Mikor érkezik be a zöld fény?

A #30 ez alatt

"Visszatérve a nyúláshoz. A vonat tere nem nyúlik meg. Az első és az utolsó kocsi távolsága nő, de nem a vonat nyúlik meg.

vonat megnyúlása ≠ tér megnyúlása

De ha még össze is menne a vonat, mert mondjuk hátul van a mozdony, ami nem húzza, hanem tolja a vonatot, akkor a vonat hossza összemegy, de ez nem hosszkontrakció."

Azt érti hogy a kontrakció nem deformálja a vonatot. Az elsõ kocsis húzás esetén nõ a vonat hossza, ha hátulról van tolva, akkor csökken. Mindkettõ deformálja az anyagot.

Az inerciarendszerek közti kontrakciós képlet olyan esetben használandó, amikor nem deformálódik az anyag (a masiniszta szerint a vonatja ugyanolyan mint lenni szokott), amikor minden kocsiban van egy külön kis motor.

(persze ilyenkor sem történik semmi a térrel a Földrõl nézve. Megy egy vonat ide-oda, föl és le, mit változtatna ez a teren, semmit.)

> (persze ilyenkor sem történik semmi a térrel a Földrõl nézve. Megy egy vonat ide-oda, föl és le, mit változtatna ez a teren, semmit.)

De itt már történik valami. A következő beszélgetés hallatszana el, ha a két fél nem ismerné a relativitáselméletet:

- Ti hülyék vagytok. Hogy lehet ilyen selejt méterrudat magatokkal vinni, mikor innen látszik, hogy csak fél méter hosszú.

- Dehogy fél méter hosszú. Most mértem meg a méter definíciója szerint, ami az állandó fénysebességen alapszik. Pontosan egy méteres ez a mi méterrudunk. Különben is valamit igen félreszámoltatok, mert azt mondjátok, hogy a mi méterrudunk fele akkora, mint a tiétek, holott innen látszik, hogy valójában a ti méterrudatok fele akkora, mint a miénk. Tehát a ti méterrudatok a selejt, ráadásul még osztani, szorozni sem tudtok.

Ja a beszélgetés meg úgy folytatódna, hogy:

- Kikérjük magunkat. Mi is megmértük, és a mi méterrudunk az, ami pontosan 1 méter hosszú. És ellenőriztük a méréseket, a ti méterrudatok fele olyan hosszú, mint a miénk. Pont.

Nekem 8. Csak azt írtad hogy nem a vonat nyúlik meg, és, nem is a vonat tere, illetve hogy ez a két dolog nem azonos. (Bár abban megegyeznek hogy egyik sem rövidül).

Próbáltam a szavak sorozata mögé rakni valamit, aminek van jelentése, mondjuk, fizikában elõforduló fogalmakról tesz állítást.

A beszélgetést meg rövidre lehet zárni: mindketten forgassák a méterrúdjukat a rel. sebességükre merõleges irányba, akkor látják hogy egyenlõ vagy sem.

(Amúgy is azt látják hogy a méterrúd nem õrzi meg a hosszát ha az illetõ lóbálja, sõt, a szomszédos ûrhajón is ûrhajósoknak másmilyen hosszú a kezük leengedve és amikor nyúlnak valamiért. Nem hiszem, hogy a beszélgetésed nagyon életszerû.)

"Saját magadat viszed be az erdőbe 2*Sü ha elfogadod hogy a mind a két fél azt látja hogy a másik rövidült. "

A fizika törvényei függetlenek az univerzum tartalmától (mondjuk).

Az olyan univerzum, amely kizárólag 2 vonatot tartalmaz, muszáj hogy szimmetrikusan viselkedjen a két megfigyelõ számára.

QED

> Saját magadat viszed be az erdőbe 2*Sü ha elfogadod hogy a mind a két fél azt látja hogy a másik rövidült.

Nem baj. Az erdő jó dolog, nagyokat lehet benne sétálni, tiszta a levegő, stb…

De tegyük fel két űrhajó van csak az egész Univerzumban. Nincs más viszonyítási pont. A távolságuk növekszik fix sebességgel. Melyik halad melyikhez képest? Maga a kérdés is értelmezhetetlen, vagy ha lehet rá válaszolni, akkor mindegyik halad a másikhoz képest. Vagy lehet az egyiket állónak tekinteni, a másikat meg v sebességgel mozgónak. Vagy a másikat állónak tekinteni. A lényeg, hogy a két űrhajó teljesen szimmetrikus szituációban van. Mindegyik v sebességgel látja távolodni a másikat. Mindkettő tekintheti úgy, hogy ő áll, a másik mozog. Mindkettő tekintheti úgy, hogy a másik áll és ő mozog. Ez még a klasszikus fizika alapján is így van.

