A növényeknek fáj, mikor kiszedik őket a földből, megfőzik és megeszik? (vega - nem vega vita)

"a növényeknek nincs összetett idegrendszere, nem érez semmit"

Ezt megcáfolni látszanak új kutatások: növények képesek egymás negatív tapasztalataiból is "okulni" - pontosabban más növény arra mutat stresszreakciót, ami korábban egy másikkal történt a környezetében. Vagyis "tanult stressz".

Emellett képesek a negatív behatást okozó személyt is felismerni állítólag több hétig (szintén fokozott stresszreakciót mutatni a közelében, például ilyen jellegű vegyi anyagok fokozott kibocsátása).

Az már régóta ismert, hogy különböző zene mellett eltérő fejlődést mutatnak ugyanazon környezetbe helyezett növények.

Ezért én nem húznék egy ilyen éles határvonalat a növény- és állatvilág közé ilyen tekintetben.

A gonosz Vegák meg felzabálják szegényeket...

:D

" ha megeszünk egy sárgarépát nyersen vagy mikor épp főzzük, az a hő hatására meg a mi rágásunk hatására iszonyat kínokat állhat ki. "

Szegény sárgarépa, most elképzeltem, hogy leharapom a végét, és közben visítozik: Ez fáj, ez fáááj! :D

Ezentúl csak napfénnyel fogok táplálkozni.

Uhmm, szegény fotonok hogy sikoltozhatnak, mikor elnyeli őket a bőröm :D

Az emberi hülyeségnek nincs határa.

A növények természetesen tudatában vannak, hogy mi történik velük, a maguk szintjén. Ezt a szintet mi nagyon nehezen tudjuk elképzelni. Fájdalomnak nehezen nevezhető, amit éreznek, mivel nincs idegrendszerük - viszont ugyanakkor terjed az információ a testükben, tehát, ahogy a terminátor fogalmazott: "érzékelem a sérülést - ezt hívhatjuk fájdalomnak".

Annak nincs jele, hogy a növényeknek lenne olyan individuális ön-tudatuk, mint a legtöbb állatnak, meg az embernek, és félnének a haláltól. Hacsak az nem, hogy törekszenek az életben maradásra, mint minden élőlény.

Gondolj bele pl. hogy egy növény tud úgy szaporodni, hogy több darabra szakad a teste. Ha ez az önreprodukciót szolgálja, akkor ez vajon jó neki, kellemes neki, mint nekünk a szex, vagy úgy fáj neki, mint egy nőnek a szülés... vagy úgy, mint egy altatás és érzéstelenítés nélküli császármetszés? Nem tudhatjuk, és igazából nem nagyon van alapunk az összehasonlításra.

Szóval ezen a kérdésen sokáig el lehet vitatkozni, mert a növények tőlünk nagyon különböző lények, és nem tudjuk a helyükbe képzelni/érezni magunkat.

Nekem olyan ismerősöm is van, aki szerint az újszülött macska sem érez fájdalmat, szóval elég széles álláspontok vannak a témával kapcsolatban (mármint a vegaság, az állat-növény fogyasztás "etikussága").

Egyébként azt már tudjuk, hogy a növény valamit "érez" - legalábbis érzékel a külvilágból, sőt válaszreakciót is ad rá. Hogy ő ezt milyen szinten éli meg, az a nagy kérdés. Nem tudom, hogy valaha választ kapunk-e rá. De ugyanúgy sejtekből áll, ahogy egy állat is sejtekből áll, szóval akár feltételezhetjük, hogy valamit érez, ha fájdalmat nem is...

Mindenesetre szerintem nem az alapján kell eldönteni a táplálkozási kérdést, hogy kinek fáj, hanem hogy mire van szüksége a szervezetnek. Viszont a minimum, amit megtehetünk a állatokért és környezetünkért, hogy egyrészt ne pazaroljunk, másrészt csak annyit együnk, amire tényleg szükség van.

A leghatározottabban: nem fáj! A fájdalom emberi tulajdonság, amely abból származik, hogy az embernek van tudata.

Ne keverjük ezt azzal, hogy viszont minden élőnek (növénynek is) van reakciója a külvilág ingereire. A növénynek többnyire az, hogy elszárad, mert nem jut táplálékhoz. Ha vízbe teszed, valamennyit kap, így elhúzhatod a "halálát", de nem akármeddig. Az állat pedig bizonyos hatásokra formálisan hasonlóan reagál, mint az ember. A durvább esetekben megnyilvánulót életösztönnek hívjuk. A kutya például voníthat, ez hasonlíthat az emberi reakcióhoz, csak éppen az ember tudatosan (és egyben esetleg életösztönből is), az állat pedig nem tudatosan. A határvonalakról még vitatkoznak, és mivel a természetben nincs ugrás, a határ pedig önkényes, ezért ilyen vita mindig is lesz. A kétes esetekben ízlés kérdése, ki miként nevezi a jelenséget, de objektív döntőbíró nem létezik.

"az embernek van tudata" - minden élőlénynek van tudata, még a baktériumoknak is. Persze ennek az eldöntéséhez egyértelmű definíció kéne a tudat fogalmára.

Ha a metafizikai kérdésektől teljesen elvonatkoztatunk (amit nem biztos, hogy jól teszünk), akkor tud-at, azt jelenti, hogy az élőlény "tudja", hogy mi történik a környezetében és benne, vagyis információkkal rendelkezik, amelyek a szervezetében rendezett, célzott módon terjednek, feldolgozódnak és reakciókat váltanak ki.

Így nézve viszont egy számítógépnek is "tudata" van. Ezért írtam a metafizikai közbevetést. Azon a téren viszont már nem lehet egzakt kijelentéseket tenni.

Ha már külső ingerekre adott válasz: a kristályok is növekednek, és ha letörjük, akkor másképp fog nőni, mintha nem nyúltunk volna hozzá. Sőt, némelyik kristály akkor is másképp nő, ha csak hozzáérünk.

A fájdalom egy érzet, ami az agyban az ingerek hatására jön létre. Ehhez valamilyen szintű tudat kell, ami az emberben és a legtöbb állatban megvan. Nehéz határt húzni, mennyire primitív élőlénytől beszélhetünk fájdalom érzetről, és nem csak egyszerű reakcióról. De hogy a növényeknek nincs tudatuk, az elég valószínű.