Mi az oka a véletlen egybeeséseknek?

> Azért véletlen, mert nem ismerjük az okát

Igen, valami ilyesmi a véletlen. Véletlennek szoktuk hívni az életben azt az eseményt, amiről előre nem tudunk mit vélekedni. Mikor eldobod a dobókockát, akkor még nem tudsz vélekedni arról, hogy melyik oldalára esik, pedig ha ismernél minden paramétert – milyen az elengedés pillanatában a kocka sebessége, perdülete, milyen magasan van, milyen a légmozgást, stb… –, akkor ki tudnád számolni, csak történetesen nem ismersz minden paramétert. Illetve a kvantummechanikában van olyan véletlen, ami nem ilyen módon az, nem a rendszer összetettségéből származó véletlen.

> de attól még lehet valami kapcsolat a két esemény között

A világon minden dolog között van kapcsolat, minden valamilyen ok-okozati láncra fűzhető fel, így mindenképpen lehet találni valami közös okot. (Csak lehet, hogy az 300 éve történt.) Illetve a kapcsolat valószínű nem olyan, amit át lehetne látni, meg lehetne érteni, pláne törvényt, kiszámítható dolgok kreálni belőle, mint ahogy a legtöbb ilyen babona teszi.

> Pl. pont akkor áll meg a falióra, amikor meghal valaki.

Itt a „mi az oka?” kérdés feltevése előtt fel kell tenni egy másik fontos kérdést: „létezik-e a jelenség egyáltalán?”. Persze annak, hogy valaki meghal a családban, annak van egy valószínűsége. Annak is, hogy megáll a falióra. Az, hogy a kettő mondjuk egy napon történik, annak kiszámolható a valószínűsége. Ha a dolog ilyen valószínűséggel következik be, akkor nincs szükség magyarázatra. Mondok egy példát. Az ember néha beveri a könyökét. Mondjuk egy hónapban egyszer, tehát annak az esélye, hogy egy adott nap beüti a könyökét kb. 1:30. Az emberhez néha jönnek vendégek. Mondjuk szintén egy hónapban egyszer, azaz ennek az esélye is kb. 1:30. Annak az esélye, hogy valaki ugyanazon a napon üti be a könyökét, mikor vendégek jönnek, annak matematikailag ki lehet számolni az esélyét, ami szintén 1:30-lesz. Annak az esélye, hogy a könyök beütés az adott napon megelőzi a vendégek érkezését: 1:60. Ergo 60 esetből átlagosan egyszer előfordul, amit nem kell megmagyarázni, nincs ok-okozati összefüggés, csak éppen ezt „dobta” az élet. Azt kellene megmagyarázni, hogy ha 6000 esetből 100-nál jóval ritkábban, vagy jóval gyakrabban fordulna elő.

Viszont az emberi elme „csal”. Van, hogy az ember beveri a könyökét. De nem jönnek vendégek, el is felejti tulajdonképpen az egészet. Néha meg vendégek jönnek, és az ember nem veri be a könyökét előtte, így ilyenkor is eltűnik a dolog az emlékezett süllyesztőibe. De mikor beveri az ember a könyökét, majd utána jönnek vendégek, akkor az eset reflektorfénybe kerül, kiemelkedik. Az ember jóval nagyobb esélyt lát, mint ami valójában megtörténik. Mert három éves is megtörtént. Meg ma is. Sőt néha az ember hajlamos csalni, rosszul emlékezni, hogy nem is aznap érkezett vendég, nem is a könyökét ütötte be, stb… Így aztán kialakul valamiféle babona, valami fals összefüggés képzete. Az emberi elme működése meg rá is erősít, számon tart az életében 3-4 példát is, de 20 év alatt kb. ennyinek is kellene történnie, mindenféle ok-okozati összefüggés nélkül is.

Ugyanez igaz a falióra vs. haláleset között. A legtöbbször nem következik be egyik a másiktól. Van, hogy megáll a falióra, és mégsem hal meg senki. Van, hogy meghal valaki, mégsem áll meg a falióra. Hogy a kettő egyszerre milyen eséllyel történik meg, azt kellene modellezni, ha a tényleges történések gyakoribbak, mint ami a modellből kijön, ott kell keresni ok-okozati összefüggést. Ha nem gyakoribb a tényleges megtörténte, ott meg nem kell keresni ok-okozati összefüggést.

Elvázolom a faliórás dolgot....

Szóval mi az ember? Energia, mocsoks nagy energia ami a halál bekövetkeztekor főleg ha hirtelen felszabadul és ennek vannak következményei ( energiamegmaradás törvénye) aminek hatására megtudja zavarni az elektromos dolgokat.

> Szóval mi az ember? Energia, mocsoks nagy energia

Eddig még igaz. A tömeg az energia egyik megnyilvánulási formája, tehát tényleg mocskos nagy energia. Ezen kívül még van hőenergiája, mozgási energiája, stb…

> ami a halál bekövetkeztekor főleg ha hirtelen felszabadul

Nem szabadul fel. A tömeg megmarad tömegnek továbbra is. A mozgási energia, hőenergia – ami viszont nem olyan sok – meg leadódik a környezetnek. Lehet kissé morbid a hasonlat, de az ember halálakor a belső mozgási energia kb. úgy szabadul fel, mint mikor egy búgócsiga megáll, és a hőenergia úgy szabadul fel, mint mikor egy radiátor kihűl. Az sem állítja meg a faliórát.

Gondoljunk bele, vizsgáljuk meg az ember működését pusztán energetikai szempontból. Egy 40 éves, 80 kg-os, 180 m magas, szellemi munkát végző, azaz mérsékelt aktivitású ember napi kalóriaszükséglete kb. 2500 kcal. Ugye 1 kalória = 4,184 J. Azaz a 2500 kcal kb. 10,5 millió J energiának felel meg. Ugye ez óránként 435 833 J, másodpercenként 121 J. Ugye 1 W = 1 J/s, tehát az emberünk kvázi egy 121 W-os „gép”, ami a komplexitásához, képességeihez, méretéhez képest igencsak energiatakarékos „gép”.

> aminek hatására megtudja zavarni az elektromos dolgokat

1. Egyrészt a falióra nagyon nem elektromos, legalábbis amikor ez a babona kialakult, akkor a faliórák 100%-a mechanikus volt.

2. Másrészt miért pont az faliórát zavarná meg, miért a karórát, zsebórát, vagy miért nem a világítást, a zsebszámológépet, a villanymotort, stb…?

3. Harmadrész a babona szerint nem a halott szobájában áll le a falióra. Nem is a szomszéd szobájában. Nem is egy vadidegen szobájában, hanem egy hozzátartozó szobájában, aki lehet, hogy alkalmasint kilométerekre lakik szegény elhunyttól. Ha felszabaduló energiákkal akarnánk magyarázni pusztán a dolgot, akkor ez nem lenne elegendő, mert ha 10 km-re megállít egy elhunyt ember egy faliórát, akkor 10 km-es körzetben minden faliórának kvázi meg kellene állni, 100 méteres körzetben meg ennél durvább dolgoknak is történnie kellene.

De megint csak az van, hogy elsőnek meg kellene vizsgálni, hogy valóban történik-e ilyen. És ilyen jellegű objektív tapasztalatunk nincs, az erre utaló tudományos módszertannak megfelelő vizsgálatok mind negatívak lettek. Pl. mondjuk kórházakban, öregek otthonában gyakrabban halnak meg emberek, mint mondjuk egy irodában. Elég jól vizsgálható, hogy egy kórházban gyakrabban állnak-e meg az órák, mint egy irodában. De a vizsgálatok ezeddig arra utalnak, hogy a jelenség nem létezik. Így egy nem létező jelenséget akarunk tulajdonképpen megmagyarázni.

Angolul úgy nevezik ezt a jelenséget, hogy selection bias. Magyarra mondjuk úgy lehet fordítani, hogy kiválasztási torzítás.

A felméréseknél gyakran előjön. Pl. készítesz egy felmérést arról, hogy hányan használnak Facebookot. Ezt úgy teszed, hogy kiírsz Facebookon egy szavazást róla. És azt kapod, hogy az emberek 100%-a használ Facebookot. Vagy előcsapod a telefonkönyvet, és elkezdesz hívogatni. Sokkal nagyobb benne az idősek aránya, így kisebb %-ot fogsz kapni a Facebook használók arányára. De ha kiállsz az utcára mondjuk a piac mellett, akkor is alacsonyabb arányt kapsz. De ha meg egy iskola mellé állsz ki, akkor magasabbat. Vagyis az, hogy hogyan választod ki az adatokat a felmérésedhez, befolyásolja az eredményt.

