Miért nem lehetne szkafander nélkül sétálni a Marson?

"Ha a testet kompletten "leereszted" a külső nyomásra"

Na, most nem igazán értem miről beszélsz. A test belsejét elég nehéz leereszteni külső nyomásra. Lehet, hogy tényleg csökkenne a test belsejében a nyomás (a szervek kissé megdagadnának), de nem hiszem, hogy ez jelentős volna, hiszen a szövetek összetartják a szervezetet, maguk is nyomást fejtenek ki a testnedvekre.

"Pl. a széndioxid kiürüléséhez annak a vérben oldottan kell a tüdőig jutnia, annak az oldódása is erősen nyomásfüggő, lehet, hogy a széndioxid kiürülése is meghiúsul."

Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a szén-dioxid kiürülés meghiúsulna. Ha esetleg le is esik a szöveteken levő vérben a parciális nyomása, és emiatt egy darabig nem szállítódik el, ennek hatására megnő a mennyisége, és így a parciális nyomása, és így végül fel fog oldódni. (Igazából olyan, mintha azt mondtad volna, azért marad túl sok szén-dioxid a szervezetben, mert túl kevés van belőle.) A földi légkörben egyébként a szén-dioxid parciális nyomása mintegy 0,4 kPa, ezt még a Marson sem nehéz elérni (igazából a légkörében van is ennyi, csak az oxigén hiányozna mellőle). Az egyébként igaz, hogy a vér szén-dioxid hiánya okozhat problémákat (pl. a vér kémhatása változik), de nem hiszem, hogy ez összefüggésben volna az alacsony külső nyomással.

"A vese működése is erősen alapszik a nyomásviszonyokra, az is bedögölhet."

Igen, a vérnyomás viszonyokon. A vérnyomás a szív működése következtében alakul ki. Amíg működik, addig nem lesz gond a vesében a nyomásviszonyokkal.

A vita nagy részét csak egy biológus tudná eldönteni, vagy egy orvos, de a széndioxidra visszatérnék.

Szóval a test belső nyomása valóban nagyobb a környezetnél, eddig OK. De ez egy nyomásviszony, normál esetben az 1 barhoz, a Marson meg majdnem nullához. A széndioxid oldódásával az a gond, hogy ha a biológiai oxidáció ugyanazon a szinten dolgozik, mint normál nyomáson (és kénytelen azt tenni, különben konyec), akkor a keletkező széndioxid mennyisége is azonos. Ha viszont az alacsony nyomáson sokkal kevesebb tud oldódni, akkor a széndioxid nagy része, az oldatlan, a vérben már buborékokként lesz jelen, előáll az embólia. Ahhoz, hogy a rosszabb oldódási fok is el tudjon szállítani elegendő széndioxidot a tüdőig, felgyorsított vérkeringés kéne, az meg ugyebár nem lesz. Ezzel a gyorsítással amúgy a szív is próbálkozik már földi magaslégköri viszonyok közt, de mindennek van határa.

Malac,

Csak ket dolgot hagysz ki:

a) A test maga elegge eros, tehat meg vakuumban is a belso nyomas nem valtozna. A bor legfelso retegeiben lenne gaz, elpattananak hajszalerek, beverezne, de ez azert nem halalos. A szerveknel, izmoknal semmi ilyen nem lenne, ott valtazatlan nyomasos tortenne minden.

b) Ha a tudoben lenyegesen alacsony a nyomas, akkor sincs Co2 gond, mert a verbol ugy ki fog oldodni, mint a szel (mas tema, hogy az oxigen meg nem fog oldodni, de na).

Szerintem ebben az esetben a nyomas csak a legzes szempontjabol okoz gondot, illetve elegge fajdalmas egy elmeny lenne, de nem halalos (hosszutavon nem tudjuk, de rovid tavon mar kerult par ember vakuumba, es tuleltek).

Sir Butcher írta a lényeget (bár én is ilyesmiket írtam, vagy legalább próbáltam írni korábban).

Egyébként a test belsejében drasztikusan leesne a nyomás, akkor nem a szén-dioxid volna a fő probléma. A víz gőznyomása 37 °C-on kicsit több, mint 6 kPa.

