Lehetséges, hogy a 3D terünkben megpillantsunk egy magasabb dimenziójú alakzatot?
válasza:Ez nem igaz. Most ne csak távoli dolgokról beszéljünk. Beszéljünk közeli dolgokról is. Nézzük meg milyen időben látjuk saját magunkat 20cm ről a tükörben.
Milyen idejű képet ad? Valós idejűt? Nem. Nagyon közelit a valós időhöz, de a fénynek is idő kell míg a épalkotás után a szemünkbe jut.( ugyan ez játszódik le a távoli galaxisokkal is csak "nagyban". Számít hogy hány dimenziós tér van köztünk? Nem. Mi a 3D teret érzékeljük, abban jön létre a valóságunk, a 3D tér által vannak tapasztalataink. Független attól, hogy 4,5...26 dimenziós a terünk.
Vetítsük le a3D térben terjedő fény viselkedését alacsonyabb dimenziókba. 3D ben a fény gömbhullámként terjed.( ezért van az, hogy bármely irányba mozdulunk el ugyanúgy képet tudunk alkotni egy testről, ha fel-le, jobbra vagy balra, vagy ezeknek a lehetséges kombinációiba mozdulunk el. Ezért interferál önmagával a fény a 2rés kísérletben.)
A A 2D térben ez hogy működik? Hát függ a tér irányától, hogy "függőleges", vagy "vízszintes hullámok terjednek. Attól, hogy nem 3D, még időbe telik míg a fény "A" ból "B" be jut. Ott is érvényes a c sebesség korlát, ebből a szempontból egy dimenzió sem különbözik a többitől. A fény itt is a "saját módján közlekedik" csak ugye a 2D valósul meg. (ha gömb, vagy hipergöbként, ultrahipergömb, vagy akármilyen egzotikus geometria szerint terjed a hullám 2D ben ez kör, vagy ha úgy tetszik gyűrűhullámként fog terjedni)
1D ben furcsa dolgot tapasztalunk, pontosan azért, amit írtál. Van neki valamilyen térbeli kiterjedése. De 1D ben az történik, hogy a fény ki-be ugrál a térből. Ez a képalkotás tekintetében annyit jelent, hogy nem kapolunk folyamatos képet. Ha lehetne animációt küldeni, most azt tenném, mert elég nehéz elképzelni.
A mondanivalóm lényege, hogy teljesen mindegy, hogy hány dimenziós a tér, mert azt tapasztaljuk belőle, ami az adott dimenzió "megenged". Ha 3D ben nem valósulhatna meg, hogy az univerzum múltjáról képet kapjunk az által, hogy belenézünk a távcsőbe, akkor nem tudnánk róla semmit. Ez a kijelentés azt jelentené, hogy
Vagy nincs sebességkorlát, és mindenről azonnali képet kapunk,
Vagy azt, hogy nem is kapunk semmilyet.
De ez nagyon érdekel...mármint az, hogy SZERINTED miért nem elég ehhez a mi 3D terünk.
válasza:1) Az elején, miután azt mondod, nem igaz, nem mondasz cáfolatot, csak elismételed az evidens dolgokat.
2) Ha tetszik, ha nem, minden dimenzió hatását 3D-ban érzékeled(!). Azonban, az érzékelésed (ezzel együtt képzeleted is) annyira kevés információt képes csak feldolgozni, hogy ezt ki kellett szélesíteni a különféle műszerekkel, de! A műszerek is "csak" érzékszerveink kiterjesztései, azok sem mérhetnek más dimenziókban. Azt értsd meg, hogy ez, amit érzékelsz, az már a "kész keveréke" a különböző dimenziók hatásainak. Hogy tudjuk mégis elkülöníteni? Matematikával. Tapasztalni? Sehogy.
