Kezdőoldal » Tudományok » Természettudományok » Mi a baj az időutazásról...

Mi a baj az időutazásról alkotott gondolataimmal?

Figyelt kérdés

Az időutazást (most csak arra gondolok, ahol vissza is lehet térni a kiindulási t0 időbe) úgy tudnám elképzelni, hogy az időutazó, egy passzív "szemlélő", aki minden ráhatástól és "behatástól" el van zárva, magyarul többletinformációhoz sem juthat.

Kicsit árnyaltabban.:

Szerintem az időutazás is olyan lenne, mint egy mérés, ahol jel és zaj van jelen, de olyan nagy a zaj aránya, hogy a mai tudásunknál semmivel több információhoz nem juthat az utazó, ill. maximálisan pont annyihoz juthat.

Így információ sem keletkezhet a semmiből.

Magyarul a jövőből, csak egy az időben egyre mérhetetlenebbül zajos adathalmazt látna az utazó, ami semmivel nem adna több információt számára, mint a jelenlegi meteorológiai előrejelzések, vagy az égitestek pályaadatokból előre számított mozgása...

Én így képzelem el laikusként.

Kérdés, ha így van, mi értelme lenne az időutazásnak, ami elvben lehetséges?

#információ #időutazás #kétirányú

2015. jún. 20. 00:44

1 2 ❯

1/16 2xSü

válasza:

Mit jelent az, hogy „passzív szemlélő”? Az a gond, hogy minden mérés beavatkozás is egyben. Azért látsz, mert a szemed fotonokat nyel el. Pl. egy ilyen időutazónak van tömege? Ha van, akkor gravitációs vonzást is okoz. Vannak benne protonok, elektronok? Akkor elektromágneses kölcsönhatásokban is szerepet játszik.

Ha teljesen passzív, akkor nem szemlélő, nem lát, nem hat rá semmi, és ő sem hat semmire. Meg kérdés, hogy ő milyen anyagból van, ha ennyire nem hat kölcsön vele semmi. Viszont az ő saját anyagának részecskéi kell, hogy hatást gyakoroljanak egymásra. Ennek megmagyarázásához mindenképpen az összes létező fizikai attribútum megduplázására lenne szükség. Meg mi történik, ha két ilyen időutazó összetalálkozik?

Meg a legfőbb kérdés. Ha ennyire nincs információszerzés, akkor meg egyáltalán mondhatjuk-e, hogy ő a téridő egy adott pontján van? De tényleg. Ez fontos kérdés.

Szóval ez kizárólag csak kérdéseket vetne fel. Maximum az klasszikus időutazó paradoxonokat – a lelövöm a saját nagyapám jellegűeket – oldaná meg. Viszont minden másban téren egy könyvnyi kérdést vetne fel.

2015. jún. 20. 01:45

Hasznos számodra ez a válasz?

2/16 anonim

válasza:

Nekem is van egy elméletem. Szerintem a hűtőben láthatatlan manók élnek, akik azzal szórakoznak, hogy idénként felkapcsolják a hűtőben a világítást. Azt hiszed, hogy sötét van a hűtődben, holott a manók égetik a villanyt. Namost ezek intelligens, láthatatlan és észlelhetetlen manók, így ha kamerát helyezel a hűtőbe, akkor azt megbütykölik úgy, hogy állóképet rögzítsen, amíg szórkoznak. Ha bármilyen fényérzékeny műszert raksz be, azt gondosan kitakarják, ha pedig a lámpából eredő többletfogyasztást akarod lemérni, arra is van válaszuk: saját zsebgenerátoruk van.

Ennek az elméletnek pont annyi értelme van, mint a tiednek. És még végtelen sokat tudnék gyártani. A te ötleted az, hogy az ember képes előre-hátra ugrálni az időben, de erre egyáltalán nem emlékszik. (Ugyanis nem, fehér zajra sem emlékezhet, mert már az is információ, hogy egyáltalán ott volt. Tehát ha vissza lehet térni t0-ba, az csakis úgy lehetséges, ha magára az utazásra se emlékszünk.)

Szóval lehet, hogy mióta ezt a választ írom, már ötször ugrottam előre, a hűtőmben a manók pedig tizenhatszor kapcsolták fel a villanyt. Mit mondjak, még szerencse, hogy bezárták a Lipótot.

2015. jún. 20. 01:51

Hasznos számodra ez a válasz?

