Mennyire biztosak azok a dolgok az ősi múlttal kapcsolatban, amiket régészeti leletekből és kőzetekből olvastak ki a hozzáértők?

Nyilvánvalóan nem tudjuk 100%-osan. Pl. a dinoszauruszok színe teljesen fantázia kérdése, a hangjukkal kapcsolatban sem tudunk sokkal többet, de még az se biztos, hogy milyen alakjuk volt, mivel a csontozat egy dolog, attól még bőven lehettek olyan testrészeik amiben nem volt csont és nem maradt nyoma.

De ugyanilyen elv igaz mindenre a múltból. A teljes igazságot soha sem fogjuk megtudni, ebbe bele kell törődni. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a kutatók csak úgy hasraütésszerűen kitalálnak valamit és onnantól igazságként tanítják. Minden elképzelést, elméletet a múltról meg kell indokolni valami alapján. Bizonyítékot kell rá találni, vagy ha nincs akkor egy jól megindokolt logikus elméletet, gondolatsort. Aztán ha később előkerül egy valódi bizonyíték, akkor annak alapján újra kell értelmezni a korábbi elméleteket. Ez történt pl. a diplocodusnál amiről korábban azt hitték, hogy a vízben élt, a nyakát fenn hordta, mint egy zsiráf és a farkát a földön húzta. Ma már úgy tűnik, hogy többé-kevésbé vízszintesen járt a szárazföldön. De ez csak egy példa.

Nagyjából biztosak. A természet törvényei nem akármilyenek, azoknak ma és az őskorban is teljesülniük kellett. Ebből elég sok mindent meg lehet állapítani. Talán egy hasonlattal élnék.

Tegyük fel, hogy jól ismered a falusi templomtornyokat, szerkezetüket, hol milyent építettek, mennyire függ a falu nagyságától, gondolkodásmódjától, igényeitől, stb. Ezek felelnek meg a természettörvényeknek. Ha látsz 10 km-ről egy torony szerű valamit, az idő viszonylag tiszta, jó eséllyel sok mindent tudsz mondani. Jól megnézed, esetleg több tornyot is felfedezel, a körvonalaiból következtetsz nem pontosan kivehető részekre (mert ismered, mi miért és hogy épült), ezután elég jó összegzést adsz a faluról. Ha megnézheted ezt - nem közelebbről, csak másik oldalról, feltehetően még több részletet észreveszel, pontosabban fogalmazol. Ha sok falut ismersz, a környékéről még azt is megmondod, melyik lehet az. Ha közelebb mész, persze több részlet kiderülhet. Ha tisztább az idő, akkor is. Ha jobb a szemed, akkor is. Ha kitalálsz eszközt, amivel jobban látod, akkor is. Végül elég jó pontossággal leírod a falut, de soha nem mondod meg, pontosan hányan lakták, hány nő és hány gyerek volt benne, szerettek-e táncolni, vagy énekelni. És még sok részletet nem mondhatsz meg. De a falut elég jól körül tudod írni, kellő ismerettel még meg is nevezheted.

Így működik az ősi múlt kutatása is. Ha kevés a lelet, kevesebbet lehet mondani. Ha több, akkor többfélét. Ha részletgazdag a lelet, olyasmit is mondhatunk, amit addig nem. A dinoszauruszok léte biztos. Hogy hányféle volt, nagyjából az is biztos. Hogy mit ettek, az is megállapítható. Hogy mit csináltak, ha nem voltak éhesek, azt nem tudjuk. De vannak hasonló életmódú élőlények ma is. Ha megfigyeljük őket, jó eséllyel igazunk lesz, ha azt mondjuk, a dinoszauruszok is úgy pihentek, mint ezek. Néha egy újabb lelet pontosabbá, esetleg kicsit mássá teszi az ismeretet. De nagy eltérés nem valószínű.