A Schrödinger macskája csak szerintem hülyeség?

Ez egy analógia. A kvantum-szintű események a mi makrovilághoz szokott felfogásunkkal rendkívül fura (és bizarr).

A macska csak élő vagy csak holt lehet - az analógia azt írja le, hogy a mi tudásuk szerint mind a két fázisban van (=nem tudjuk, hogy él-e vagy halott). A valóságban ettől még a macska csak egy állapotban lehet.

Viszont kvantum szinten ez már máshogyan van: a részecskék lehetnek egyszerre két, egymással szöges ellentétben lévő állapotban, amíg nem végzel rajtuk egy mérést (=nem lépnek kölcsönhatásba valamivel).

A te tekinteted semmit nem befolyásol. Nem tudom, miért értelmezi így mindenki... Az, hogy ránézel vagy sem, az érdektelen. Számodra információt közöl, de ennyi. A lényeg az, hogy kölcsönhatásba kerülsz vele. Ha folytatjuk az analógiát, nem a ránézés, hanem a doboz kinyitása és a macska megvizsgálása "öli meg" vagy sem.

"Az, hogy ránézel vagy sem, az érdektelen."

Igen, csak olyan értelemben számít, hogy ekkor kerülsz kölcsönhatásba, ekkor értelmezed az állapotát.

Ez csak egy példa, hogy milyen a kvantum világ, a makro világban nem így működnek a dolgok. Ez csakis atomi méretekben lehetséges, márpedig olyan kicsi macska nincsen.

Ez a Schrödinger macskája csak egy kitalált példa arra, hogyan működnek a dolgok a kvantumvilágban.

Illetve nem csak a szemléltetés a célja ennek a gondolatkísérletnek. Ahogy írták előttem, nagyon úgy tűnik a megfigyelésekből, hogy amíg nem méred meg egy részecske pontos állapotát, addig nem egy konkrét állapota van, hanem különböző állapotoknak egy valószínűségi függvénye.

Ott a kétrés kísérlet. Ha nem figyelem meg, hogy a részecske melyik résen megy át, addig olyan, mintha tulajdonképpen mindkettőn áthaladna, kvázi olyan, !mintha! önmagával interferálna úgy, hogy egyszerre haladt át a két résen. De amint megméred, hogy a részecske melyik résen megy át, az állapota határozottá válik, és eltűnik az interferencia az ernyőn.

Anno viták mentek arról, hogy hogyan kell a különböző kvantumfizikai kísérletek eredményeit értelmezni. Ebben a fajta értelmezésben állapodtak meg, mert ez veti fel a legkevesebb problémát. Nem mondjuk azt, hogy teljesen értjük, de ha megértjük és elfogadjuk ezt a fajta interpretálását a jelenségeknek, akkor lehet vele számolni, és az így kiszámolt eredmények egybeesnek a tényleges kísérletek eredményeivel. Tehát a dolog használható.

Akkor is használható, ha amúgy a józan paraszti észnek, a hétköznapi logikának ellentmondó eredménye születnek.

Ugye a makroszkopikus világban eléggé szigorú, egzakt fizikai törvények vannak. Érthető is. Lehet, hogy mondjuk az egyes részecskék állapotát mindenféle valószínűségek írják le, de ezek összegezve eltüntetik a bizonytalanságot. Pl. ha egy érmét feldobsz, az lehet fej, lehet írás. De ha egymillió érmét dobsz fel, abból nagyon nagy valószínűséggel kb. félmillió lesz fej. Ha trilliónyi mennyiségű érmét dobálnál fel, akkor erősen 50%-a lesz fej, kvázi a mérési hibán belül fluktuál csak az eredmény. Az egyes részecskék mozgása ugyan véletlenszerű, elvileg előfordulhat az, hogy a szoba levegőjének összes molekulája a szoba másik felébe kerül, és te megfulladsz, de kifejezhetetlenül kicsi ennek a valószínűsége, jó eséllyel egy ekkora térben ennyi molekula esetén még nem történt ilyen az Univerzum keletkezése óta.

Oké, de van-e olyan eset, mikor ezek a mikroszkopikus jelenségek nem így adódnak össze, mikor a kvantummechanika jelenségeit makroszkopikus szinten is megtapasztalhatnánk? Schrödinger pont erre hozta fel ezt a gondolatkísérletet, mert ebben pont ez történik. Egy mikroszkopikus eseményben egy ilyen állapotfüggvény a makroszkopikus világban is egy az egyben tud érvényesülni. A radioaktív atom elbomlását, illetve el nem bomlását leíró valószínűség teljesen áttevődik egy makroszkopikus objektum, egy macska állapotára.

Elsőre valóban nonszensz eredmény jön ki, hiszen akkor a macska állapota is kevert kell, hogy legyen, hiszen az ő állapotát meghatározó részecskék állapota is kevert. De a fizikai modell alapján ez a következtetés jön ki.

Viszont attól, hogy az eredmény meglepő, attól még az nem jelenti azt, hogy a következtetés hibás. Nem lehet cáfolni, hogy a macska állapota valójában tényleg nem kevert-e. Ha meg tudnánk állapítani a macska állapotát, beteszünk egy kamerát, vagy halljuk, hogy nyávog-e, azzal már megmértük, így természetesen abban a pillanatban összeomlik az állapotfüggvénye, de ez teljesen ekvivalens azzal, mintha felnyitnánk a dobozt. Tehát a kvantumfizika értelmezése ugyan meglepő, de ez nem jelenti azt, hogy hibás.

Aztán persze a gondolatkísérletet lehet tovább fokozni, pl. mi van, ha egy tudós kinyitja a dobozt, látja, hogy a macska meghalt, de abban a pillanatban ráesik egy szikla és meghal, még mielőtt információt tudna átadni másnak? Akkor lehetséges-e, hogy egy másik tudós később – a rendőrségi helyszínelés, meg egyebek után – kinyitva a dobozt, abban egy élő macskát talál? Innen meg lehet mindenféle már inkább filozófiai kérdéseket feltenni, hogy csak egyféle realitás van-e, vagy az érzékelt realitás mindenkinek lehet más? Érdekes kérdések, csak nem szabad velük túl sokat foglalkozni. A hétköznapi életben azért úgy látjuk, hogy a valóság mindenkinek ugyanaz.