Példa: A foton, amikor szuperpozícióban van, azaz még nincs meghatározva anyag/energia formája, addig nem tapasztaljuk, mert "valahol máshol" alakul ez valamelyikbe. Aztán ha meg akarjuk határozni, felveszi valamelyik formáját . Ez egy az olyan egzotikus dolgok közül, ahol valamilyen, számunkra nem tapasztalható hatást kell feltételeznünk (bozonok, Higgs-mező, sötét anyag), ahol/amiben/amitől kialakul a foton valamely tulajdonsága. Az, hogy abban a kötetlen fizikai(?) állapotban milyen hatások hatnak rá és hogyan viselkedhet? Nem tudjuk, és nem is tudhatjuk, mivel mi csak a mi terünkben megtapasztalható közvetett vagy közvetlen hatásokat tudjuk megismerni (valószínűleg ilyen hatásokból is van még dögivel, amiket nem ismerünk). Egyes elméletek más univerzumokat feltételeznek, mások a sötét energia viselkedéséből szeretnének következtetéseket levonni, megint mások sok dimenzióban létező, univerzális viselkedést produkáló húrokról beszélnek.
" A mondanivalóm lényege, hogy teljesen mindegy, hogy hány dimenziós a tér, mert azt tapasztaljuk belőle, ami az adott dimenzió "megenged". Ha 3D ben nem valósulhatna meg, hogy az univerzum múltjáról képet kapjunk az által, hogy belenézünk a távcsőbe, akkor nem tudnánk róla semmit. " Első része: igen, második része: nem, nincs összefüggésben a kettő. 2D-ban is amikor benyomod azt a papírlapot, alakulnak ki közvetett hatások, ami a 3D-ra vonatkozik, tehát nem mondhatod azt, hogy pusztán 2D-s hatásoknak köszönhetően alakult ki az a fura rész, ahol benyomtad a lapot. Ilyen értelemben értettem, hogy más dimenziók is hatással vannak arra, amit megtapasztalunk, viszont egzakt leírást erről csak 3D-s fogalmainkkal alkothatunk, ha nem matematikáról van szó.
Tehát azért nem elég csak a 3D-s leírás, mert akkor Einsteinnel, Maxwellel, Planckal, Heisenberggel, Bohrral és még sok XX. századi tudós felfedezéseivel se jutottunk volna előrébb a fizikában Newton után. Az ő leírásaik már nem csak 3D-s hatásokról számolnak be, hanem olyan jelenségekről, amiket bár közvetlenül, a maguk valójában nem ismerhetünk meg,viszont hatásai kifejeződnek a mi terünkben is. Térgörbület (hova görbül?); kvantumok kettős természete (hol, hogyan alakulnak egymásba); határozatlanság (mi kezdődik ott, ahol a megtapasztalás lehetősége eltűnik számunkra) stb.
UI.: " Ez a képalkotás tekintetében annyit jelent, hogy nem kapolunk folyamatos képet. Ha lehetne animációt küldeni, most azt tenném, mert elég nehéz elképzelni. " Fogadd el, (de ha beleásod magad a témába, kényelen leszel, mert enélkül nem lehet tovább haladni, mert mókuskerékbe ugrik az ember agya) hogy nem tudsz elképzelni nem 3 dimenziós dolgokat, mert se fogalmad nincs rájuk, se tapasztalatod róluk. Amik a Te fejedben vannak ilyenkor azok csak a 3D korlátai közötti, 3D-s fogalmaiddal való operálás.
válasza:Ez mind szép és jó. Sosem mondtam, hogy nem kellenek további dimenziók. Vannak, biztosan vannak, de a jelenség, amiről beszélünk nem igényel extra dimenziót.( kicsit elkanyarodtál a kvantummechanikával, és térgörbülettel, de ott kell lennie, ebben igazad van)
Ahogy- azt hiszem- az 1) pontban írtad, hogy hosszú sorokon keresztül ugyan arról beszéltem...lényegében igen, de valójában nem. Az 1,2,3 dimenzióban terjedő fényről beszéltem, és azt egyik dimenzióban sem lehet felülírni, hogy a fény véges sebességgel terjed.
Az eszközeink sem különbek a szemünknél. Igaz, hogy messzebre látuunk velük, és az is igaz, hogy a tér görbületeire utaló jeleket fedezhetünk fel velük. Némelyik a fény azon tartományait is látja, amit mi nem. De ezek közül egyetlen egy van, ami egy magasabb dimenzió létezésére utal, és az a gravvitációslencse hatás. De ezt sem az eszköz tudja, hanem a fény maga. A fény járja be a tér görbületeit.
