A sziklákban lévő radioaktív anyagok miért bizonyítják, hogy a Föld valamikor létrejött?

Egész le a Föld magjába?

Elég irreális.

Teljesen logikus amit mondasz.

Ezért figyelnek a környező területek kőzettani összetételére, és így kitudják szűrni az ilyen eseteket, sőt több mintavétel történik,nagyobb területekről, és nem csak egy adott régióra alapozzák ezeket a feltételezéseket, hanem párhuzamosan elemzik az adatokat, amelyek globálisan születnek (szinte mindenhonnan jön--- a felszíni kőzetek átlagéletkora mindössze 2 milliárd év, míg a legrégebbi kéregmaradvány, a nyugat-ausztráliai Narryer Gneisz Formáció 3,9 milliárd éves.).

Nem is egyféle anyagot figyelnek, hanem többet, amelyeknek eltérő a felezési idejük, és próbálnak egyre mélyebb területekről származó mintákat is elemezni.

Szóval figyelnek mindenre, és persze nem csak ez alapján döntik el, hogy milyen idős (pl.: pályaszámításokat végeznek, egyéb égitestek életkorának összehasonlítása- leginkább a naprendszerünk tagjainak stb stb)

Nyilván bármi kapcsán fel lehet tenni ezt a kérdést:

honnan tudjuk, hogy a kozmikus háttérsugárzás, amit valahol mérünk, honnan származik, nem lehet, hogy csak a közelmúltban rakta egy szupernóva oda? Honnan tudjuk, hogy a régészeti leletek mikor kerültek oda, nem lehet, hogy valaki csak most ásta el őket?

A lényeg, hogy amikor az egész világon körülnézel és valamilyen azonos trendeket tapasztalsz, ráadásul ezeket különböző források alapján nézve még azt is találod, hogy egyetértenek egymással, akkor elég jó az esély, hogy valós tényekhez jutottál közelebb.

Nyilván fogsz menet közben számos esetet találni, amikor valami befolyásolhatja a mérést, de pont ez a lényeg, hogy ezeket is felismered.

Ugyebár a régészeti leleteknél sem az a logikus feltételezés, hogy valahogy valakiknek sikerült az egész világot behálózó módon olyan leleteket elásni, mindig a korabeli földrétegekbe, amik egyeztek azzal, amit pl az írott történelem elbeszélt.

Hasonlóan ez az egész Földbe mindenütt becsapódó égitest ötlet is nekem ilyen. :D

"hogyan derítik ki más égitestek életkorát?"

Először is helymeghatározással és összehasonlító elemzéssel: amikor végignézel többszáz csillagrendszert, amik mind az életciklusuk más-más állapotában vannak, akkor lesz egy elég jó elképzelésed, hogy egy csillagrendszer természetes életciklusa hogyan nézhet ki, és ez alapján az egyes rendszerek, csillagok kora mi lehet.

Például elég hamar rájöttek, hogy [link] csak fiatal csillagok körül alakul ki.

Van egy girokronológia nevű metódus is, ami az égitestek forgási idejéből következtet a korukra. Ennek az a felismerés az alapja, hogy a csillagok forgása az idő előrehaladtával lassul.

Aztána csillagok fénye szintén halványul, ahogy öregszenek, tehát a hozzánk elérő fény is információt hordoz.

Közeli égitesteknél a Naprendszerben, ahova tudunk szondát küldeni vagy akár mintát is hozni, nyilván ugyanazokat a módszereket alkalmazhatjuk, mint a Föld geológiai történetének elemzésénél. (akár a fent említett radiokarbonos kormeghatározást.)

"A sziklában lévő" radioaktív anyagok nem azt bizonyítják, hogy a Föld valamiokor létrejött, hanem azt, hogy az a kőzet, amiben a radioaktív anyagot találták, mikor keletkezett. A radioaktív izotópok egy részének felezési ideje ezért a kőzet korának becslésére használható. Azt nem lehet megmondani, hogy mennyi ideje létezett az adott kőzet környezete a kőzet képződése előtt, ellenben - jó esetben - lehet velük becsülni, hogy az adott kőzet körülbelül mikor szilárdult meg (magmás kőzetek esetében), vagy mikor metamorfizálódott (esetleg mikor keletkezett üledékképződéssel).

2014. februárjában közölték a legrégebbi ismert időadatot: egy körömnyi méretű cirkon kristály korát (azaz: kristályosodásának idejét) mérték meg, ez 4,375 milliárd évnek adódott. Ez elég jó összhangban áll az évtizedek óta tartott korral, a 4,5 milliárd évvel.

Ezek a mérések mindig gyanút ébresztenek aziránt, hogy a kristályok esetleg később szennyeződhettek.

A cirkon két uránium izotópot tartalmaz, amelynek ólommá bomlása állandó felezési ütemben történik. Bomlása közben felszabadít egy neutront, amely elhagyva a kristályt roncsolja annak rácsszerkezetét. Ennek következtében új ionok léphetnek be az eredetileg zárt kristályszerkezetbe, illetve az egyébként helyben bomló uránium izotóp megszökhet belőle. Ezért minél nagyobb időt eredményez a mérés, annál bizonytalanabb. Sőt, egyazon kristály különböző részeinek eltérővé válik a látszólagos kora a radioaktív izotópok kristályon belüli vándorlása miatt.

Ebben a méréssorozatban egészen szofisztikált módszerekkel kellett bizonyítani, hogy azokon a heleyin a kristálynak, ahol mértek, nem volt jelentős ez az ion mozgás.

[link]