Ha a tavak teljesen befagynának az evolúció megakadt volna?

"Utolsó, te szerintem félreértetted a kérdést..."

Meglehet, mert mind a két sora külön is meglehetősen nehezen értelmezhető. :D

Az első kevert időhatározói miatt nem tudni, a mostanihoz képesti jövőről vagy valami régmúltról beszélsz, a 0-4 fok közti víz viselkedése meg irreleváns a témához (nincs a víznek különös viselkedése 0-4 fok közt, csupán 4 fokon a legnagyobb a víz sűrűsége, ennyi, semmi jelentős kémiai kihatása nincs a dolognak. Most is rengeteg élőlény él pnt ebben a hőmérséklet-tartományban.

Van annak jelentősége, hogy a víz 4 Celsius-fokon a legsűrűbb állagú, ugyanis ilyenkor a fajsúlya is megváltozik, tehát a folyamatos lehűléskor az éppen 4 fokos vízréteg lesüllyed a mélybe, ami azt jelenti, hogy soha nem fagyhat be teljesen a tenger mélye. A Kérdező nyilván arra apellált, hogy az ilyen mély rétegekben ugyanúgy folytatódhat tovább az élet evolúciója, azonban ő azt veti fel, hogy mi lenne, ha be tudna totál fagyni minden víz a fenékig, vagyis egy olyan speciális hógolyó Föld állapotot feltételez (sok bizonyítékunk van arra, hogy 750 vagy 700 millió évvel ezelőtt kialakult a hógolyó állapot a Földön - mikroorganizmusok nagyarányú CO2 lekötésének kialakulása miatt főleg, vagyis az üvegházhatás túl lecsökkent), ahol nincs folyékony víz egy csepp se, és ilyenkor mi van az evolúcióval, ill. teljes halál van-e.

Azonban a 4 fokos ügy nem elég kizáró tényező a hipotetikus vizsgálatunkhoz, mert nem mellékes, hogy a jégrétegek hőszigetelők is, a víz fagyáspontja is nő nagyobb nyomáson, meg a Föld belsejéből akkor is áramlott „felfelé” a hő (mélytengeri hőforrások pl.). Azután pl. szubglaciális tavak vannak most is Antarktisz, Grönland jege alatt nagyon mélyen, közvetlen hőforrástól függetlenül. Minden tudományos orgánum úgy beszél a hógolyó Föld korszakról, hogy csoda, hogy ki nem halt az egész földi élővilág. Ezzel én spec. nem tudok egyetérteni, csak azzal, hogy az élet drámaian visszaszorult, figyelembe véve, hogy mikroorganisztikus szinten élet működik akár a Föld alatt 2-3 km mélyen is (szervetlen kémiai környezetükből szerzik be az életfenntartáshoz szükséges energiát - kemoautotrófia), azután pl. felszíni jégbarlangok falán is találhatunk biofilmeket. Akár szennyeződéstől is olvadásnak indul a jégfelszín (lyukak keletkeznek, mivel a sötétedő felszín fényelnyelése nő), ahol tanyát vernek a kriofil fajok, amik ma is vannak, és részben alkalmazkodtak az ilyen jégfelszíni élethez, de nyilván a hógolyó korban ez az alkalmazkodás sokkal kifejezőbb lehetett, ill. ebben az esetben a sötétebb színű telepek evolválódása hatalmas előnyt jelentett.

De nem lehetetlen egyáltalán az sem, hogy közvetlenül jégbe fagyva a lelassult életfolyamatok fenn tudjanak maradni bakteriális szinten, hiszen jégoldó enzimek létezhetnek, ill. evolúciós úton kialakulhattak akkor, amikor a folyamatosan befagyó világhoz a bacik alkalmazkodtak.

[link]

A hógolyó állapot elmúlásában általában a növekvő vulkanikus tevékenységnek tulajdonítják a főszerepet (CO2 kibocsátás a légkörbe megnőtt), de szerintem lehetett más ok is mellette, talán fontosabb is. Arra gondolok, hogy a jégen, részben jégben, vagy jég alatt, föld alatt a teljesen másfelé evolválódó állapotok, ha nem is komplexebb mikroorganizmusokat eredményeztek, de ahhoz épp eléggé gyorsan terjedő olyan másokat, amik üvegházhatást kialakító gázokat kezdtek melléktermékként gyártani (pl. metánt, nitrogénoxidot egyre többet – bár erre tudtommal nincs bizonyíték abból az időszakból) azzal, hogy korábban addig nem hasznosított, vagy nem olyan nagy léptékben hasznosított vegyi folyamatokra épült a metabolizmusuk, ill. nagy arányban elkezdték sötétíteni a jégfelszínt. A jég későbbi visszahúzódásával ezek az új hipotetikus életközösségek lassan visszaszorultak a régi, hagyományos formák újraterjedése okán.

Vagyis hógolyó-állapotban komplexebb irányban befagyna az evolválódás, de nem annyira, hogy idővel ne találna kiutat, úgy hogy a kérdésre a hipotetikus válaszom egyszerre igen is, meg nem is.

Szerintem az élet mindenképpen utat tör magának idővel egy olyan helyen, ahol a komplexitás növekedésre adottak a feltételek összességében (tehát megfelelő időtartamig állandósul a csillag és a körülötte keringő bolygó által kialakult szükséges feltételrendszer – amely korreláció viszont lehet, hogy elképesztően ritka az univerzumban, ugyanakkor maga az evolúciós mechanizmus önmagában nem determinálja a komplexitás növekedés szükségszerűségét), függetlenül attól, hogy ebben a rendszerben olykor katasztrofális kilengések fognak szükségszerűen történni, mivel a rendszer minden eleme folyamatosan változik.

Magamtól:

"Azután pl. szubglaciális tavak vannak most is Antarktisz, Grönland jege alatt nagyon mélyen"

Párdon!

Nem alatta, hanem magában a jégtömeg belsejében.