Bohr vs. Einstein: Szerintetek kinek volt igaza?

Ez nem egy "szerintünk" dolog, azóta kiderültek az igazságok. Amúgy:

[link]

És mi ebben az ellentmondás? A világot eddig megértjük, ameddig megmértük. Sőt, egy kicsit többet. De egy csomó dolgot még nem értünk, mert nem mértük meg. És ez így is fog maradni. És persze a világ ok okozati összefüggések bonyolult szövedéke. Ezekből egy csomót megmértünk és megértettük, és fogalmunk sincs, még mennyit nem.

De olyant még nem mértünk, ami nem függ össze valami mással, ami viszont megint mással, ami pedig...

Ezért nem értem az ellentmondást, amiben igazságot kéne tennünk (nekünk! Bohr és Einstein között!)

Te az EPR-paradoxon összefonódott részecskepárjának állapotára adott különböző magyarázatok, teóriák közötti vitára gondolsz, ami alapvetően a részecskék viselkedéséről, állapotáról szól valójában. Ugye Einstein azt gondolta, hogy az összefonódott részecskék spinje eldől a létrejöttük során. Szerinte minden részecskének az állapota akkor is határozott, ha nem mérjük meg. Az összefonódott állapotnál a klasszikus hasonlat szerint olyan, mintha keletkezne egy balkezes, meg egy jobbkezes kesztyű. Ha az egyiket megvizsgálva jobbkezesnek találjuk, akkor a másik persze, hogy balkezes lesz. Ilyen módon gyakorlatilag nincs távolba hatás. Viszont ugye tudjuk, hogy a Heisenberg-féle határozatlansági reláció értelmében egy részecskének nem lehet egyszerre ismerni a különböző tengelyekre értelmezett spinjét. Bohr álláspontja emiatt az volt, hogy egy részecske állapota csak a mérés pillanatában válik határozottá, amíg nem mérjük meg, addig az állapotát egy hullámfüggvénnyel lehet leírni, maga a mérés során omlik össze ez az hullámfüggvény, és válik a részecske határozott állapotúvá. Tehát a mérés teszi az egyik kesztyűt balkezessé, de lehet, hogy ha máskor mértük volna meg ugyanazt a részecskét, akkor jobbkezes kesztyűt látnánk. Az egyik részecske hullámfüggvényének összeomlása a másik, távoli részecske hullámfüggvényének összeomlását is okozza, így van valamiféle távolba hatás, ami ráadásul azonnali, nem fénysebességgel történik, sőt az időbeliségtől sem függ.

Korukban nem tudtak olyan kísérletet kitalálni, amivel a két nézőpont közül el lehetett volna dönteni, hogy melyik a helyes, de haláluk után – 1964-ben – John Bell felírt egy olyan egyenlőtlenséget, amely módot adott arra, hogy eldöntsék a kérdést. 1982-ben el is végezték a kísérletet, amiből az derült ki, hogy Bohr elképzelése tűnik igaznak, pontosabban az a megfigyeléseket jól modellezi Bohr nézőpontja, míg Einstein teóriája nem vág össze a megfigyelésekkel.

Tehát a vita eldőlt, ebben a kérdésben Bohrnak volt igaza. Illetve jó kérdés, hogy igaza volt-e. Azt tudjuk, hogy a kérdésben Einstein tévedett, de lehet, hogy Bohr is, és majd találni fogunk egy olyan leírását a világnak, ami alapján Bohr nézete is „tévedésnek” bizonyul majd. (Bár nehéz ezt tévedésnek hívni, hiszen ezek nélkül ma nem tartana ott a fizika, ahol, inkább mondjuk úgy, a kutatás egy meghaladott lépcsőfoka lesz.)

Itt érdemes megemlíteni, hogy bár Einstein egy olyan felfedezésért kapott Nobel-díjat, ami megalapozta a kvantumfizikát, ő nem fogadta el a kvantumfizika akkori eredményeit, úgy tartotta, hogy bizonyára egy hibás elméletről van szó, valami átmeneti állapotról, és majd kiderül, hogy az egész addigi kvantumfizika mehet a kukába. A Heisenberg-féle határozatlansági relációra mondta ugye azt, hogy „Isten nem vet kockát”. Einstein hitt abban, hogy a világ megérthető és megismerhető, márpedig a kvantumfizika pont ennek mond ellent, illetve korlátozza a megismerhetőség mértékét. Később a kvantumfizikáról kiderült, hogy működik, és mind a mai napig nem tudunk jobb elméletet felállítani a megfigyelésekre, pedig azóta jócskán bővült a kvantumfizika elmélete is, meg az azt tárgyaló jelenségek sora is. Persze azt is tudjuk, hogy az elmélet hiányos, de valahogy mégis makacsul működni látszik.

Kérdező! A mérés befolyásolja a mért jelenség egyes tulajdonságait. Nem mindet! Ez itt lényeges különbség. Ha megmérem a súlyom, az annyi volt előtte is. Ha megmérem egy elektron valamely mozgásállapotát, akkor az megváltozhat. De nem feltétlenül. Mert az eredmény függ a mérőeszköz sajátállapotától is.

Einstein - mint az előttem szólók is jelezték - alkotott valamit, és nem fértek a világképébe bizonyos elképzelések, és nem tudhatta (még), hogy az általa kétségesnek tartott tulajdonságokat éppen az ő elmélete (is) erősíti.

Eltérő véleményeket még nem neveznék ellentétes véleményeknek, és főleg nem keresnék úgy igazságot, hogy az a másik tévedése. Az igazság mindig sokrétű.