De most eszembe jutott valami alapvető dolog, ami miatt igazad lehet. Ez pedig az, hogy az idő is egy dimenzió.( 0. Vagy 4. Ahogy tetszik) de ez nem térdimenzió. És ha jól sejtem te egy magasabb térdimenzióra gondoltál, amikor azt írtad, hogy nélküle nem láthatnánk el a " múltba". (nem emlékszem, hogy fogalmaztál) De ezzel azt is mondod, hogy nem nézhetnék tükörbe, magam elé, a barátnőmre, semmire, ha nem lenne több dimenzió, mint3. Na ez nem igaz! Erre mondom, hogy nem igaz, a többi "extra dimenzió- jelenség" kapcsolattal, amit állítasz egyetértek, az úgy is van, de ez nem tartozik oda.
válasza:"De most eszembe jutott valami alapvető dolog, ami miatt igazad lehet. Ez pedig az, hogy az idő is egy dimenzió.( 0. Vagy 4. Ahogy tetszik) de ez nem térdimenzió."
Hmmm... A foton számára nem létezik idő, mert fénysebességgel halad, minden távolságot 0 idő alatt tesz meg. Ebből következően a haladási irányában távolság sem létezik, számára az univerzumunk egy vastagság nélküli papírlap, amelyre mindig merőleges irányból "halad".
Számunkra furcsa ezt elképzelni, mert agyunk a fénysebességnél lényegesen kisebb sebességekhez van szokva.
"1D ben furcsa dolgot tapasztalunk, pontosan azért, amit írtál. Van neki valamilyen térbeli kiterjedése. De 1D ben az történik, hogy a fény ki-be ugrál a térből. Ez a képalkotás tekintetében annyit jelent, hogy nem kapolunk folyamatos képet."
Miért ne kapnánk? Annyi a kitétel, hogy 1D-s tér esetén csak előre vagy hátra haladhat a fény. Nem ugrál ki és be sehonnan, mert nem létezik oldalirányú vagy magasságirányú kiterjedés, ahonnan ugrálhatna. A képünk itt is folyamatos, amit látunk, de az igazából nem kép, hanem csak egy pont előttünk és mögöttünk, amelynek színe változik, a fényereje (intenzitása) viszont állandó.
-Hmmm... A foton számára nem létezik idő, mert fénysebességgel halad, minden távolságot 0 idő alatt tesz meg. Ebből következően a haladási irányában távolság sem létezik, számára az univerzumunk egy vastagság nélküli papírlap, amelyre mindig merőleges irányból "halad".
Számunkra furcsa ezt elképzelni, mert agyunk a fénysebességnél lényegesen kisebb sebességekhez van szokva.-
Helyesen fogalmazol, a fény számára minden azonnal torténik, nincs távolság, se idő. Csak amíg nem mozogsz ezzel a sebességgel, és onnan figyeled meg az univerzumot, addig ne tegyél ilyen kijelentést. Nem fénysebességgel halado megfigyelők vagyunk, így értelmetlen amit írtál.
-Miért ne kapnánk? Annyi a kitétel, hogy 1D-s tér esetén csak előre vagy hátra haladhat a fény. Nem ugrál ki és be sehonnan, mert nem létezik oldalirányú vagy magasságirányú kiterjedés, ahonnan ugrálhatna. A képünk itt is folyamatos, amit látunk, de az igazából nem kép, hanem csak egy pont előttünk és mögöttünk, amelynek színe változik, a fényereje (intenzitása) viszont állandó.-
pontosan csak előre, és hátra haladhat. De ugye tudjuk, hogy a fény hullám. És hullámként terjed, azaz nem egy irányba mozog, hanem oldalra is...mint egy...hullám.
válasza:"...egyik dimenzióban sem lehet felülírni"
Nem kell felülírni semmit, de attól még másképp fejeződnek ki, máshol az olyan fogalmak, mint: sebesség, távolság, terjedés, impulzus stb.
