A fénysebesség megléte lehet bizonyíték arra, hogy a világunk egy számítógépen fut?

A relativisztikus téridő ugyanolyan logikus, mint a Galilei-féle "sima" téridő. Valójában ez a két lehetséges, és egyenrangú téridőforma, amikből bármelyik lehetne az igaz, és úgy alakult, hogy épp a relativisztikus az igaz.

A világ ettől függetlenül lehet egy program, akár így van, akár úgy. Ha a Galilei-féle világ lenne az igaz, akkor mehetnénk tetszőleges sebességgel, de ennek az ára lehet, hogy az lenne, hogy amikor elérjük az univerzum szélét, akkor egy nagy durranás kíséretében visszapattannánk, mint a játékban. A relativisztikus verzióban ez finomabban van megoldva: el sem tudjuk érni a szélét.

Szerintem ha már azt firtatjuk, hogy program-e a világ, akkor sokkal kézenfekvőbb az az érv, hogy a fizika törvényei, állandói mindenütt egyformák, vagy még inkább az, hogy egyáltalán vannak ilyen törvények és állandók. Ez legalább olyan misztikus, ha nem még misztikusabb, mint a fénysebesség.

Na, és akkor mi történik?

Megsúgom: elkezdenek akadozni a dolgok. Össze-vissza ugrálnak. Már akkor, ha valaki fen akarja tartani a szimuláció sebességét, mert ez egyáltalán nem biztos.

Na: ilyen a mi világunkban NINCSEN.

"A számítógép amin az univerzum fut nem bír szimulálni gyorsabb sebességet."

Nem ez lenne a fő terhelése a gépnek, hanem a párhuzamos események valós idejű futtatása. Ha mondjuk két foton halad valahol az Univerzumban, az helyből dupla terhelés. Vagy mondjuk ha egy lézerpointer fényét gyorsan átmozgatom a Marsról a Jupiterre, az is ugyanolyan terhelés a gépnek, és jóval gyorsabb "mozgás" a fénysebességnél.

Én nem érzem megalapozottnak a felvetést, sem logikai, sem technikai szempontból.

Ha akadozik a gép, mi azt innen akkor sem érzékeljük. Nem nekünk akadozik, hanem a külső megfigyelőnek. Ha az Univerzum belaggolna, akkor mi is befagynánk vele együtt az időérzékünkkel együtt, vagyis nem tűnne fel.

Szerintem az igazi bizonyíték a szimulációra az lenne, ha lenne időegység és távolság-egység. Jelenleg nem tudunk ilyenről, és a Planck egységek nem azok. Viszont ha lenne időegység és távolság-egység, az azt jelentené, hogy az Univerzumunk ideje valójában frame-k sorozata, és teljesen mindegy, hogy milyen ütemben követik egymást a külső megfigyelő számára, nekünk az időegység akkor is egységnyi, és egy időegység alatt nem történhet egységnyinél kisebb változás. Mi az alapján mérhetnénk az időt, hogy mennyi időegység telt el, a külső megfigyelőnek pedig ettől teljesen független ideje lenne, olyan tempóban pörgetné a szimulációt, ahogy akarja. Nem vennénk észre, ha akár direkt módosítgatná.

BroTip: végső soron a valóság garantáltan szimuláció, amit az agyad csinál érzékszervi bemeneti jelekből. A színek, a hangok, az illatok, a formák nem kívülről jönnek be, hanem az elmédben jönnek létre.

Kedves kérdező, egyébként azt ugye tudod, hogy nem ismerünk semmiféle fizikai törvényt, ami garantáltan megtiltaná, hogy valami fénysebességnél gyorsabban haladjon? Azt tiltja meg, hogy valami fénysebességnél gyorsabbra gyorsuljon. Ez hatalmas különbség és a legtöbbször félre is értik. Elméletileg viszont gond nélkül létezhetnek részecskék, amik eleve fénynél gyorsabb sebességgel haladnak. Annyira jófejek, hogy ahogy csökken az energiájuk, úgy lesznek egyre gyorsabbak - csak, hogy egy érdekességet mondjak :)

Szóval nem, semmi nem utal arra, hogy ez a te hipotetikus számítógéped ne tudná szimulálni a fénynél gyorsabb sebességeket.

