Ti nem érzitek/gondoljátok úgy hogy néha túl készen kapjuk a dolgokat és nem is gondolkodunk rajta?

Itt a példa, hogy a tudományban való kételkedés a tudás hiányából származik.

Középiskolai matekban az összes tételt úgy tanították, hogy bizonyítási levezetést is tudni kellett. Az érettségi tételek nagyja pont ilyen bizonyítás.

Ugyanígy levezetheted, leellenőrizheted a komplett rel. elméletet. Kepler bolygópályáit. A kvantummechanikát. A genetikát. A régészeti leleteket és az abból eredő történelmi következtetéseket.

Csak mindehhez, ha minden "készen kapott" tudást magad akarsz ellenőrizni, száz élet kevés.

Minél szélesebb körű a tudásod, annál többet vagy kénytelen készen elfogadni. Rossz megfogalmazás az, hogy kénytelen, inkább szerencsére elfogadhatod készen, mert már sok-sok év alatt sok száz, ezer ember ellenőrizte helyetted.

Persze, kételkedni, lehet, de csak a megfelelő alapokkal, vagyis azt vonhatod kétségbe, aminek eldöntésében te kompetensebb vagy, mint mindazok ,akik eddig azt kitalálták, ellenőrizték.

Van ilyen. Az ilyen kételkedésekből és utána cáfolatokból, továbbfejlesztésekből áll a tudomány története. Ezek a kételkedők örökítették meg a nevüket.

Galilei.

Giordano Bruno.

Darwin.

Maxvell.

Einstein.

De sokáig folytathatnám.

De amikor a 7 és fél általános végzettségű Zokni Janó megáll a disznóólban ganézás közben az orrát túrni, majd a villára támaszkodva kijelenti: szerintem a relativitás, az egy hülyeség, na az nem kételkedés.

Az tudatlanság.

A kreacionizmus például ennek egy finomabb és megfontoltabban kiépített rokona.

Sokkal egyszerűbb a nem értett dolgot misztifikálni, mint objektíven végigkövetve kutatni, megérteni.

Teljesen jogos a kérdésfelvetés. De, középiskolai keretek közt nincs arra sem lehetőség sem igény, hogy mindent az alapoktól tanítsanak meg.

Például ha a fizikánál maradunk: Egyszerűen azt kell mondjam, matematika nélkül nem lehet levegőt venni!

Itt nem arról van szó, hogy valaki nem tud két törtet összeadni (habár még ez is lehet sokszor probléma), hanem arról, hogy egyszerűen nincs meg a megfelelő matematikai apparátus ismerete a diákoknak, mely mellett a korrekt és szabatos tárgyalás elvégezhető.

Ezért pl. mozgástanból megtanítanak néhány képletet, speciális esetet, minthogy az általánosságot mondják el. Ha ugyanis általánosságban kéne tárgyalni a klasszikus mechanikát, akkor minimum a diffegyenletekig és a variációszámításig kéne eljutni matekból.

Mivel ez teljességgel kizárt, így marad az, hogy kész képleteket tanultok.

Az értelmes tervezettséget éppen azért tiltják ki a tantervekből, mert semmiféle bizonyítást nem tettek mellé - az a legszebb példája a "készen kapott, csak elfogadható, de nem bizonyítható" "ismereteknek" ):o)

Szerintem nem kell megijedni az axiomatikus tananyagoktól, mivel a "mai tudásunk alapján" a legjobban igazolt és a gyakorlatban is alkalmazható ismereteket tesznek be a tananyagokban....

Másik dolog, hogy pl. akár a matematikában is néhány dolgot tökéletesen felesleges módon tanítanak és éppen a hasznosságát nem mutatják meg. Pl. a logaritmus nagyon hasznos volt, amíg nem voltak olcsó számológépek. Az oktatásban az azonosságok oda-vissza használatát gyakoroltatják, aminek annyi a gyakorlati értéke, mint a helyesírás-oktatában a betűformák gyakoroltatásának. ...

Szóval a ma készen kapható iskolai ismeretek használhatóak, ezért nem érdemes megkérdőjelezni őket - az már rád van bízva, hogyan használod őket, és amellett, h megtanulod, azt gondolhatsz róluk, amit csak akarsz, ennek hangot is adhatsz, de azt nem fogják elfogadni, hogy "te azért nem tanulod meg, mert nem érzed kellően bizonyítottnak" ):o)

Ülj végig pár szemesztert mondjuk a műegyetemen a matek tanszék profjainak előadásain.

A differenciálszámítás alapjaitól mindent, egészen a vektoranalízisen át az n dimenziós mátrixokig lépésről lépésre levezetve tanítanak.

Nem tudom, biztosan nem mindenki volt így vele, én egy bizonyos fokig tudtam követni, érteni, onnantól kezdve inkább elhittem a végegyenleteket, megoldási módokat, mert képtelen voltam agyban modellezni és vizualizálni az egészet, ami szükséges lett volna a teljes megértéshez.

A mai napig enyhe szemhéjremegést kapok az n változós skalárterek fogalmától. :)

Arra viszont jó volt, hogy tudjam, amit tudok, megtanultam ,az úgy van, még ha én a korlátolt agyammal nem is tudom felfogni az egész bizonyítási folyamatot a végkifejletig.