Ergo ha az egyik rövidülni látja a másik méterrúdját, akkor – a szimmetrikus helyzet miatt – a másik is pontosan ugyanúgy látja rövidülni az egyik méterrúdját. Ha a kettő között lenne valami különbség, mást tapasztalnának, akkor az azt jelentené, hogy van valami, amihez képest az egyik más, mint a másik. Ez egy abszolút viszonyítási rendszert feltételezne, amihez képest meg lehetne különböztetni a két űrhajó valamilyen eltérő tulajdonságát. A Michelson-Morley-kísérlet, annak minden módosított változata, meg még azóta számtalan egyéb megfigyelt jelenség bizonyította, hogy nincs ilyen abszolút viszonyítási rendszer. Ergo a két űrhajó valóban szimmetrikus helyzetben van, A-ból úgy kell látni B-t, mint ahogy B-ből lehet látni A-t.

Ennek egyetlen klasszikus fizikai megoldása van, ha a méterrudakat nem látjuk rövidülni. Csakhogy akkor a fénysebesség sem lehet mindkét megfigyelő számára ugyanakkora. A fénysebesség csak akkor válhat mindkét megfigyelő számára ugyanakkorának, ha a tér és az idő mértéke a megfigyelőtől függően eltérő lesz.

Pont az volt a gond a speciális relativitáselmélet előtt, hogy mindenki a klasszikus fizikára támaszkodva próbálta meg értelmezni ezt a megfigyelést. Einstein zsenialitása egyébként nem volt túl nagy ezen a téren, ha ő nem találta volna fel a speciális relativitáselméletet, kitalálta volna más nem sokkal később. Egyszerűen benne volt a levegőben az egész. Mert mit csinált Einstein? Egyszerűen félretolva a klasszikus fizika bizonyos megállapításait, abból indult ki, hogy kis sebességek esetén működnek a klasszikus fizika transzformációi, míg fénysebesség esetén úgy kell transzformálni két koordináta-rendszer között, hogy a fénysebesség fénysebesség maradjon. Erre pedig csak egyetlen mód van, a Lorentz-transzformáció. Egyébként ezt nem véletlenül hívják így, mivel Hendrik Antoon Lorentz írta le, de addig csak egy matematikai konstrukció maradt. Einstein pusztán értelemmel töltötte meg a transzformációt, ő írta le a világot úgy, amiben a Lorentz-transzformáció értelmet nyer, logikusan következik, illetve ezt továbbvezetve jutott egyéb összefüggésekre, mint például arra, hogy egy tömeg nélküli test kizárólag fénysebességgel haladhat, vagy hogy E=mc².

(Einstein igazi zsenialitása inkább az általános relativitáselméletben volt, hiszen míg a speciális relativitáselmélet egy olyan problémakört feszegetett, ami zavarta a tudósokat, foglalkoztak a témával, addig az általános relativitáselmélet nem volt benne a levegőbe, egy olyan problémakört feszegetett – nevezetesen azt, hogy miért azonos a súlyos tömeg a tehetetlen tömeggel –, amivel nem igazán foglalkoztak, mindenki elfogadta, hogy azonos. Megmértük sokféleképpen. Azonosak. Az okát nem tudjuk, de nem is lényeges, mert különösebb problémát, ellentmondást nem okoz, nem úgy, mint a fénysebesség állandósága. Einsteint mégis zavarta, és kereste az okot, hogy miért azonos a kettő, és abból kiindulva, hogy azért, mert a kettő egy és ugyanaz, ebből vezette le az ált. rel.-t, amit ha nem tesz meg, lehet, hogy még 50, vagy 100 évet is lehetett volna várni.)

> Ez egzakt kimérhető dolog ,egy ponton elveszítetted a kihez képest mérem a vonatot ,pedig nyilvánvaló volt hogy a földhöz.

A probléma az, hogy a képzeletbeli vonatod esetén a mozdony, miután megkapta az induló jelzést, onnantól nem egy egységes inerciarendszer. A mozdony előbb érkezik meg a Földre, mintsem hogy az utolsó kocsi egyáltalán elindulna. Tehát attól a pillanattól, hogy a mozdony elindult, onnantól kezdve a vonat mindegyik pontja más-más inerciarendszert fog képezni, és máshogy látja a vonat többi pontját is, a Földet is. A Földről nem egy mozgó vonat lesz, hanem sok-sok egymástól független kocsi, amik máskor indultak el, máskor is érkeznek be.

> Engem csak az érdekelt ha a földön kezembe fogok egy stoppert és elindítom a mozdony elhaladásakor ,mennyi idő telik el mire az utolsó kocsi elhalad.