Konkrétan a kérdés számítógépes szimulációs részére: nem, a fénysebesség nem utal erre.

Ami gyanút keltő lehet, az a világegyetem kvantumos felépítése, vagyis az, hogy a világ pixeles, gyakorlatilag digitális, nem analóg, ha elég mélyre tekintünk.

De persze ez nem bizonyíték.

De most másik részre térnék, és ez most saját filozofálás, javítsatok, ha tévedek.

Szerintem ez a sok helyen elcsépelt frázis, hogy a fénysebességhez közelítő hajó végtelenné növekvő tömege akadályozza a további gyorsítást, nos, szerintem ez marhaság.

Valójában, ha egy űrhajót ellátunk olyan hajtóművel, ami folyamatos 1 G gyorsulást biztosít, akkor az azon utazók a saját belső idejük szerint a világ végéig gyorsulhatnának folyamatosan 1 G-vel, közben időegység alatt tök ugyanannyi energiát használva, mint addig.

Persze az idődilatáció miatt, kívülről nézve a hajó folyamatosan csökkenő gyorsulást fog mutatni, sebessége konvergálni fog a fénysebességhez, csak sosem éri el, az idődilatáció révén ami a hajón lévők számára továbbra is 2 G gyorsulás, az a külső szemlélő számára egy nullához tartó gyorsulás. Persze az űrhajósoknak a belső idejük szerint ehhez nem kell a végtelenségig malmozniuk, hiszen számukra pongyolán fogalmazva egyre lassabban telik az idő, csupán a külső nézőnek húzódhat szinte végtelenségig a dolog. Szóval, ha sikerül olyan hajtóművet produkálni, ami (és erre a hagyományos rakétahajtás képtelen, de más hajtással NEM lehetetlen) stabilan tud évekig 1 G gyorsítást produkálni, akkor a fénysebesség TETSZŐLEGES MÉRTÉKBEN megközelíthető! Persze kívülről nézve a megközelítés mértékétől függően egyre hosszabb idő alatt, de elérhető.

Amennyiben pedig azt akarnánk elérni, hogy a hajó a KÜLSŐ szemlélő szempontjából produkáljon folyamatosan 1 G gyorsulást, azt a hajóban lévők folyamatosan növekvő, a fénysebesség közelében már végtelenhez tartó gyorsításnak, gyorsulásnak élnék meg. Élnék a fenét, mér 10 G fölött hullanának, mint a legyek. Na ehhez lenne szükség végtelenre növekvő gyorsító teljesítményre, de ez egy lehetetlen opció.

És mindennek a tömeghez SEMMI KÖZE. Ez simán egy idődilatációs következmény. Hogy ez kívülről nézve emlékeztethetne egy végtelen felé növekvő tehetetlenségre, már lényegtelen.

Na, hülyeség, vagy igazam van?

:)

"Ha akadozik a gép, mi azt innen akkor sem érzékeljük. Nem nekünk akadozik, hanem a külső megfigyelőnek. Ha az Univerzum belaggolna, akkor mi is befagynánk vele együtt az időérzékünkkel együtt, vagyis nem tűnne fel."

Tökéletes példa a relatív idő finomságaira.

De azért azt nem mondanám, hogy nem bukhat meg a "laggolás". Feltételezve, hogy számítási folyamatok párhuzamosan futnak illetve különböző területeket más számítási "hardver" kezel, előfordulhat, hogy a világegyetem eltérő területei nem szinkronban "laggolnak".

Hozzávenném, ha a világunk szimuláció, akkor a fekete lyukak eseményhorizontjának túloldalán valószínűleg nincs szimulálva semmi. Minek?

Úgysem lehet megnézni, plusz a világegyetem minden egyéb részétől teljesen eltérő paraméterezéssel kéne szimulálni. Na ha mégis valahogy be lehetne oda kukkantani, akkor lebukhatna.

:)