Mit jelent az, hogy az űrben súlytalanság van?

Az a gép ment valahogyan.

Ha ehhez képest 0 sebességgel vagy "kilőve", akkor ott maradsz a gép mellett.

Az őrhajós is, ha elég ügyesen enged el egy tárgyat, akkor az ott marad mellette. Ha eldobja, akkor persze elrepül.

Az űrben elég nehéz megmondani, hogy mikor áll valami.

De rendben - tegyük fel, hogy áll, pl. a Naphoz képest.

Mi történik ekkor?

Nos, elsőnek tegyük fel, hogy a Föld éppen nincs a közelben, mert ez akkor kb. 30 km/mp sebességgel fog mozogni (ráadásul merőlegesen), ami biztos nem egészséges, ha eltalálja ezt a tárgyat.

A tárgy ebben az esetben elkezd esni a Nap felé, majd egy idő múlva belezuhan. Közben végig súlytalan.

A probléma ott van, hogy elég nehéz azt megoldani, hogy PONTOSAN nulla legyen a sebessége a Naphoz képest, és közben se térítse el valami kósza bolygó gravitációja.

Ha csak egy kicsit is eltér, akkor valószínűleg nem zuhan bele a Napba, hanem elsüvít mellette, és egy olyan ellipszispályára áll, aminek a nagytengelye az, ahonnan indult, a kistengelye pedig elég közel van a Naphoz.

Aztán egy idő múlva a bolygók megzavarhatják, módosíthatják ezt a pályát. Közben persze végig súlytalan.

Szerintem azt fontos megérteni (egyébként Mojjo #10es válaszával tökéletesen egyetértek, szóról szóra), hogy az, amit a hétköznapi életben "nehézség"nek/"könnyű"ségnek nevezel, azaz hogy valami nyúlik, öszenyomódik a saját súlya alatt, vagy nyújt/feszít más dolgokat, amikről függ vagy amiken rajta van, az két dolognak a következménye: hogy a gravitáció a Föld felé húzna folyamatos erővel, DE ezt valami útban lévő dolog megakadályozza, tehát a súly érzetéhez az is szükséges, hogy két tárgy egymással is kapcsolatban legyen. Ha valami a levegőben van (pontosabban a légüres térben, hoszen a levegőnek is van valamennyi felhajtó ereje, amivel visszanyom), akkor ezt nem érezheti, tehát a Mojjo által említett 2. definíció szerinti súlytalanság nem hat rá.

Tehát te bármilyen test vagy egy másik test gravitációs mezejében, ez a két lehetőséged van:

1. vagy folyamatosan haladsz felé (mert állandó erővel húz)

2. vagy már a felszínén állsz és nem tudsz tovább haladni, viszont még mindig állandó erővel húz, tehát belső nyomást/húzást (mechanikai feszültséget) tapasztalsz.

És igazából a "súlytalanságnak" ez (a 2.es) az egyetlen valós definíciója, mivel a súly 2 definíciója közül csak ez tud megszűnni (azzal, hogy a felfüggesztést/alátámasztást eltávolítod, és hagyod, hogy valami továbbra is szabadon essen).

Az 1. definícóban a gravitáció vonzása soha nem szűnik meg, max. a távolság növekedésével csökken.

Két dolgot lehet még érdemes megjegyezni:

az egyik, hogy bár a gravitációt nem lehet legyőzni, lehetséges pályára állással kijátszani. Az összes bolygó/hold keringése ezen alapul: ha van egy oldalirányú mozgásvektorod, és had rád egy gravitáció, lehetséges ezeket olyan módon kiegyenlíteni, hogy beálljon egy egyensúlyba egy örök keringési pályán (Kepler-pályák).

A másik, hogy amit az iskolában tanulsz (majd) a gravitációról, hogy F=m*g (erő=tömeg*gravitációs gyorsulási állandó), az egy egyszerűsítés, amiben a "g" egy már kiszámolt érték 1. egy Föld tömegű testre 2. közvetlenül a földfelszín feletti magasságban.

Ahogy távolodnál a felszíntől, "g" úgy csökkenne (jobban vonz a Föld a Mariana-árok mélyén, mint a Mount Everest csúcsán), ha pedig más bolygóra mennél, annak az össztömegével arányosan újra kellene számolni.

(Létezik egy egyszerű képlet, ami bármilyen két test közti gravitációs vonzást megmutatja: [link] ahol G egy univerzális állandó, m1 a bolygó tömege, m2 a te tömeged (vagy bármilyen tetszés szerinti testé), r pedig a köztetek lévő távolság. És igen, ez azt jelenti, hogy te éppúgy húzod a Földet, mint ő téged - csak ő a nagyobb tömege miatt sokkal kevesebb te irányú mozgást nyer ezáltal.))

Tehát az eredeti kérdésre visszatérve, valóban egyre inkább "lebegni" éreznéd magad, ahogy távolodsz a Földtől, hiszen egyre kevésbé hat rád a vonzás (persze ha hagyod, hogy visszaszívjon, akkor egyre inkább felgyorsulna a zuhanásod, ahogy közelednél hozzá).

Viszont amíg be nem csapódsz (vagy amíg -előrelátóan- ki nem nyitod az ejtőernyődet), addig végig "súlytalannak" érzed magad a légellenállástól eltekintve. (És az ejtőernyő jó nagyot ránt rajtad, és visszaadja a "súly" érzést, hiszen onnantól ismét függeszkedsz egy másik tárgyról :D - ha egy kisebb, lassabb lefelé mutató mozgás meg is marad, most már megint a gravitáció ellenében "visszafogva" vagy. :D)

Esetleg annyit lehet még hozzátenni, hogy az emberi szervezet egy bizonyos szintű állandó belső mechanikai feszültségre, megterhelésre van tervezve. Az űrhajósoknak, mint biztos tudod, napi 2 óra edzés kötelező, hogy lelassítsák az izmok és csontok leépülését, és az érzékeik is meg tudnak zavarodni, mert nem tudják a "súly" alapján betájolni a fel és le irányokat. :)

Fellőtték a kamerát rakétával (82 km magasra, mint írják), de nem állították Föld körüli pályára. A kamera lényegében a rakéta leállásától a sűrűbb légrétegekbe való beérkezésig szabadon esik (az más kérdés, hogy az "esés" elején még felfele megy), ezért ezalatt (lényegében teljesen) súlytalan - azok alapján, amit korábban is írtak (pl. Mojjo). Kb. úgy kell elképzelni, mint amikor feldobsz egy labdát. Az is az elengedéstől a Földre esésig (a légellenállástól eltekintve) súlytalan.

3:25 után szerintem pusztán annyi történik, hogy leválik a rugó, ami addig rajta volt, és ezért jobban, és szabálytalanabbul kezd pörögni a kamera.

A rugó szerintem csak arra kell, hogy lelökje a fedőt, ami az indításkor a kamerát védte.