És ezzel sincs gond. Az mozdony elhalad akkor, amikor. Az utolsó kocsi elhalad, amikor. De ennek úgy sok köze nincs a hosszkontrakcióhoz. Lásd a piros lámpánál megálló és elinduló kocsisort. És igen, ha a kocsik elég gyorsak, akkor azt fogod látni, hogy a kocsisor maga hosszabb, de a kocsik maguk hosszkontrakciót „szenvednek el”. A probléma, hogy összekevered a hosszkontrakciót azzal, hogy milyen hosszú a kocsisor, illetve mennyi idő telik el az első és az utolsó kocsi elhaladása között. Ha a kocsisor nem 0,9c-vel halad, hanem csak 10 km/h-val, akkor is ugyanakkora időkülönbséggel érkezne meg a mozdony és az utolsó kocsi, mert a kettő közötti különbség csak a mozgási energia átadásának sebességétől függ. Ergo ennek semmi köze nincs a relativitáselmélethez.

Amit kihagysz a számításból, hogy amint a mozdony elérte a megfelelő sebességet, tovább már nincs erőhatás. De a vonat még mindig meg van nyúlva, így az utolsó szerelvényt nagyobb sebességre gyorsítja, mint a mozdonyt. Ez persze aztán összenyomja az egész vonatot, majd újra lelassítja az utolsó kocsit, amíg szépen be nem áll ugyanarra a sebességre, mint a mozdony, de akkorra a vonat már visszanyeri az eredeti hosszát. Kvázi hasonlóan ahhoz, ehhez: https://www.youtube.com/watch?v=rbuMJN8P3tY . (Persze más erők hatnak, de valami ilyesminek fogjuk látni a vonatot.) Csak éppen a példádnál olyan gyorsan érkezik meg a mozdony is, az utolsó szerelvény is a Földhöz, hogy erre nincs elegendő idő.

> A hosszkontrakció megtörténtének igazolásához nekem a földön nem kell hogy tényleg legyenek kocsik a mozdony és az utolsó kocsi között!

Nem kell persze, de tény, hogy van egy jelentős idő, amikor a mozdony már közeledik, az utolsó kocsi meg még nem. Ez két különböző objektum. Ha a földről nézve különböző időpontban indulnak el, persze, hogy jóval több idő telik el az ideérkezésük között. Lásd újra a piros lámpás példát. A mozdony már rég megérkezett a földre, de az utolsó kocsi még el sem indult.

> Ezért kezdtem egy piros fény és egy zöld fény felkapcsolásával.

Ahol ugyanaz történik. A piros fény előbb elindul, a zöld később. A vonatnál annyi a különbség, hogy a piros és zöld „objektum” 10%-al lassabb, illetve annyi történt, hogy a piros objektumtól a zöld objektumig terjedő információ jóval lassabb, innen nézve csak tizede a rádiójel sebességének.

> Mostmár 2xSü is rávilágított maga a tér megy össze amit közrefog a mozdony és az uccsó kocsi!

Igazából ez sem szerencsés megfogalmazás. Az egzakt megfogalmazás az, hogy egy hozzánk v sebességgel haladó objektum, ami teljes egészében inerciarendszernek tekinthető, az abban mért távolság tőlünk nézve rövidülni látszik. És viszont. Valójában semmi nem megy össze és nem nyúlik meg, egyszerűen csak rövidebbnek látjuk a távolságokat, hosszabbnak az időtartamokat. Mintha egy összenyomott lassított felvételt néznénk. De közben a felvétel szereplői meg azt látják, hogy minden a megszokott távolságú maradt, és a megfelelő tempóban folyik az idő, és ők látnak minket úgy, mintha nálunk lenne minden rövidebb – a haladási irányban „összenyomva” –, és mi vagyunk a lassított felvétel.

Az a problémád – szerintem –, hogy nem tudsz elrugaszkodni a klasszikus fizika által leírt világképtől. Nem csoda, hiszen az egész életünket ebben töltjük. Egy példával illusztrálva: Van két méterrudunk. Az egyik rugóból van, a másik platinából. Ha az egyiket összenyomjuk a felére, akkor fele akkorának látszik, és fele akkora is lesz ténylegesen, és azt várjuk, hogy a platina méterrúd kétszer akkora a rugó etalonhoz képest, ha már a rugó etalon fele akkora a platinához képest. Nem tudjuk azt elképzelni, hogy úgy nyomunk össze, vagy nyújtunk meg két méterrudat, hogy mindkettő rövidebbnek látszik a másikhoz képest. Ilyen állat nincs.

De mégis ez történik. Valójában nem nyúlik meg semmi, nem megy össze semmi, egyszerűen csak amit A megfigyelő 1 méteresnek lát a saját inerciarendszeréhez kötötten, azt B megfigyelő fél méteresnek lát. Amit B megfigyelő lát 1 méteresnek a saját inerciarendszeréhez kötötten, azt A megfigyelő látja fél méteresnek. Egy C megfigyelő meg lehet, hogy mindkettőt ugyanakkorának látja. Egy D megfigyelő meg az egyiket 10 cm-esnek, a másikat meg 15 cm-esnek. A méterrudak nem mentek össze. Tulajdonképpen a tér sem ment össze, mert ez a kép még mindig azt sugallja, hogy a tér valami fix, abszolút dolog.