"...De ezzel azt is mondod, hogy nem nézhetnék tükörbe, magam elé, a barátnőmre, semmire, ha nem lenne több dimenzió, mint3. Na ez nem igaz! Erre mondom, hogy nem igaz, a többi "extra dimenzió- jelenség" kapcsolattal, amit állítasz egyetértek, az úgy is van, de ez nem tartozik oda."
Kezded kapisgálni, már csak azt nem veszed figyelembe, hogy a fizika egyik fontos alapfeltevése az, hogy az Univerzumunk egységes, egyöntetű, (Az az x dimenzió EGYÜTT, ha úgy tetszik, egymást kiegészítve működik úgy, ahogy azt mi megtapasztaljuk a 3D-s tapasztalásunkkal), tehát igen, pontosan azt mondom, hogy ha csak 3D létezne a valóságban, attól még nem működnének a fizikai törvények. Mindazonáltal alapból értelmetlen szétválasztani és önmagában kezelni a 3D-t, ergo, de igen, odatartozik az észleléses példád is, a többi dimenzió nélkül nincs 3D-ben megtapasztalható dolog.
válasza:"Helyesen fogalmazol, a fény számára minden azonnal torténik, nincs távolság, se idő. Csak amíg nem mozogsz ezzel a sebességgel, és onnan figyeled meg az univerzumot, addig ne tegyél ilyen kijelentést. Nem fénysebességgel halado megfigyelők vagyunk, így értelmetlen amit írtál."
Ha helyesen fogalmaz, miért támadod egy mondattal később az állítását? Ha fénysebességgel tudnánk haladni, akkor már pont nem a mi 3D-s világunkban lennénk, hiszen itt van idő és távolság is (ezekből adódóan ugye sebesség is) De mi, akik csak anyaggal tudunk operálni, nem léphetünk át oda, a tömegnek (anyagnak) nincs olyan tulajdonsága, amivel megtehetné. Viszont a fény viselkedése, tulajdonsága a 3D-ban úgy jelenik meg vagy nyilvánul meg, hogy mi, nagyságrendekkel kisebb sebességgel haladók terjedni tapasztaljuk azt. Egyszerűbben: A fénytulajdonság 3D-ban a terjedés fogalmaként jelenik meg, más dimenziókban hogy viselkedik/mivé alakul/akármi? Ha tudnánk, létezhetne a Nagy egyesített elmélet.
Azért támadtam a következő mondattal, mert helyes volt a megállapítás, csak nem tartozik ide. Felcserélte a "tapasztaló feleket" mi arról beszélünk, hogy a Földön mit figyelhetünk meg, ő meg arról, hogy a fény mit tapasztal.
A nem is kell felülírni kijelentéssel nekem adsz igazat. Elismered, hogy a fény akármelyik dimenzióban véges sebességgel terjed. Azaz elismered, hogy a távoli galaxisokról alkotott képünk a 3D valóságához tartozik.
Miért lenne szükség többre? De most ne a galaxisokról beszéljünk. Miért kell több mint3D ahhoz, hogy lássam magam a tükörben? Nem kell. A kép 3D amit látok. Van mélysége szélessége, magassága.
A tükör, és köztem lévő tér lehet akárhány dimenziós, a fény ebben az akárhány dimenziós térben terjedhet akárhogy. De nem kell neki több mint 3D ahhoz, hogy lássam magam a tükörben.(mert látom) Ha az összes térdimenzióban terjed a fény egyszerre( persze ez téves megfogalmazás, mert egyetlen dimenzióban terjed, csak számomra tűnik 3D nek) és látom magam a tükörben, az nem azt jelenti, hogy ebben közrejátszott több dimenzió is, hanem, hogy abban a dimenzióban amiben élek, a fizikai törvények megengedik azt.
Ez olyan, mintha mehetnél 400km/h val az autópályán, de az autód csak 300at bír menni. Ez nem jelenti azt, hogy az autó nem menne, ha nem lenne autó, ami bírja ezt a sebességet. Az autóm megy, annak ellenére, hogy más a sebességhatár.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!