Azért van túlnépesedés mert valamennyire "kicseleztük" a természetes szelekciót?

Azért van túlnépésedés, mert rendelkezésre áll elég erőforrás, amit felhasználva tudunk szaporodni. Ahogy elfogynak az erőforrások, meg fog állni a népesedés - és a fegyvereinknek hála, valószínűleg drasztikusan csökkenni fog a populáció egyedszám...

Amúgy, minden élőlény erre törekszik, és időről-időre egyiknek-másiknak sikerül is, ha elkerülnek ragadozó-mentes helyre. Aztán felzabálnak mindent, és szépen éhenhalnak.

Mi most éppen versenyt futunk az idővel - kiérünk-e hamarabb a világűrbe, és felhasználjuk a jelenleginél sokkal nagyobb erőforrás mennyiséget, vagy az elfogyó erőforrások miatt kiirtjuk egymást.

Az élővilágban mindenütt túlnépesedés van, ahol erre adott a lehetőség. Aztán erre persze jön a kipusztulás, ha megritkulnak az erőforrások.

Néhány faj van csak, amelyik NAGYON HOSSZÚ idő alatt tudott alkalmazkodni a helyzethez, és ilyen körülmények között fékezi a saját szaporodását.

Az embernél ezen kívül még az is megoldás lehet, ha gyorsan keres új módszereket, amelyekkel többet lehet termelni.

Nem teljesen. Lehet, hogy bizonyos részleteiben "kicseleztük", de összességében nem. Egyénekre bontva igen, de a populációt nézve nagyon nem. (Pont eme kettősségben van a dolog rákfenéje.)

[link]

dellfil

Bocsáss meg kedves kérdező, de te mit értesz szelekció alatt?

Hogy folyamatosan csökken a populáció mérete?

Érdekesen működne a világ, ha tényleg csak így lenne. A szelekció a kevésbé hatékony dolgokat szelektálja, tehát éppen hogy azt segíti elő kedvező körülmények között, hogy a populáció mérete növekedjen. A szelekció nem arra van, hogy kiirtsa a populációt, hanem arra, hogy egyre hatékonyabban terjedjen. Az más kérdés, hogy vannak/nincsenek ökológiai korlátok az éppen vizsgált populáció terjedési ütemét tekintve, ami viszont korlátozó szelekciót teremt.

Te nem nevezed szelekciónak azt, hogy egy populáción belül a többieknél hatékonyabb egyed egy kicsit több utódot tud felnevelni, mint a populáción belül a kevésbé hatékony egyed?

Mert mi is történik ilyenkor? A hatékonyabb egyed hosszabb távon több utódja (akikben a hatékonyabbság öröklődött) idővel kiszorítja a populációból a kevésbé hatékonyabb utódokat, mivel a hatékonyabb egyszerűen kissé több energiaforráshoz tud jutni, mint a társa, így pl. a párválasztásnál ez a hatékonyabbság lassan automatikusan egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ez nem direkt öldökölés és tragédiák útján történik, ahogy általában a szelekciót elképzelik. Ráadásul az evolválódás sokkal inkább az előző verzió alapján működik, és nem az erőszakos halál útján történő szelektálással.

Azonban a több utód elterjedését nem pusztán ilyen egyszerű képletek befolyásolják kizárólag, hanem olyanok is, mint amik működnek a technikai fejlettségben elmaradott országokban is. Itt egyszerűen a szülők fennmaradását az tudja jobban biztosítani, ha több utódot hoznak létre, mint a fejlett államokban, és hiába nagy a csecsemőhalandóság, mégis azért ott sem annyira reménytelen a helyzet, hogy több utódból jó eséllyel ne maradjon fenn kettő, három, esetleg négy stb. Ezek nagy eséllyel fogják segíteni a szüleiket a nem kevés nehéz helyzetben is. Itt tehát az evolúció nagyobb ütemben zajlik, mint a fejlett társadalmakban, ahol költséges az utód felnevelése, és nincs szükség az utód segítségére se annyira a szülőknek, ill. a társadalom hatékonyabban kezeli az ilyen segítségnyújtást is. Tehát az elmaradott országokban több az utód, így nagyobb a genetikai változékonyság is, ahol az evolúció bizony hatékonyabban működhet hosszabb távon. Az evolúcióban működik az erősebb kutya izél tétel, de ez csak egy szelektív tényező a rengeteg közül, és alkalmasint olyan szelektív tényezők alakulhatnak ki, ahol a korábbi szelekcióval szemben egy teljesen másik, annak az ellenkező típusa kezd el szelektálni.

Vagyis kedvező feltételek között a szelekció útja a populáció egyedszámának exponenciális növekedését okozza (kissé megváltoztatva a populáció egyedeit), pontosan ugyanúgy, mint az ember esetében. Az ember a középkori emberhez képest is már egy kicsit más, és a multikulturális világban a különböző rasszok keveredése felgyorsult, így a szelektív hatások is nagyobb léptékben válogathatnak a különböző új tulajdonságok között, mégpedig a fennmaradó utódok hatékonysági mutatója alapján, és nem az erőszakos kiszelektálás alapján. Magyarán a verseny ugyanolyan szelektív tényező!

Az olyan szelektív hatások valóban csökkentek, mint pl. az olyan, hogy a nők csípőmérete nem csökkenhetne, mert a szülés így komoly kockázattal jár mindkét fél számára, és amit az orvostudomány azzal eliminált, hogy kitalálta a császármetszést, így a szűk csípő genetikai kifejeződése terjedhet az utódlásban is (de ezek is csak a fejlett egészségügyi rendszereknél igaz). Ám teremtődtek helyette más szelektív tényezők.

Túlnépesedés egyszerűen azért van, mert számos környezeti szituációban képesek vagyunk fennmaradni. Ezt pl. a légy is produkálja, vagy akár a csótány is. Ez utóbbiak egyszerűen a természetes mokányságukból adódóan, mi pedig a kreativitásunkból adódóan, de az eredmény ugyanaz lesz, de ettől a szelekciófélék hatalmas különböző-félesége mindegyikre ugyanúgy hat továbbra is.

A problémát abban látom, hogy te azt hiszed, hogy a szelekció nagyjából és mindössze annyi, hogy a lassabb egyedet a ragadozó elkapja a prédapopulációban. A szelekció változatainak ennél sokkal, de sokkal gazdagabb palettáját mutatja a valóság. Pl. magától értetődőnek tartjuk, hogy a bátorság az jó tulajdonság. A túlzott bátorság ugyanúgy szelektív tényező. Pl. megfigyelhető, hogy a túl bátran támadó oroszlánok több sérülésük folytán kevesebb utódot tudnak ellátni, így az óvatosabb oroszlánok bár picit kevesebb energiához jutnak, összességében mégis ők a sikeresebbek, így ők több utódot tudnak felnevelni, amik az óvatosság tulajdonságát fogják nagyobb eséllyel örökölni. Ez akkor is igaz lesz, ha egyetlen egy vadászó oroszlán se pusztul el vadászat közben, vagyis nincs egy deka erőszakos halál se, mégis az evolúció vígan zajlik, és így persze a szelekció is.