3/16 A kérdező kommentje:

1.:

Igazad van, alap kvantummechanikából én is ezt tanultam.:

"A mérés beavatkozás a rendszer állapotába, a mérés hatására a rendszer állapota megváltozik."

Tehát mérés esetén nem beszélhetünk "passzív szemlélőről".

Ahhoz, hogy mérjünk, kölcsön kell hatnunk a mérendő mennyiséget hordozó anyaggal, sugárzással (elektromágneses térrel).

Vannak nagyon gyengén kölcsönható részecskék, ha jól tudom a neutrínók ilyenek. Ugyan a gyenge kölcsönhatásokban és a gravitációban a neutrínó részt vesz. Tehát tudjuk mérni, ha nem is könnyen.

De itt a kölcsönhatások, csak egy családjáról van szó, mi van, ha ezek a kölcsönhatások nem hordoznak többletinformációt a mérést végző személynek? Továbbá olyan nagy a zaj a jelhez képest (pl. neutrínó detektálás is ilyen), hogy ez tovább csökkenti a kapott információt?

Tudtommal, pl. gravitációs hullámokat is szeretnénk közvetlenül mérni, de olyan hatalmas a mérés zaja a legnagyobb műszereinken is, hogy mindeddig közvetlenül nem sikerült a mérés (csak közvetett úton).

Meg mi történik, ha két ilyen időutazó összetalálkozik?

Jó eséllyel nem fognak kölcsönhatni?

De ha hullámokról beszélünk, akkor erősíthetik és kiolthatják egymást, nem?

Egyáltalán, ha az időutazás mérés, akkor mi a különbség a mérés és a jóslás (mennyiségek előrejelzése az időben) között?

Mert pl. egy meteorológiai előrejelzés is tekinthető lenne egyféle időutazásnak.

És az ott alkalmazott "mérőeszközök" is kihatnak a "mért" rendszerre (pl. a klaszterek áramot fogyasztanak, amit hőerőművek is termelhetnek, ezzel CO2-t kibocsájtva és a globális klímaváltozáshoz hozzájárulva).

Sokszor látom, hogy egyesek a számítógépes előrejelzéseket is egyfajta kísérletként fogják fel.

"Meg a legfőbb kérdés. Ha ennyire nincs információszerzés, akkor meg egyáltalán mondhatjuk-e, hogy ő a téridő egy adott pontján van?"

Miért, egy időjárási előrejelző központ nincs a téridő egy adott pontján? Az időutazót nem lehet hasonlóan felfogni?

Tehát, ha elkezdik, pl. a világgazdasági folyamatokat számítógépesen modellezni és ez alapján előrejelzéseket készíteni, amik, pl. a távoli jövőben, már konfliktushelyzeteket (háborúkat) is kimutatnak, az nem lenne egyfajta időutazás?

A történelem jelentős részét háborúk, konfliktusok teszik ki, nem biztos, hogy a legfontosabb információk, de tele vannak velük a történelemóráink.

A "lelövöm a saját Nagyapám" jellegű paradoxon (időparadoxon), úgy tudom, jelenleg bizonyos elméletek alapján, már fel vannak oldva.

"Stephen Hawking elméleti fizikus feltételezése szerint egyetlen idővonal létezik, emiatt az időutazó nem képes megváltoztatni a már megtörtént múltat, így nem jöhet létre paradoxon." ( [link]

Illetve, amit most olvastam és ide vág.:

"Mivel a kvantummechanikát a valószínűségek uralják, egy mérés előtti állapotban lévő entitás (jelen esetben a múltbéli nagyapa) számos lehetséges állapotban lehet. Ha ezt az entitást megmérjük, a lehetséges állapotok egyetlen állapotra korlátozódnak (szingularizálódnak), amelyiknek a végső kimenetele te vagy. Ezért, mivel a nagyapád kimenetele ismert, a nagyapád megölése nem kompatibilis ezzel a kimenetellel. Tehát az időutazás kimenetelének komplementárisnak kell maradnia azzal az állapottal, amit az időutazó otthagyott." ( [link]

Sajnos, csak laikus vagyok, a modern fizikából, csak a kvantumelméletet tanultam egy szinten, szóval minden értelmes párbeszédet, hozzászólást köszönök!

2015. jún. 20. 03:43

4/16 A kérdező kommentje: