Newton zseni volt vagy őrült?

@10: Két kérdés merükt fel bennem ezzel kapcsolatban:

1, mennyire állíthatunk biztosat ezen emberek nemi életéről (illetve esetlegesen annak hiányáról)?

2, még ha elnis fogadjuk, hogy a felsoroltak mindegyikének volt valamilyen általad említett szexuális devianciája, neked nem úgy tűnik, mintha egy egész picivel több embert lehetne említeni a nagy emberek közül, akik nem szerepeltethetők ilyen listán?

"Én azt nem értem hogy Newton meg Einstein most akkor nem ugyanaz az ember?"

Ejha, ez a reggeli kávénál nagyobbat ébresztett.

:D

Einstein lehet őrült volt. Állítólag a speciális relatívitáselméletet sem ő írta és az egyenletek akkor már megjelentek más újságokban és közszájon forogtak, ő volt aki előszőr publikálta tudományos folyóíratban, így az érdem az övé volt. Az általános relatívitáselméletet sem ő írta, hanem a felesége.

Einstein egyszerűen analfabéta volt a matematikában a felesége segített mindenben. Iskolában is lógott előadásokról és bikdácsolt, csak a laborba járt be. Az egyesített mezőelméleten dolgozott, de az addigra elért új tudományos eredményekhez nem értett, nem fogta fel őket és a régi egyenletekkel dolgozott. Sok fizikus röhögött rajta, nem véletlen. A fényről alkotott elképzelése, hogy részecske hullámok formáját alkotja egy csoportban is hülyeség és megdölt. Einstein inkább egy báb volt.

newton viszont zseni volt. Leibnitz tőle lopott és ő leplezte le, azaz newton valóban egy lángelme volt.

@18: Einstein is zseni volt. Nem bukdácsolt matekból, annyira nem, hogy saját bizonyítást adott középiskolában a Pithagorász-tételre. A tévhit onnan ered, hogy iskolás korában történt a svájci iskolareform, amikor az osztályzatok sorrendjét megfordították, így az év végi jegynek még kitűnőnek számító értékelés a következő évebn már elégtelent jelentett volna, akövetkező évebn pedig ugyanez visszafelé.

A spec. rel. elm. első nyomait még H. A. Lorentz adta meg, ő azonban fizikai jelenséget képzelt a relativisztikus jelenségek mögé (tényleges hosszrövidülés), az idő változásával azonban nem tudott mit kezdeni. Emiatt nevezik a relativisztikus hosszcsökkenést Lorentz-kontrakciónak. Lorentz maga elismerte Einsteint és eredményeit, sőt, még publikált is a témában.

A másik jelentős ember H. Poincaré volt, aki két évvel Einstein előtt publikálta, hogy a Galilei-transzformációk nem alkotnak csoportot, sőt, le is vezette, hogy milyen alakú transzformációk lennének jók. Ő viszont semmi fizikai észrevételt nem látott benne.

Einstein egy harmadik úton jutott el az elméletig, ennek folyamata megvan szinte teljesen a levelezésében és irataiban, úgyhogy nyugodtan állíthatjuk, hogy az övé az érdem. Sőt, az áltrelt is biztosan ő fejlesztette ki, bár itt bevallottan igénybe vette néhány tanítványának a segítségét is.