A közérzetemet, egészségemet rombolom a gondolataimmal. Mit tegyek? (15 éves, lány, nem, nem anorexia)

Egy pszichológus segíthet megérteni az érzéseidet, kezelni azokat és túl lépni ezen. Gondolkozz el rajta, lehet, hogy megérné.

Amit én így nem szakemberként mondani tudok, hogy az érzéseid érthetőek. Volt egy nagy kudarc élményed és utána nem te álltál talpra, hanem más állított fel téged, de ez nem jelenti, hogy a történtek nyom nélkül a múltba vesznének. Nagyon rossz lehetett, mikor elrontottad a felvételidet, főleg mert ez egy kifejezetten központi dolog az ember életében. Mármint a te korodban a felvételi számít, aztán jön az érettségi, majd az egyetemen a vizsgát, a végén a diploma munkádat kell védened és ha mindez megvan (vagy kimaradt) akkor jöhet a nagybetűs élet, a munkahely, ahol sorozatban kapod a feladatokat és bizony előfordul, hogy valakinek rossz időszaka jön valami miatt és ez egy elég nagy bukáshoz vezethet. A képességeitől függetlenül. És ezt nagyon nehéz feldolgozni, de az egyetlen, amit tehetsz, hogy visszaülsz a lóra, miután leestél. A földön maradni értelmetlen. De felállni nehéz, és ebben segíthet, ha valakinek ki tudod beszélni az érzéseidet.

Másrészt ugye ott a bűntudat, mert protekciós vagy. A legrosszabb amit tehetsz, hogy állandóan ezzel kínzod magad. Ez senkinek se jó, főleg neked nem. Nézzük a tényeket: Nem teljesítettél elég jól egy vizsgán, ahhoz, hogy bekerülj, ahova szeretnél. De mégis bekerültél. Nem kellett utolsó pillanatban egy legalja iskolát keresni, ahova mégis bevesznek, hanem színvonalas oktatásban fogsz részesülni. Az is tény, te mondtad, hogy a képességeid jók. Csak ezt most elrontottad, mindenki hibázik néha. Tehát a képességeid alapján feltételezhető, hogy azért ott lehet a helyed abban a suliban, még ha kerülő utat is tettél meg. Tény az is, hogy akár protekciós vagy akár nem, a helyet mástól veszed el. Ez mindig így lesz. Az élet így működik. A bűntudat akkor érthető, ha mégis úgy gondolod, hogy az alap képességeidet nézve sincs helyed az iskoládban. Ezt pedig igazolhatod azzal, hogyha az eddig említettekre rástresszelsz, garantáltabban rosszabbul fogsz teljesíteni. De tény, hogy a múlt megtörtént, te ebben a suliban vagy és valaki más meg nem. Ő most máshol van és valószínűleg ott is megtalálja a maga útját. Hogy te mit tehetsz? Szerintem azzal kéne megköszönnöd a lehetőséget, hogy ahelyett, hogy attól félnél milyen rosszul teljesítesz és nem vagy odavaló, inkább megpróbálnád elérni, hogy önmagad számára is odavaló legyél és hogy a továbbiakban senki ne köthessen bele abba, hogy te neked van-e ott helyed, ha esetleg kiderülne. A másik, be nem jutott diák felé is akkor vagy tisztelettel, ha élsz a megszerzett lehetőségeiddel. Neki már sem jobb sem rosszabb nem lesz attól, amit te csinálsz, de akkor volt értelme a dolognak, ha te nem vesztegeted el, amit kaptál.

Persze összeszedni magad nem egyszerű. Itt visszakanyarodnék említés szintjén a pszichológus ötlethez, de amúgy te is tehetsz dolgokat. Csinálj önbizalom növelő gyakorlatokat. Például ragasztgass dicsérő/motiváló/optimista cédulákat mindenhova (pl.: Megtudom csinálni!, Okos vagyok., Szép vagyok., Ki tudom érdemelni, az "előleget" (protekciót)amit kaptam., Nem adom fel!) És mindig amikor szembejön egy elolvasod, és ezek a mantra szerű dolgok kicsit rögződnek benned, javítják a hozzáállásod. Vagy mondjuk minden nap reggel és este a tükör előtt, vagy még az ágyban, beszéld meg magaddal, hogy milyen jó dolgok történtek/fognak történni és dicsérd meg magad minden nap legalább 2-3 dologért amit jól csináltál. Az is egy módszer, ha egy rettenetesen optimista mondatot kitalálsz magadnak és azt leírod nagyon nagyon nagyon sokszor. Próbáld pozitívabbra formálni a gondolataidat!

Meg lehet csinálni és akarat erővel talán egyedül is helyre jöhetsz, de a pszichológus tényleg gyorsíthat ezen. Jó ha kitudod beszélni a nagyon negatív érzéseidet és gondolom ezt most nem teszed. Sok sikert, kitartást! Talpra lehet állni!

figyuzz, a helyet azért nem veszed el mástól, mert:

ha már tavasszal kiderült, hogy kit hova vesznek föl, akkor mindenki megkapta az értesítőt. namost azért, hogy te bekerülj, nyilván nem küldtek ki hónapokkal később valakinek egy levelet, hogy ja bocs, te mégsem vagy fölvéve: mivel ilyen nem történhet.

talán van, aki visszamondta, esetleg külföldre/vidékre költöztek, és megürült egy hely.

amúgy egy gimnázium nem egy olyan nagy valami, hogy emiatt kelljen görcsölni, hogy oda "érdemtelenül" kerültél be.

kb úgy görcsölsz, mintha egy olimpiai aranyat nyertél volna doppingolással.

csakhogy az országban rengeteg gimnázium van, és mindegyikben rengeteg hely.

fogadd el, hogy neked is jutott egy hely.

nyilván nem te vagy az egyetlen, aki protekcióval jutott be. más meg puskázással jutott be, vagy azért, mert az anyja fizette neki évekig a magántanárt.

kit érdekel most már.

lépj tovább, és tanulj.