Ha a nagy bumm előtt nem volt semmi, és minden akkor keletkezett és azóta is tágul, akkor a táguló mindenség szélein a valami és semmi határán elvileg meg lehetne érinteni a semmit?

"a lufinak kell lenni valamiben..."

Az a semmi. Ott tényleg nincsen semmi.

"nem is létezik körülötte se tér,semmi sincs ott de akkor a világnak kell,hogy vége legyen valamivel ami lezárja."

Minek?

Képzeld el a lufit: NEM TUDSZ BELŐLE KIJÖNNI.

Bármerre is mész, mindig ott maradsz a lufi felszínén. Ahhoz, hogy onnan kikerüljél, valamilyen új irányban kellene elindulnod.

Itt a mi terünkben úgy kellene mozognod, hogy az merőleges legyen MINDHÁROM irányra, amit most ismersz.

Te mégis merre indulnál el?

Ugyanez a helyzet: az ismert 3 irány nem jó.

Másfelé meg nem "ad" nyomást.

Jelenlegi ismereteink szerint az univerzum véges, de nincsen határa.

Tehát bármeddig mehetsz előre, nem fogsz falba ütközni, de van egy fix mérete.

Erre írták a lufis példát, csak szerintem egy baromi fontos rész lemaradt:

A lufis példa akkor helytálló, ha 2D-s emberkének képzeljük el magunkat. Tehát számunkra létezik az előre-hátra, jobbra-balra irány. A fölfelé-lefelé számunkra értelmezhetetlen. Ekkor azt látjuk, hogy bármeddig mész előre, sohasem éred el a végét, sohasem ütközöl egy falba. A lufi felszíne mégis véges, hiszen meg tudom mondani, hogy mekkora is az akkora.

Ugyanez levetítve 3D-re: mehetünk előre-hátra, jobbra-balra, fel-le. Azonban ezen irányok egyike sem vezet "kifelé" bármelyik irányba mehet bármeddig, nem ütközöl falba. Ahogy írták korábban: ahhoz, hogy kilépjünk az univerzumból, kéne egy olyan irány, ami mindegyik számunkra érzékelhető irányra MERŐLEGES. De ilyenről nem tudunk - sőt, igazából elképzelhetetlen a 3d-hez szokott agyunknak. Matematikailag le lehet vezetni, lehet vele számolni, de egyelőre nem tudunk vele semmi többet kezdeni, mert semmilyen 3D-beli anyag vagy energia nem mutatja, hogy 4D-ben képes lenne mozogni.