Mondok egy másik példát. Mit jut eszedbe mondjuk a Brüsszelben élő muszlim bevándorlókról? Gondolom egy csomó rossz dolog. Miért? Mert ahhoz, hogy te egy Brüsszelben élő muszlim bevándorlóról hallj bármit is, valami nagyon durva dolgot kellett csinálnia. Aki nem üt meg egy nagyon-nagyon magas mércét, arról soha a büdös életben nem fogsz hallani. Ezért szinte kizárólag rossz dolgokat fogsz hallani róluk. Az, hogy a hírekből szeded az adatokat, nem reprezentatívan, hanem torzítva adja vissza a valóságot. Az adatgyűjtés módja torzítja az eredményt.

Ugyanez a jelenség az óra. Néha megáll egy óra. Néha meghal valaki. Néha beütöd a könyököd, néha vendégeid vannak, ahogy előttem írták. Néha álmodsz valakiről. Néha találkozol vele. De ezekben nincs semmi furcsa. Ezért ezeket magadban nem jegyzed fel. Viszont amikor két dolog véletlenszerűen egybeesik, azt meg feljegyzed. Mivel csak a különleges dolgokra emlékszel, ezért úgy tűnik, mintha rengeteg különleges dolog lenne. Pedig nem, csak nem emlékszel a többire. Az emlékezeted úgy torzít, hogy mindenre különlegesebbként emlékezz, mint amilyen volt, mivel a nem különleges dolgokat nagyobb arányban felejted el.

Persze ez a hatás felerősödik, ha egy ilyenekkel foglalkozó oldalra mész. Hiszen ott aztán nem csak az egyes emberekkel történt különleges dolgok vannak összegyűjtve, hanem sok-sok embernek csakis a legkülönlegesebbjei. A kiválasztás módja ekkor szélsőségesen a különleges események felé torzít. Lehet hogy összesen 100 ilyen eset történt a világtörténelemben, és ez pont annyi, amennyinek statisztikailag történnie kellett. De ha te hallasz ebből 5-öt, akkor az hirtelen nagyon soknak tűnik.

#4

Te teljes képzavarban vagy.

"Szóval mi az ember? Energia, mocsoks nagy energia"

Az energia egy állapotjelző. Ez a kijelentés olyan, mintha azt mondanám, hogy az ember hőmérséklet. Nincs semmi értelme. Energiája van dolgoknak. Olyan magában hogy energia, nincsen. Lehet egy rendszer mozgási energiája 25 J. De olyan magában nincs, hogy itt van az asztalon 25 J. Ahogy lehet egy rendszer energiája 25°C, de nincs magában 25°C csak úgy. Nem tudsz letenni az asztalra 25°C-t, és 25 J-t se.

"ami a halál bekövetkeztekor főleg ha hirtelen felszabadul és ennek vannak következményei ( energiamegmaradás törvénye)"

A halál bekövetkezte azt jelenti, hogy az emberben lejátszódó folyamatok leállnak. Ha leáll a számítógéped, akkor is felszabadul hatalmas mennyiségű energia attól, hogy eddig működött, most meg nem? Ez az energiamegmaradásnak nem egy értő magyarázata.

Ahogy egy valamilyen működést mutató rendszer energiája csökken, a működése leáll. A folyamat nem egy rendszer, aminek a megszűnésével sérül az energia megmaradása. Az emberi működés (élet) nem egy rendszer. Nincs hőmérséklete, nincs nyomása, nincs energiája. Az embernek van, de az emberi működésnek magának nincsen. A folyamatoknak más jellemzőik vannak (munka, hő, állapotjelző változások, hatásfok). Az élet egy folyamat, nem egy rendszer. Ezért rá folyamatok jellemzői vonatkoznak (ld. előbb), nem rendszerek jellemzői (állapotjelzők, pl. hőmérséklet, nyomás, energia)