az atomerőművek, gravitációs lencsék, kozmológiai számítások, stb…

- Vagy nálad van a logikai bukfenc. Ezt próbáltuk kibogozni, de úgy tűnik nem túl nagy sikerrel. Attól tartok, hogy túl komplex már benned az a világkép, ami valamilyen félreértésen keresztül állt össze a fejedben. Itt egyetlen dolgot lehet tenni. Fogod, és elfelejted mindazt, amit eddig a relativitáselméletekről, éterről, gravitációs hullámokról ismerni vélsz. Na jó, felejteni nem könnyű, egyszerűen tedd zárójelbe, ne használd. Aztán vedd elő a fizikatankönyvet, és fuss neki az egésznek még egyszer, pusztán a klasszikus, newtoni fizika ismeretében. (Persze a klasszikus fizikát is értened kell.) Értsd meg, hogy mit jelentett az éter akkor, amikor definiálták. Ne akard átdefiniálni, ne akard későbbi dolgokkal magyarázni, hanem értsd azt alatta azt, amit olvasol. Aztán értsd meg, hogy ezen éter fogalomhoz képest miért kellett volna a Michelson-Morley-kísérletnek pozitív eredményt adnia. Értsd meg, hogy milyen aggasztó volt, hogy nullás eredményt adott. Aztán olvasd el Einstein Speciális relativitáselméletét, értsd meg az abban leírtakat, és értsd meg, ebben miért ad nullás eredményt a Michelson-Morley kísérlet. Ha mindezt összeraktad újra a fejedben, azaz érted, elfogadod, számolni is tudsz vele, akkor nekiugorhatsz az általános relativitáselméletnek. De kösd fel a gatyádat, mert elég húzós a matematikája. Na jó, lehet, hogy nem kell megtanulnod számolni vele, de legyél tisztában, hogy a főbb képletekben milyen tulajdonságok szerepelnek. Ha ez megvan, elolvasol pár cikket, és akkor nagyjából érteni fogod a gravitációs hullámok mibenlétét.

> nem az eredeti éter definícióra mondtam azt hogy az a fénysebesség hanem az én általam felfedezett új éter fogalmát írtam le

Egyrészt akkor ne nevezd éternek. Ha valamit „felfedeztél”, akkor adj neki új nevet.

Másrészt nem felfedezés, hanem spekuláció. Még hipotézisnek is sovány. Felfedezés majd akkor lesz, ha lesznek konkrét számításaid, összeveted a hipotézisedet kísérleti eredményekkel, és az hipotézised több jelenséget magyaráz meg, mint a spec. rel. és az ált. rel.

> Az új én általam definiált éterben […] 0 lesz az eredmény ugyanis a fény és azt éter közt nincs sebesség

Ergo a fény áll az éterhez képest. Mi a helyzet két egymással szembefordított zseblámpa esetén? Ha a fény áll az éterhez képest, akkor minden fény csak ugyanabba az irányba tudna haladni, mert valójában nem halad egyik sem, hanem mi mozgunk hozzá képest. Nem lenne lehetséges, hogy két foton között változzon a távolság. Pedig változik, ha történetesen nem egy irányba haladnak…

De akkor is pozitív eredményt kellene, hogy adjon az interferométer, hiszen a mi mozgási irányunk változik. A Michelson-Morley-kísérlet a fény éterhez képesti sebességét is méri. Ergo azt is mérné, ha ez történetesen nulla lenne. És akkor is mérné egyben azt is, hogy mi milyen gyorsan mozgunk az éterhez képest.

> A tudósok is azt hitték hogy majd eltolódik a frekvencia az út miatt

A frekvencia nem tolódik el, nem lesz kisebb, vagy nagyobb. Most vagy nem érted még mindig a kísérlet lényegét, vagy nem vagy tisztában a hullámokat leíró fogalmakkal, vagy nem tudod ezekkel kifejezni magad. De én ezt nem akarom kibogozni.

> de még nem tudták hogy az út definíciója is az időméréseken alapul márpedig az ernyő sajátideje azonosan lassul az elforgatásra ezért az eltolódott tükörút eltolását visszakompenzálja az a tény hogy hamarabb vagy később látja az ernyő beérkezni .

Na jó, megpróbáltam kibogozni. Igen, ez ekvivalens a spec. rel.-lel. Csak ha van spec. rel. akkor az éter felesleges az egészből. Vele sem tudunk több jelenséget leírni, mint nélküle.