> hogy 0,9c és 1c között nincs más fizika

Nincs más fizika. Továbbra is ugyanaz történik, amit az első válaszaim egyikében leírtam. A mozdony akkor érkezik meg, amikor. Az utolsó kocsi akkor érkezik meg amikor. A kettő közötti időből és a sebességből persze lehet valami távolságot számolni, amit lehet hívni a vonat hosszának, csak ennek semmi köze nincs a hosszkontrakcióhoz. A vonat kocsijai eltérő időben indulnak el és érkeznek meg. A hosszkontrakció, meg két inerciarendszer közötti transzformálást jelent. A két dolognak vajmi kevés köze van egymáshoz. Igen, a mozdonyt és az utolsó kocsit is nézve látunk hosszkontrakciót, de a vonat egésze mégis hosszabbnak látszik. Lásd újra a piros lámpás példát.

> Egzakt ki tudom mérni a földön hogy a két foton ha egyszerre indul akkor sem rövidül meg egy centit sem a köztük lévő térrész! A piros fény után 8 perc múlva fogom meglátni a zöldet !

Igen ám, csak már az alap példádnál sem egyszerre indultak el, hanem a zöld fény 500 másodperccel később. Ez okozza az eltérő beérkezési időpontnak a felét. A vonatnál meg a kb 90%-át. Ez tér el.

> Gondoljatok már bele ,ha igaz lenne az a mókás párbeszéd a félméteres méterrudakról akkor az én példámban végtelen hosszkontrakciót kéne szenvednie a földről nézve a két foton által közrezárt 150 M km es szakasznak.De ez csak úgy lehetne ha a zöld fény felmenne 2c re és gyorsan beérné a pirosat miközben a föld felé tart!

Remek példa. Dobjuk is ki a vonatot a fenébe, elemezgessünk egy egyszerűbb esetet. Két foton utazik a térben. Jó régen haladnak már így, nincs semmiféle gyorsulás, nincs jelterjedés, egyszerűen csak haladnak ugyanabba az irányba. A kettejük közötti távolság természetesen nem csökken és nem nő, hiszen fénysebességgel utaznak mindketten. Kérdés, hogy az egyik foton hogy látja a másikat. A relativitáselmélet értelmében a fény bármilyen inerciarendszerhez képest fénysebességgel halad, ergo a hátsó foton azt látja, hogy az előtte haladó foton tőle fénysebességgel !távolodik!. Újra hangsúlyozom, hogy innen a Földről nézve meg az látszik, hogy azonos sebességgel haladnak, a távolság közöttük nem növekszik.

Akkor most mennyi időnek kell eltelnie, mire a kettejük távolsága 1 fényévvel növekszik? A hátsó fotonról nézve ehhez 1 év szükséges. Innen nézve meg végtelen idő alatt sem nő a távolságuk. És mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy 1 fénymásodperccel növekedjen a távolság közöttük? A hátsó fotonról nézve 1 másodpercnek, innen nézve meg még mindig végtelen mennyiségű időnek.

> De ez csak úgy lehetne ha a zöld fény felmenne 2c re és gyorsan beérné a pirosat miközben a föld felé tart!

Lehet itt is probléma van. A sebességek nem a klasszikus fizika szerint adódnak össze. Ha hozzánk képest egy űrhajó megy v sebességgel, és az űrhajóhoz képest egy kilőtt lövedék megy u sebességgel, akkor innen nézve nem v+u lesz a lövedék sebessége. Ha az űrhajó v=0,9*c sebességgel halad, hozzá képest a lövedék u=0,5*c sebességgel távolodik, akkor nem u'=u+v=1,4*c lesz innen nézve a sebessége, hanem a következő képlet alapján összegződik:

u' = (v+u) / (1 + v*u/c²) = (0,9c + 0,5c) / (1 + 0,9c*0,5c/c²) = 1,4c / ( 1 + 0,45 ) = (1,4 / 1,45) * c = 0,9655 * c

Mi van, ha a lövedék nem lövedék, hanem lézersugár, azaz u=c?

u' = (v+u) / (1 + v*u/c²) = (0,9c+c) / (1 + 0,9c*c/c²) = 1,9c / (1 + 0,9) = 1,9c / 1,9 = c

(Ezt el is vártuk, a fény bármilyen megfigyelő számára fénysebességgel halad.)

Mi a helyzet, ha az űrhajó fényből van, azaz v=c?

u' = (v+u) / (1 + v*u/c²) = (c+c) / ( 1 + c*c/c²) = 2c / ( 1 + 1) = 2c/2 = c

Ergo a lézersugár a fényűrhajóhoz képest c sebességgel távolodik. Innen nézve meg a fényűrhajó is, a lézersugár is egyaránt c sebességgel halad. (Ahogy azt fentebb írtam is.)

