Mi a véleményetek arról, hogy az emberi élet, és az agyműködés pusztán csak fizikai, és kémiai reakciók halmaza?

"Sejtettem, hogy felkavaró lesz, amit írtam. Nehéz lenne szembesülni azzal, hogy csak egy rakás vegyület vagy, amiben vándorol némi gyengeáram."

Sőt, akkor már csak egy rakás atom vagy. Na és?

Nem az a probléma hogy ez olyan felkavaró lenne, hanem hogy értelmetlen ezt magasabb szerveződési szintekre vonatkoztatni.

Kedves kérdező!

Kíváncsi lennék, hogy Te vajon olvastál-e bármennyit is az általad olyannyira lenézett filozófusoktól. Megjegyzem ugyanis, hogy vannak köztük olyanok, akik kifejezetten ebből a radikális materializmusból indultak ki, amit itt leírsz. Démokritosz jó példa, de mondjuk Nietzschének is vannak ilyen szemléletű aforizmái(csak ők értelmesebb rendszert építettek erre a tézisre). Nehogy már azt hidd, hogy te találtad fel a materializmust.

"Nehéz ezzel vitatkozni némi műveltség birtokában "

Köszönjük, hogy ezt így kijelented nekünk, de valójában inkább a műveletlenség szülte a te lenéző kérdésedet is. Tudományhívő vagy. Olvass inkább tényleges tudományfilozófiát, Poppert, Husserlt, vagy _Carnapot.

Hogy mi az alapvető hibád? Megalapozatlanul objektív szemléletre törekszel. Ha te érzékelsz valamit, akkor te, mint érzékelő szubjektum is benne vagy az érzékletben, tehát valójában objektív(személyfüggetlen) tapasztalat nem létezik. Nem tudsz a saját szemléleteden kívülről szemlélődni. Nem tudod a priori bebizonyítani, hogy igenis a reakciók okozzák az érzékleteidet.

Mindenféle filozófiai előképzettség nélkül leporolsz pár elcsépelt frázist, és azt hiszed, feltaláltad a spanyolviaszt, meg hogy hú, de mély gondolataid vannak. Művelődj!

"Akkor csak egy válasz van az élet minden nagy kérdésére: azért mert ez a reakció játszódott le az agyadban."

Nem, inkább egy kérdés van:

Miért ez a reakció játszódott le az agyadban?

Így már nem kell kidobni egy könyvet sem, mind megállja a helyét. ;)

Nem vagyunk gépek, és társadalomban élünk.

Ez a kettő ezt a bizonytalan eredetű elméletet azonnal megdönti.

(Nem működne egy társadalom, ha a megállóban vársz - és bekattan valaki, és a buszt alá lök, hát úgy működött és kész -ezt a megállapítást is egy "nemgép", hanem ember tudja tenni. ( a példa sajnos nagyon reális: a százféle új olcsó, hitvány, káros designer drog pont így működik: aki veszi, nem érzékeli magán, hogy ember és a másik embernél sem érzékeli hogy ember. Ez egy súlyos betegség. Nagyon szigorúan kell büntetni: ne vegyen/áruljon ilyen fost. Ott még tudatos, sőt ezt tudatosítani kell, hogy nagyon nagy büntetés jár érte)

"A téma kb. annak kapcsán merült fel, hogy vajon jogos e lecsukni egy pedofilt, ha megerőszakol egy gyereket. Hiszen ha az agy csak fizikai-kémiai törvények alapján működik, akkor nincs döntési lehetőség. A reakciók csak egyféleképpen játszódhatnak le."

Ha mindenáron abban akarsz gondolkodni, hogy kémiai ingerek által determinált lenne minden cselekedetünk, a büntetés ebben az esetben is teljesen jogos bármikor.

Hiszen ebből kiindulva az, hogy az emberiség lecsukja vagy éppen felkoncolja az erőszaktevő pedofilt, ugyanúgy kémiai reakciókból eredő, előre meghatározott következmény.

"Gabriel.Tailor"-nak igaza van.

Hozzátenném, hogy az embereket azért börtönözik be, mert veszésely a társadalom többi tagjára. Tehát az nem mentség, hogy kémiai reakciók miatt tette azt amit tett. Pont az elzárással érjük el azt, hogy amit megtenne, azt ne tudja újra megtenni.

Kicsit leegyszerűsített példa: Rosszul működik a mosógéped. Ha lehet akkor megjavíttatod, ha javíthatatlan akkor kidobod...

Itt nem az eldurvulásról van szó, hanem az értelmezési tartományról. Abból, hogy valami igaz egy dologra, nem lehet arra következtetni, hogy más dologra is igaz.

Igen, jogos lecsukni egy pedofilt – bár a probléma orvoslásár nem ez a legjobb módszer. Mert természetesen van döntési lehetőség. Mi több, az egész életed másból se áll, mint döntések sorozatából. Amelyek közül (ezer oknál fogva) egyesek jó, mások (ezer oknál fogva) rosszak. És az életed minőségét nem a kémiai reakciók határozzák meg, hanem a döntéseid minősége. Erre elég felhozni példaként az egész emberiséget a teljes történelmével együtt.

Igen, az autó így működik, mert nincs tudata – és mert olyanok a körülmények. Viszont, ha neked azt mondják, menjünk moziba, akkor néha mész, néha nem. Pedig ott is „elfordították a slusszkulcsot”.

A szabadság olyan értelmezése pedig, hogy ha van, akkor azt teszel, amit akarsz, a fogalom tökéletes félreértése. Ez attól van, hogy az ember tudatos társas lény. A tudata miatt (meg más okok folytán) mindenki mást akarhat egy adott pillanatban. Ugyanakkor ez nemcsak egyeseknek, hanem hosszú távon a társadalomnak is rossz, ezt már az ősember is tudta, ezért kezdődött meg az ősembercsoportok társadalomba szerveződése, amint a tudat egy adott szintjéig eljutottak. Ennek alapján a szabadság a felismert szükségszerűség. Azaz adott pillanatban olyasmit fogunk cselekedni, ami hosszú távon nekünk jó. Akkor is ezt tesszük, ha rövid távon tudnánk jobbat. Primitív példa. Szájon vágsz egy embert, mert „szabad akaratod” ezt diktálja éppen. Válaszképpen leütnek, hogy megnyomorodsz. Rövid távon élvezted a „szabad akaratod” adta lehetőségeket, hosszú távon nyomorultul fogod élni további életed. Ha ezt megérted, sok mindent megértettél. És az az első lépés e téves eszmék elvetéséhez.