Melyik a legnehezebb nyelv a világba?

Erre a kérdésre nincs objektív válasz, mondhatjuk úgy is, hogy maga a kérdés értelmetlen. Azt, hogy egy nyelvet mennyire könnyű vagy nehéz elsajátítani, javarészt azon múlik, hogy mi az anyanyelved, milyen nyelveken tudsz beszélni.

Pl. olyan nyelv nincs, hogy kínai. Kínában sokféle nyelvet beszélnek. Leginkább a mandarin nyelv a legelterjedtebb. Nehéz megtanulni egy magyarnak? Kétségtelenül, de ha valakinek mondjuk kantoni az anyanyelve, valószínű, hogy könnyebben tanulja meg, mint az mondjuk a horvát nyelvet.

Minden nyelvnek más a nehézsége. Az egyikben a kiejtés okoz nagyon komoly nehézségeket. Pl. vannak afrikai nyelvek, amikben olyan csettintőhangok vannak, amit igen nehéz elsajátítani. A vietnami nyelvben a tónusok problémásak. Kicsit más dallammal mondod ki a szót, és már értelmetlen az, amit mondasz. Vagy pl. létezik olyan nyelv, ahol mindösszesen 2 magánhangzó van – igaz annak számtalan ejtésváltozata –, de cserébe 84 mássalhangzó. A kínai nyelveknél az írás agyrém, de azért mondjuk a szanszkrit se kutya írás szempontjából. Máshol a bonyolult nyelvtani szabályok, igeidők, a ragozás jelent komoly kihívást. Vannak nyelvek, amik előszeretettel vonnak össze szavakat, például a német is ilyen. Egy mandarin anyanyelvű embernek – ahol kvázi minden szó egyetlen szótagból áll – agyrém lehet kibogarászni, hogy mit jelent az, hogy „Rinderkennzeichnungs- und Rindfleischetikettierungsüberwachungsaufgabenübertragungsgesetz”

Pl. a magyart sokan azért tartják nehéz nyelvnek, mert eléggé elszigetelt. Egy olasznak könnyű megtanulni spanyolul, franciául, egy német könnyebben boldogul az angollal, de a magyar nyelvnek nem sok rokona van ilyen szempontból. (Illetve azok eléggé marginálisak.)

Összefoglalva: Nincs legnehezebb nyelv. Ez egy elég relatív fogalom az anyanyelvedhez és a már ismert nyelvekhez képest. Ráadásul nem is egytényezős kérdés, hiszen a nehezebbnek mondott nyelvek nehézsége egészen másból áll, így aligha lehetne közöttük rangsort felállítani.

Pont azt akartam írni, mint a # 5.

Amúgy meg hetente van kiírva ez a kérdés.

Azért a romantikus túlzásokat és ferdítéseket kérem, kerüljük!

A kínai nyelv nem olyan vészesen nehéz, csak errefelé még meglehetősen ismeretlen, és többek között ezért is sok mítosz lengi körül.

Kezdjük azzal, hogy magát a nyelvet ne keverjük az írással. Maga a nyelv szerintem a könnyebb nyelvek közé tartozik. A kiejtése elég sajátságos a tónusok miatt, de azt sem sokkal nehezebb megtanulni, mint a helyes angol vagy francia kiejtést.

Az írást rengeteg mítosz lengi körül. Kezdve azzal, hogy a kínaiban több tízezer "betű" van. Nos, ez így nettó hülyeség. Első körben azt kell megérteni, hogy a kínai írás szavakat, jelentéseket ír le, és nem azt, hogy azt hogy kell kimondani. Igen, sok év, mire minden szót megtanulnak, de ez a világ összes nyelvével így van. Egy magyar egyetemista még húszas éveiben is több száz új szót tanul. Hogy tanulunk meg mi egy új szót? Úgy, hogy a hangalakhoz kapcsolunk egy jelentést, az íráskép pedig jobb esetben egyértelműen következik a hangalakból. (Kivéve sok idegen eredetű szót, ahol bizony külön meg kell tanulni az írásképét is.) Na és hogy zajlik ez a kínaiban? Adott egy hangalak, amihez társítanak egy jelentést, illetve egy azt jelölő jelet. Sok különbség nincs.

Ráadásul azt sem szokták hangoztatni, hogy ezek a jelek nem egymástól gyökeresen különböző jelek, hanem tulajdonképpen mindegyik visszavezethető a kb. 200 úgynevezett gyök valamelyikére. Továbbá az összetett kínai írásjegyek igen logikusan épülnek fel, az összetett jelek jelentése az alkotóelemek jelentéséből logikusan következik. Csak két példa: ha a nap és a hold jelét szorosan egymás mellé írod, megkapod a fény jelét. Vagy ha kétszer egymás mellé szorosan leírod a fa jelét, akkor az erdő jelét kapod meg. Számtalan hasonló összefüggés van még.

Az, hogy 6-8 évig tanulnak olvasni, ilyen formán marhaság. Igen, tanulnak új szavakat még 6-8 év elteltével is, úgy, ahogy mi is. De attól, hogy nem ismernek minden szót, még tudnak olvasni. (Egyébként ha mondjuk egy negyedikes elé odateszel egy orvosi szakszöveget, azt ő csak borzasztóan akadozva fogja tudni felolvasni. Mert hiába van betűírásunk, az agy mégis íráskép alapján rögzíti a szavakat.)

Ezzel úgy tűnik, le is romboltuk a kínai nyelvet körüllengő mítoszokat.

(Egyébként igazából olyan van, hogy kínai nyelv, nincs. Olyan, hogy mandarin, kantoni, sanghaji, stb.)

Hogy melyik a legnehezebb, arra nem lehet válaszolni. Ami az egyik embernek könnyű, az a másiknak nehéz, és fordítva.

Az írásrendszer és a nyelv az egy teljesen független dolog. A magyart is írhanánk héber betűkkel, csak csöppet sem célszerű. Igazából a kínai (mandarin) nyelv, és a japán nyelv sem bonyolultak, a nylevtanuk sem, csak fel kell ismerned legalább 1-2000 jelet (nyilván erre vannak módszerek).

A magyar például nem könnyen tanulható nyelv, mivel sok a rag, a nyelvtana kissé összetett, és a szókincse is elszigeteltebb (az átvett szavak is gyakran tükörfordítások, vagy torzultak).

A kifejezések, és a fogalmazásmód is teljesen eltérhet az egyes nyelvek közt, ami szintén nehezíti a tanulást. Pl. ha valamit magyarból akarsz átfordítani angolra, az lehet hogy teljesen hülyén, mesterkélten fog hangzani angolul.

Ami még technikailag fontos tényező az írásrendszer mellett az az, hogy gyakorlatban mennyire tanulható nyelv. Például ha valaki itthon törökül szeretne tanulni, az valószínűleg sokkal nagyobb gondban lenne, mintha olaszul akarna. Kevés a tankönyv, a tanár, az iskola, stb.

Legbonyolultabb nyelvet meghatározni tehát nehéz lenne, főleg hogy senki sem ismer minden nyelvet, a legjobbak is csak 20-30 nyelvet ismernek, azt sem anyanyelvi szinten. Továbbá mindenkinek más könnyű, és más esik nehezére. Kicsit olyan, mintha a világ legszebb bútorát akarnánk megkeresni, vagy hasonló.

Legegyszerűbben tanulható, nemzetközileg beszélt nyelvet viszont lehet mondani - eszperantó (biztosan van ennél is egyszerűbb, de az nem ilyen széles körben ismert).