Érdemes átrágni a speciális relativitáselméletet úgy az elejétől legalább a közepéig, mert enélkül az ember hajlamos a jól megszokott klasszikus fizika mentén gondolkodni, ami leginkább félreértelmezésekhez vezet. Lásd: [link]

> Az éter létezik csak rossz helyen keresték mert az maga a fénysebességgel terjedő gravitációs hullám.

Az éter egy négy hangból álló hangsor. Hogy te adtál neki valami más definíciót, vagy valaki mástól hallottál rá egy más definíciót, az egy dolog. Tegyük kicsit félre a gravitációs hullámokat. Az éter nem ezt jelentette a fizikában. Azt látták, hogy a fény bizonyos szempontból úgy viselkedik, mint egy hullám. Vákuumban is. De hullám csak valamilyen közegnek, anyagnak a különböző pontjaiban történő harmonikus rezgéséből származhat. A hullám nem egy tárgy, hanem egy különböző pontok mozgását leíró függvény. A vákuumban viszont nincs semmi. Akkor mi az, ami hullámzik?

Erre vezették be az éter fogalmát. Ez egy olyan hipotetikus anyag, ami mindenen áthatol, semmivel nem lép kölcsönhatásba, kivéve az elektromágneses hullámot kibocsátó, illetve azzal kölcsönható testtel. Az elektromágneses hullámot úgy képzelték el, mint ennek az éternek a hullámzását. De ennek az éternek nincs tömege, nem hat rá a gravitáció, átmegy bármilyen anyagon, nem lehet összenyomni, dobozba zárni, mozgatni, kizárólag elektromágneses hullámot kibocsátó valamivel lehet rá hatni.

Az étert úgy képzelték el, mint a teret egyenletesen betöltő, alapból mozdulatlan és mozdíthatatlan közeget. Ilyen módon ez lett volna az abszolút vonatkoztatási rendszer, amihez képest a fény – illetve minden elektromágneses sugárzás – fénysebességgel halad. A fénysebesség tehát itt nem más, mint az éter részecskéinek mozgását jellemző mozgási energia átadásának a sebessége. Ergo ha valami mozog az éterhez képest, akkor a fénysebesség a klasszikus fizika értelmében ennek alapján változik. Hasonlóan ahhoz, mint mikor szembe úszol a hullámokkal, vagy éppen elfelé úszol tőlük. Más időközönként fogsz egy-egy hullámhegyet elkapni.

A fénysebességet elég nehéz mérni, mert nagyon gyors, igen precíz óra kellene hozzá. A fény sebessége ugye mint tudjuk ~300 millió méter másodpercenként. Ergo ha ±1 μs pontossággal is tudnánk időt mérni, akkor ezzel ±300 méter pontossággal tudnánk megtett utat mérni. Egy 1 km-es műszer esetén ez ±30% -os hibát jelent a fénysebesség mérésében. Túl sok. A Föld az egyenlítőn 462 m/s sebességgel forog, ami a fénysebességnek alig 0,00015%-a, így a 30%-os hiba kvázi ehhez képest nagyságrendekkel nagyobb.

Az interferométer ezért jó kis találmány, ugyanis nem a fény sebességét méri, hanem két fénynyaláb sebességének különbségét. A pontosságot viszont itt a fény hullámhossza adja. Vörös fény esetén ez mondjuk legyen 620 nm, de az interferométer ennek akár a századrészét is tudja mérni, így a mérési pontosságunk 62 nm-re is csökkenthető. Ez egy 1 méteres mérőműszer esetén ±0,000 000 062 méteres pontatlanságot jelent a két fénynyaláb által megtett út különbségében, ami azt jelenti, hogy a sebességkülönbséget ±18,6 m/s pontossággal tudjuk mérni, ami már kellően kicsi a Föld 462 m/s-os kerületi sebességéhez képest.

> A fény terjedésével akarja kimutatni a fény terjedését, csak ezt nem tudja még!

De tudja. Pont ez a lényege. Összehasonlítja két fénysugár terjedési sebességét. Ha érted mit jelent az éter, akkor tudod, hogy pontosan erre vagyunk kíváncsiak, pont ez adta az interferométer elméleti alapját, hogy mérjük az egyik fénynyaláb sebességét a másikéhoz képest. Így csak a különbséget tudjuk mérni, de nekünk meg pont erre van szükségünk.

> A frekvencia így az interferencia képnek semmi köze a terjedési sebességhez mert utóbbi állandó.

