Miért nem lehetne szkafander nélkül sétálni a Marson?

Megoldható, amíg lélegzést megoldod, de fájna, kemény külső sérüléseket, bevérzéseket okozna, sőt, vidám fagyási sérülések is lennének (nagyon alacsony, de meglévő nyomás, és a kevés levegő maga meg baromi hideg).

Tehát vészhelyzetre megoldható lenne (pl hirtelen át kell menekülni egy pár tíz méterre lévő másik helyre) de mint állandó megoldás nem célravezető, hosszabb idő alatt elrongyolódnál eléggé.

Ezenkívül még probléma a sugárzás is - a napsugárzás gyengébb, de pl az UV ellen a légkör kb semmi védelmet nem ad, ezenkívül a töltött részecskék (napszél, kozmikus sugárzás) is érezteti jobban a hatását, hiszen nincs mágneses védelem.

Vészhelyzetben sem lenne megoldható, a Marson olyan ritka a légkör, hogy biológiai szempontból teljesen mindegy, hogy kint vagy az űrben, vagy a Mars felszínén. Ugyanúgy durván 10 másodperc alatt elájulnál (és ezt a 10 másodpercet se igen tudnád hasznos cselekvéssel tölteni), 1 perc múlva pedig meghalnál, ahogy túl sok ideig van oxigénhiányos vér az agyadban.

A pár tízméteres futás, talán, hangsúlyozom talán a Valles Marineris kanyon fenekén működne, de valószínűleg csak nyáron, amikor sűrűbb a légkör, mert több szén-dioxid van a légkörben gázformában, mint a felszínen kifagyva szárazjégként.

A marsi légkör az emberi szervezet számára gyakorlatilag vákuum. Ezért nem nagyon kényelmesebb környezet, mintha a világűrbe mennél ki boxeralsóban.

Talán fél perccel tovább túlélhető.

De az oxigénmaszkos sétálás így is felejtős. A tüdődet elpukkantaná a túlnyomás.

#Wadmalac

Én azon gondolkoztam, ha alacsony nyomású oxigént lélegzik be valaki, akkor nem működhet-e esetleg a dolog. 20 kPa-os oxigén belélegzésekor elvileg nagyjából ugyanaz a helyzet (legalábbis oxigén szempontból), mint a Földön. Igaz, ez valószínűleg még mindig túl nagy nyomáskülönbség. Valamennyire valószínűleg még lehet csökkenteni, de 10 kPa alatt már biztos nem túl egészséges (talán, ha valaki hozzá szokott az alacsony oxigénkoncentrációhoz, akkor még megoldható).

"Az elegendő parciális nyomás nélkül meg a tüdőhörgők falán sem jut át az oxigén."

Átjut az, legfeljebb rossz irányba. :)

(Mellesleg a hörgők falán amúgy sem nagyon jut át, legfeljebb a léghólyagokén.)

A hemoglobin 100 Hgmm (mintegy 13 kPa) nyomáson gyakorlatilag teljesen telítődik oxigénnel, de már (úgy tudom) 85 %-os szaturációval (artériás vérre értve) is gond nélkül el lehet lenni, ami mintegy 50 Hgmm (kevesebb, mint 7 kPa) nyomást jelent. Persze az is igaz, hogy egyrészt hiába lélegzünk be a tüdőbe folyamatosan tiszta oxigént, ott egy része szén-dioxiddal fog cserélődni, így kisebb lesz a koncentrációja, illetve a parciális nyomása. Illetve ahhoz, hogy az oxigén diffúzióval kellő sebességgel bejusson a vérbe, természetesen szükséges, hogy meglegyen a megfelelő koncentráció (p. nyomás) különbség a levegő javára.

"de a marsi nyomás ehhez szerintem túl alacsony."

Nem is akkora nyomású oxigénre gondoltam (az nyilván semmire sem elég), csak arra, hogy ha elegendően le tudjuk csökkenteni a belélegzett gáz nyomását, akkor a nyomáskülönbség már nem károsítja a tüdőt. De azt nem tudom, mekkora nyomáskülönbséget tud a tüdő elviselni. (Ahogy láttam, nyugalmi légzés során csak kb. 1 Hgmm-el változik a nyomás a tüdőben, tehát nem biztos, hogy ez járható út.)

Bar ha a mellkast egy erosen feszito gumi vagy hasonlo rugalmas anyag veszi korbe, ami akkora nyomast fejt ki a mellkasra, ami elleneben pont tudunk lelegezni es maszk az arcon, akkor ez a problema megszunik - mindossze egy olyan maszk kell, ami birja a nyomaskulonbseget.

Meeeg egy megbizhato fulldugo... :)

Ha a testet kompletten "leereszted" a külső nyomásra, egy csomó kémiai folyamat nem úgy működik, mint 1 bar környékén, szóval, még ha esetleg elérhető is az oxigén beviteléhez szükséges parciális nyomás (amit, tévedhetek, de kétlek), akkor is rengeteg biokémiai folyamat működésképtelenné válik a szervezetben.

Pl. a széndioxid kiürüléséhez annak a vérben oldottan kell a tüdőig jutnia, annak az oldódása is erősen nyomásfüggő, lehet, hogy a széndioxid kiürülése is meghiúsul. A vese működése is erősen alapszik a nyomásviszonyokra, az is bedögölhet. De ezek csak kiragadott példák, a sejtek anyagcseréje is erősen befolyásolt lehet.

Egyébként olyan szkafander már most is terveznek, ami nem légköri nyomással, hanem teljes testfelületre elosztott szorító hatással tartja fenn a nyomásviszonyt, ilyenben sokkal mozgékonyabb lehet egy űrhajós, mint a felfújt lufi ruhában.

De ott is a marsinál jóval magasabb nyomású levegőt lélegeznek be.