Lehetséges hogy héliummal feljussunk az űrbe?

Eddig kb. 50 km-es magasságba jutott el ballon, és csak pár-tíz kg tömeggel. Szóval a további emelkedéshez szükséges üzemanyagot valószínűleg nem tudná felvinni oda, vagy egy gigantikus méretű ballon kellene hozzá.

( [link] )

Leírok neked 3 másik módszert ami viszont akár működhet is (Tudtommal a NASA utánaszámolt), vagy hasonlóak megépültek.

- Nagy teherbírású repülőgép viszi föl a hátán/hasán az ürhajót és rakétát. És nagy magasságból indítják (30-50km), szárnyakkal segítve a repülését. (Ugyanezek szárnyak segítségével száll is le.)

Ezt részben megvalósította egy amerikai magán űrprogram. Sikeres űrugrásokat hajtottak végre. De Sajnos nemrégiben leszállás közben súlyos halálos kimenetelű balesetet szenvedtek.

[link]

[link]

[link]

(Nem összekeverendőek a Space-X céggel!)

- A második módszer amit leírok:

Építenek egy nagyon hosszú (1-2-4-6km) csövet amibe szélességre is belefér egy nagy rakéta. A csövet lezárják mindkét végén, rajta kívül ballaszttartályok lebegtetik így úszik a tengeren. A megfelelő mélységű óceán/tenger elérésekor a csőnek azt a végét amiben a rakéta hajtóművei lefelé néznek elsüllyesztik a ballaszt tartályokkal. Így a rakéta az adott mélységbe kerül. A vizet alulról hirtelen ráeresztik, így a dugattyúhatás fölgyorsítja a rakétát. (Viszonylag szorosan illesztett a csőbe, vagy egy dugattyúlap van alatta.) A rakéta a cső elhagyásakor gyújt be. Ezzel a módszerrel elvileg az első fokozat is kiváltható!

- Harmadik módszer: Óriás parittya/trebuchet. Ezzel élő anyagot nem lehetne kilőni, csak utánpótlást. Az egyenlítő közelében egy nagyon magas hegyen a csúcstól közel a tövéig kanyont kell robbantani. (Gyakorlatilag kettévágni a hegyet. A trebuche karjának elfordulási pontját a szétvágás miatt kettőssé vált csúcson rögzítik.

A kar rövidebbik végén óriási súly van ami a kanyonban elfér. A hosszabbik végét drótkötelekkel akár egy napelemmel működő kicsiny villanymotor is le tudja húzni, amivel lényegében egy gravitációs ingát fölhúznak szép lassan. Amikor leért a hosszú kar és jó magasan van a súly, rögzítik a hosszú karhoz a Gömb alakú tartályban a rakományt. Kioldás után ez a gömb az űrig repül, forgását/pörgésének megállítását és pálya stabilitását fúvókák biztosítják. A gyorsulási erők miatt élőanyag (baktériumok kivételével) szállítására nem alkalmas. De vizet élelmet üzemanyagot rendkívül olcsón és nagy mennyiségben juttathat föld körüli pályára!

Itt tudtok elvileg kísérletezni ezzel:

[link]

De rengeteg másik Trebuchet emuláló program is van a neten. Sajnos olyat nem találtam ami kifejezetten erre a módszerre lenne kiélezve, és kezelné az óriási értékeket is.

Erről a tengerbe dugott csőről még nem hallottam soha, de szerintem nagyon sok sebből vérzik a koncepció.

Ha csak a több km mélységben a csőre ható nyomást, illetve a több km hosszú csőre ható felhajtóerőt nézem, már közelítünk a lehetetlenhez. A másik a víznek a felszínhez közeledve lineárisan csökkenő felhajtóereje a rakétára, illetve az áramlási ellenállás, ami miatt szerintem a gyorsítóerő maximum pár száz méter alatt szánalmasan lecsökkenne.

A parittyás módszerrel szemben is vannak szilárdságtani ellenérzéseim.

Az elektromos hajtással több km-es sínen gyorsítás viszont nem szerepelt, pedig az esélyes alternatíva lenne.