Ha az éter modelljét nézzük, akkor a fénysebesség az éterhez képest állandó, így az éterhez viszonyított v sebességű viszonyítási rendszerhez képest változó. Pont ez a kísérlet mutatott rá, hogy ez nem így van, a fénysebesség abszolút állandó, a viszonyítási rendszertől függetlenül annyi, amennyi. Ezért kellett elvetni az étert, mint hipotézist, mert nem írta le a fény jelenségét. A fény nem az éter részecskéinek hullámzása. Nem lehet az, különben más viszonyítási pontból nézve más sebességűnek kellene látnunk a fényt.

> Az elgondolás jó volt mivel a tudósok a 0 sebességű étert keresték ,egy álló ragadós iszapot csakhogy tudhatták volna a természetben semmi sem áll.

Megint arról beszélsz, hogy valami „áll”. Ez már a klasszikus fizikában is értelmetlen. Mihez képest áll? Én állok. A padlóhoz képest. Na jó, valamennyi imbolygásom van, de kellően hosszú ideig mérve az átlagsebességem a padlóhoz képest 0 m/s. A világon bármiről el lehet mondani, hogy áll. Valamihez képest biztosan.

> Einstein kimondatlanul rá is talált az éterre és egyben jelentőségét is elvesztette mert ez egy invert éter fogalom és azt jelöli mi az az elméleti maximum amivel mozoghatunk.

Einstein pont abból indult ki, hogy nincs éter, nincs abszolút viszonyítási rendszer. Attól tartok, hogy még mindig a klasszikus fizika logikáján belül próbálod elképzelni az egészet.

> … Az animáció első filmjében ezt a hullámcunamit mutatom ahogy eléri a virgot, és ezt érzékelik mint "gravitációs hullám". [link]

Itt akkor szedjük ketté a két relativitáselméletet:

A speciális relativitáselmélet egyetlen tényből indult ki, hogy van valamiféle abszolút sebesség. A Maxwell-egyenletek szépen egybefoglalták a mágneses illetve elektromos mezőről szerzett ismereteinket, egy egységes elméletben írja le mindkét mező viselkedését, kölcsönhatásait. Csakhogy ebben felüti a fejét egy bizonyos c sebesség. De már a klasszikus fizikában is értelmezhetetlen volt egy sebesség viszonyítási rendszer nélkül. Akkor mégis mi ez a sebesség? Milyen viszonyítási rendszerhez képesti sebességről van itt szó? Innen jött a Michelson-Morley-kísérlet, ami szerint bármihez képesti abszolút sebességről van szó. Einstein fogta és !kizárólag! ebből indult ki, alkalmazta rá a már ismert Lorentz-transzformációt, majd az így kapott matematikai modell alapján fogalmazta újra a tér és az idő fogalmát, elvetve a klasszikus fizika abszolút térről és időről alkotott modelljét. Ebből következik a hosszkontrakció, az idődilatáció, az E=mc², az, hogy egy tömeg nélküli test kizárólag fénysebességgel haladhat, lassabban nem, és a relativisztikus tömege a hullámhosszától függ, stb…

De mindez csak az inerciarendszereket írta le, azaz az egyenes vonalú egyenletes mozgást végző rendszerek közötti transzformációkat. Ettől speciális, mert speciális esetet ír le. Persze azért itt is lehet számolni gyorsuló mozgásokkal, forgásokkal, miegyebekkel.

Az általános relativitáselmélet alapja egészen más. Arról van ugye szó, hogy kétféle tömeg létezik a klasszikus fizikában. Az egyik tömeg az, ami meghatározza, hogy egy másik tömeg mekkora erővel vonzza az adott tárgyat. Ez a súlyos tömeg. A másik tömeg meg az, ami meghatározza, hogy egy adott tömegre adott erőhatással hatva az mekkora gyorsulást kap. Ez a tehetetlen tömeg. Elvileg a kettőnek nem feltétlenül kellene megegyeznie. Gondolj egy léghajó szerű dologra. Persze tudjuk, hogy a léghajóra is ugyanakkora erővel hat a gravitáció, csak éppen hat rá egy felhajtóerő is, ami miatt lebegni tud. De tételezzünk fel egy olyan testet, ami egy légkör nélküli bolygón is lebeg. Ergo a súlyos tömege 0 kg. Vagy elképzelhetünk egy lassan ereszkedő léghajót, aminek mondjuk a súlyos tömege 1 kg. Oké. De megint más, ha megpróbálod ezt a léghajót arrébb vonszolni. Ehhez elég nagy munkát kell végezni, elég nagy erővel kell hatni rá, hogy egy bizonyos gyorsulást elérj. Ergo akár különbözhetne is ez a két egyaránt tömegnek nevezett tulajdonság. De mégis megegyezik. Eötvös Loránd volt, aki mindenféle anyagokra öt tizedes pontossággal megmérte ezeket a tömegeket, és minden anyagnál egyformának találta.