[link]

[link]

A vénás CO2 tenzióról alább azt írják, 40-50 Hgmm között mozog (ez kb. 5,2-6,5 kPa között van).

[link]

Tehát hogyha kisebb a szén-dioxid tenziójánál a nyomás a folyadékban, akkor a vérben levő víz is elkezdene forrni. De még egyszer: az, hogy a külső nyomás alacsony, ne jelenti azt, hogy a test folyadéktereiben is hasonlóan alacsony lesz a nyomás.

"A vita nagy részét csak egy biológus tudná eldönteni, vagy egy orvos"

Biológus diplomám van (igaz, nem kutató biológusként dolgozom, illetve nem az élettan volt a szakterületem a szakdolgozás során).

"De még egyszer: az, hogy a külső nyomás alacsony, ne jelenti azt, hogy a test folyadéktereiben is hasonlóan alacsony lesz a nyomás."

Ez szerintem maximum pár percre lehet igaz.

Az emberi test fiziológiailag a jelen nyomásviszonyokra (külső-belső különbsége) van kialakulva, ehhez képest csaknem 1 barral nagyobb nyomáskülönbséget nem fog tudni kezelni. Legalábbis hosszú távon.

Az meg a válaszokból láthatóan biztosan nem működik, hogy a belélegzett levegő a marsi nyomáson legyen belélegezve, kifejezetten ARRA vonatkozik, amit a nagy nyomáskülönbség azonnali hatásáról írtam. A kapott válaszból látható, hogy nem hogy a széndioxid, de a vér víztartalma is azonnal elkezd forrni a tüdőben.

Ami az alapkérdés, hogy megoldható-e így ember mászkálása a Marson, arra továbbra is vonatkozni fog, hogy simán csak lassabban hal meg valamivel, mint vákuumban.

Ami esetleg elképzelhető talán, de persze az sem "üzemi körülményként", hanem vészesetre, hogy 0,5 bar tömény oxigén légzéssel hosszú és fokozatos keszonozás után egy ember huzamosabb idő túlélhetne odakint, huzamosabb idő alatt sem órákat értek.

Na, kerestem forrast hosszabb ideju vakuum (vagy kozeli vakuum hatasra) - a NASA-s vakuum kamrakban nem tartott sokaig (egy ember volt 2-3 percig, o bele is halt, de fulladas okozta a halalat).

On the subject of partial-body vacuum exposure, the results are not quite as serious. In 1960, during a high-altitude balloon parachute-jump, a partial-body vacuum exposure incident occurred when Joe Kittinger, Jr. lost pressurization in his right glove during an ascent to 103,000 ft (19.5 miles) in an unpressurized balloon gondola, Despite the depressurization, he continued the mission, and although the hand became painful and useless, after he returned to the ground, his hand returned to normal. Kittinger wrote in National Geographic (November 1960):

"At 43,000 feet I find out [what can go wrong]. My right hand does not feel normal. I examine the pressure glove; its air bladder is not inflating. The prospect of exposing the hand to the near-vacuum of peak altitude causes me some concern. From my previous experiences, I know that the hand will swell, lose most of its circulation, and cause extreme pain.... I decide to continue the ascent, without notifying ground control of my difficulty."

at 103,000 feet, he writes:

"Circulation has almost stopped in my unpressurized right hand, which feels stiff and painful."

But at the landing:

"Dick looks at the swollen hand with concern. Three hours later the swelling will have disappeared with no ill effect."

The decompression incident on Kittinger's balloon jump is discussed further in Shayler's Disasters and Accidents in Manned Spaceflight:

[When Kittinger reached his peak altitude] "his right hand was twice the normal size... He tried to release some of his equipment prior to landing, but was not able to as his right hand was still in great pain. He hit the ground 13 min. 45 sec. after leaving Excelsior. Three hours after landing his swollen hand and his circulation were back to normal."

Innen: [link]

Illetve, wikipedia:

Research and experience in space exploration and high-altitude aviation have shown that while exposure to vacuum causes swelling, human skin is tough enough to withstand the drop of one atmosphere, although the resulting hypoxia will cause unconsciousness after a few seconds.[6][7] It is also possible that pulmonary barotrauma (lung rupture) will occur if the breath is forcibly held.

Innen: [link]