Itt hozzá kell tenni, hogy a kor fizikájában volt egy pozitivista szemlélet. Ez abból állt, hogy a tudománynak nem kell megértenie a világot. Elég, ha használni tudjuk. Azaz ha ki akarok valamit számolni, legyen egy képletem, meg legyenek adataim, amit be tudok helyettesíteni a képletbe. Meg kell mérni mondjuk a különböző anyagok sűrűségét, be kell írni egy szép nagy táblázatba, hogy ha kell, elő tudjuk venni. De nem kell megérteni, hogy egy adott anyag sűrűsége miért annyi, amennyi. Ugyanez igaz a tehetetlen és a súlyos tömegre is. Nem kell érteni, hogy miért azonosak, elég tudni, hogy azok. A képletek működnek, a kiszámolt adatok egyeznek a mérésekkel, probléma nincs, mindenki boldog.

Einstein viszont itt idealista módjára gondolkodott. Bizonyára kikérte volna magának ezt a jelzőt, de mindenesetre abból indult ki, hogy ha két dolog azonosnak mérődik, akkor összefüggés van a kettő között. Abból indult ki, hogy ha valaki egy zárt szobában van, meg tud mérni bizonyos erőhatásokat. De nem tudja meghatározni, hogy ő most egy gyorsuló rendszerben van egy gravitáció nélküli térben, vagy egy gravitációs térben áll. Ő azt a hipotézist vette elő, hogy a kettő egy és ugyanaz. Ergo aki a gravitációs mezőben „áll”, az valójában gyorsuló mozgást végez. Ergo egy gravitációs térben akkor „állsz”, ha éppen szabadesésben zuhansz. Amikor te a padlón állsz, akkor tulajdonképpen 9,81 m/s² gyorsulással rohansz felfele a Föld által meggörbített téridőben. Nincs gravitációs erő, csak a téridőben történő gyorsulás okozta erők léteznek. Na ebből kiindulva vezette le az egész matematikáját, ebből vont le bizonyos következtetéseket. Például azt, hogy a tömeg meggörbíti maga körül a téridőt. Pontosabban nem csak a tömeg. A tömeg adja a téridő görbületének jelentős részét, általában más mennyisége elenyészőek. De görbíti a téridőt például a test lendülete, perdülete, a belső feszültségei (nyírás, nyomás), stb… Csak a legtöbb esetben ezek elhanyagolhatóak. Az elmélet megmagyarázza, hogy miért nem stimmelnek a Merkúr mért pályaadatai az eddigi modellek előrejelzéséhez képest. Előre vetíti a gravitációs lencse hatást, amit egy napfogyatkozásnál meg is tudtak mérni. A GPS-ek működésénél is figyelembe kellett venni a téridő gravitáció okozta görbületét, különben nem működne jól a rendszer. Következik belőle a fekete lyukak létezése. Sőt ebből következik az is, hogy sokféle modellje lehet a Világegyetemnek, akár egy olyan is, amiben a világegyetem tágul, sőt ahogy ma tudjuk is, gyorsulva tágul.

Na két egymás körül forgó fekete lyuk esetén már kevésbé elhanyagolhatóak. Mivel kintről nézzük, a klasszikus fizika alapján helyettesíthetőek egyetlen tömegközépponttal, így állandó az általuk kifejtett gravitáció nagyságának eredője. Nem úgy az általános relativitáselmélet szerint, ahol számítanak más mennyiségek is, amelyek viszont változnak, ahogy a két fekete lyuk egyre közelebb kerülve egyre gyorsabban kering egymás körül, így az általuk kifejtett gravitációs hatások eredője oszcillál. Ha a gravitáció is csak fénysebességgel tud terjedni, akkor ezt egy külső megfigyelő hullámként fogja érzékelni. Az oszcilláció mérése nem egyszerű, de sikerült alkotni egy trükkös berendezést, amivel ez mérhető. Ha viszont a Föld két különböző pontján is mérjük, akkor meg tudjuk mutatni, hogy valóban fénysebességgel terjed-e ez a hatás.

Visszakanyarodva a témához itt az a gond, hogy egy általános relativitáselméletből származó hatást akarsz a speciális relativitás elméletének keretén belül tárgyalni. Én a magam részéről köszönöm, de ebből nem kérek. Nem tudok vele számolni, az ált. rel. bőven meghaladja azt a matematika tudást, amivel rendelkezem. Hacsak vágod a tenzoralgebra, tenzoraritmetika témáját oda-vissza, azt ajánlom te se menj bele komolyabban, mert csak a hibás értelmezésből származó hibás következtetések fognak kijönni belőle.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Bizonyos szempontból persze újra lehet definiálni az étert, mint afféle viszonyítási rendszert az általános relativitáselmélet térgörbületének analógiájára, csak pont a lényege veszik el. Nevezetesen, hogy az éter kvázi anyag, és kvázi ennek a mozgása az, amit mi elektromágneses hullámnak nevezünk. De még így is problémás a dolog, mert ha csak az általános relativitáselmélet ezen részét vesszük, az analógia vállalható. Csakhogy a világot az általános ÉS a speciális relativitáselmélet egyszerre írja le, az általános relativitáselmélet nem teszi zárójelbe a speciális relativitáselméletet, hanem kiegészíti azt, ergo a speciális relativitáselmélet relativisztikus hatásai ugyanúgy működnek a görbült téridőben is, ergo az éter itt sem jelentene abszolút viszonyítási pontot. A görbült téridőben is ugyanúgy tapasztaljuk a hosszkontrakciót, idődilatációt, ergo az éter ezen újradefiniálás alapján is elvetendő hipotézis.

> Később lebutítottuk a dolgot ,nincs kapcsoló jel a két lámpa egyszerre kapcsol fel ,a két foton közt nincs idődilatáció.

Megint egy olyan fogalom került elő, hogy „egyszerre”. Nincs olyan, hogy egyszerre, ahogy a távolság és az idő is a megfigyelőhöz képest relatív, úgy az egyidejűség is. ( [link] ) Tanulmányozd a speciális relativitáselméletet, majd a létra paradoxont: [link]

A fény esetén nincs gond. Az eleve fénysebességgel mozog. A vonat esetén már vannak problémák. Kétféle módon lehet értelmezni a dolgot. A vonat álló helyzetből indul. Sajnos itt nem lehet eltekinteni attól, hogy történt egy gyorsulás. Teljesen mindegy, hogy milyen gyorsan történt meg, megtörtént, és ezzel kellene számolni, amit most inkább kihagynék. Talán majd holnap, bár kezd besűrűsödni a hétvégém, nem biztos, hogy lesz rá időm.

A másik értelmezési mód, ha a vonat eleve fénysebességgel mozgott, és mi csak lefényképeztük azt az állapotot, mikor a mozdony 8 fénypercre volt, az utolsó kocsi meg 16 fénypercre. Ekkor nincs gyorsulás, nincs probléma. Viszont ekkor már az t₀-nak választott időpontunkban eleve egy hosszkontrakciót szenvedett vonatot látunk, persze, hogy további megnyúlást, vagy összenyomódást nem érzékelünk, hiszen nem változik a sebessége hozzánk képest. Megint más lesz a tészta, ha megállítjuk a vonatot.

> És a Michelson készüléket is megfejtettem hogy miért nem mutathat semmit . Igazából mutathatna de csak azt mutatná hogy fénysebesség fölött kialudna a piros fény mivel a fotonok nem érnék el az ernyőt.

WARNING! SYSTEM ERROR! UNINTELLIGIBLE INPUT!

Erre most többet nem tudok mondani, mint azt, hogy: He?

> A kutatók ebben a kísérletben rosszul tették fel a kérdést ,azt keresték mi nem mozog semennyivel miközben a kérdés az lehetne mi mozog maximálisan és az lesz az éter!

Az éter fogalmát értetted? Ahhoz képest mozog a fény a hipotézis szerint fénysebességgel. Meg mi is mozgunk hozzá képest valamilyen sebességgel. A kérdés az volt, hogy mekkora a mi sebességünk az éterhez képest. (Figyelem, az éter fizikája még a klasszikus fizikára épül, nincs semmiféle hosszkontrakció, idődilatáció, miegyebek.)

Nem, nem az volt a kérdés, hogy mi nem mozog semennyivel. (De megint: Mihez képest?) Mi mozog maximálisan? Megint: Mihez képest?

> A fény frekvenciafüggetlenül c vel mozog ezért bármennyivel mozgatják el 0-1c között az interferométert az mindvégig a frekvencia független tartományban marad ,nem is értem hogy gondolták ezt komolyan?

Így: https://www.youtube.com/watch?v=Z8K3gcHQiqk

A matematikáját meg így: [link]

Meg így, itt van egy útvonal rajz is: [link]

Itt meg bemutatva a tényleges szerkezetet, meg hogy mit lehet rajta látni: https://www.youtube.com/watch?v=j-u3IEgcTiQ (Itt jól látszik, hogy egy 1 mikronnyi elmozdulást mennyire pontosan meg lehet vele mérni.)

Ha az éter hipotézisben nézzük a két fénysugár más és más hosszúságú utat jár be, mire újra egyesülnek. A kérdés az, hogy változik-e egymáshoz képest ez a két hosszúság, és ezt az interferométer nagyon pontosan meg tudja mutatni, anélkül, hogy magát az utat megmérné. Ahogy az utolsó videón látható, jól, mikrométer pontossággal kimérhető – a fény hullámhosszának ismeretében –, hogy mekkora a különbség a két út között. Anélkül, hogy a két út hosszát megmérnénk akár mikrométer, akár centiméter pontossággal. Nincs rá szükség, elég a különbséget tudni.