Ha fénysebességgel mennénk, saját magunkat (pl a kezünket) sem látnánk? És ha vinnénk zseblámpát akkor azt nem látnánk hogy világít?

Szerintem nem hangsúlyozták még eléggé (ott vana #6osban, de lehet hogy kérd. simán átugorja), hogy a sebesség mindig VISZONYLAGOS, és mindig csak így van értelme.

Amikor azt mondod, hogy fénysebességgel utazol, mindig csak valamihez KÉPEST teheted.

Egy üres univerzumban mehetnél akármilyen sebességgel, soha nem tapasztalnál semmi különbséget.

Az einsteini modell egyik ALAPJA, hogy a különböző tehetetlenségi viszonyítási pontok (inerciarendszerek) mind egyenértékűek. Önmagához képest mindig nyugalomban van.

Tehát ha egy zseblámpát viszel magaddal, és bekapcsolod, UGYANAZ történik, mint ami mindig is történt: magad elé fogsz világítani vele c-vel.

Az ok, amiért a relativisztikus hatásokat érzékelni fogod, az az, hogy az univerzum már tele van szemetelve mindenféle más dologgal, amiknek már adott a hozzád képesti viszonylagos sebessége. Ha lehetséges lenne magaddal együtt mindent felgyorsítani (ahogyan a magaddal vitt lámpával feltehetőleg teszed, máskülönben ott maradna mögötted), akkor visszakapnád az eredeti univerzumot.

Egy külső megfigyelő, akihez képest te fénysebességhez közel haladsz, miközben a lámpás kísérletedet végzed, látná az összes relativisztikus hatást (a te kocsid összenyomódik, az idő lelassul, stb.) és ugyanezt látnád te, ha kinézel az ablakon a megfigyelőre, de ez azért lehetséges, mert a ti VISZONYLAGOS sebességetek jelen van.

Nem indítok rá külön kérdést, mert egyrészt ide passzol (a kérdés bővítése), másrészt én gyanítom, mi a megoldás.

Én lebegek az űrben, relatíve nyugalomban.

Velem szembe jön egy tükör, a fénysebesség 99,997%-ával. Én rávilágítok zseblámpával. A kérdés: milyen hullámhosszú EM sugárzást kapok visszaverve a tükörről?

Szerintem simán ugyanazt a látható fényt, amit én bocsátottam rá.

Azért a puszta logikából kiindulva elég hülyén hangzik, hogy torzul az idő...

Aki fénysebességgel közlekedik érzékel 3 percet, aki nem fénysebességgel közlekedik, az meg évtizedeket. Miért?

Senki nem tesztelte még valós esetekre alapozva. Az, hogy ilyen-olyan atomnyi méretű dolgokon kísérleteznek, nem bizonyít semmit, csak azt igazolja, hogy az állítás helyt áll arra, amire vizsgálták.

Én se mondhatom azt programozóként, hogy egy adott környezetben tesztelt alkalmazás 100% biztosan ugyanúgy fog működni egy másik környezetben, vagy hogy egyáltalán el fog indulni. Nem állíthat senki semmit biztosra addig, amíg nem próbálták, vagyis addig a logikára, és az ismert fizikára lehet csak alapozni.

Vagyis ha egy adott sebességgel megyek, akkor nem a körülöttem lévő világ fog lelassulni, hanem az én sebességem fog nőni.

Ha autóval/repülővel/űrhajóval/bármivel megyek, akkor se a körülöttem lévő világ lassul le, hanem én gyorsulok fel. Az idő akkor se fog változni körülöttem, a sebességem nem befolyásolja az idő múlását.

Ha én fénysebességgel mozgok, akkor nem fog minden megállni körülöttem, hanem gyakorlatilag mozdulatlannak tűnik, mert a fénnyel egy időben mozgok. De ettől függetlenül csak az én sebességem/érzékelésem fog változni, ezzel a körülöttem történő tényeket, és a környezetem érzékelését nem befolyásolom. Nagyon lebutítva, pusztán 'optikai csalódás'.

Ha X-ből elindulok Y-ba és azt mondom X-ben lévő embernek, hogy 5 perc, amikor odaértem, felhívlak. Akkor ha odaérek és felhívom, nála és nálam is 5 perc telt el.

Ha azt mondom, hogy fénysebességgel megyek, szóval kevesebb, mint 1 másodperc alatt oda fogok érni, akkor a telefon kapcsolási idejét figyelembe véve 10 másodperc múlva már beszélni fogok vele, és mindketten 10mp kiesést fogunk érzékelni, mert én mozogtam gyorsabban, nem a környezetem lassult le.

"Olyasmit látnál, mint a Star Wars-ban, amikor átlépik a fénysebességet."

Szerintem, mire "kenődnének" a csillagok, már röntgent néznél. :)

Nos a választ elég jól körvonalazták a lényegi oldalról. Oké, nem lehet átlépni a fénysebességet.

De vegyük a speciális relativitáselmélet képleteit:

l = l_0 * √(1 - v²/c²)

t = t_0 / √(1 - v²/c²)

Pont fénysebességnél ezek a képletek nullával való osztást jelentenek, ami aligha fog értelmes adatokat adni.

De tegyük fel, hogy te nem léped át a fény sebességét, hanem eleve mindig is fénysebességnél gyorsabban – mondjuk annak a duplájával – haladsz. Mondjuk tegyük félre azt a kérdést, hogy mi van, ha egy falba, vagy bolygóba csapódsz, akkor hogy lassulsz le, egyszerűen csak nézzük meg a képleteket. Ha nyulgalmi állapotban te 180 cm magas vagy, akkor így fénysebességnél gyorsabban haladva a hosszad 180/√(-3). A √(-3) értelmezhetetlen a valós számok körében. Komplex számként ugyan értelmezhető lenne, de a hosszúság itt skalár mennyiség, komplex számot meg skalárként értelmezni megint csak bajos.

Az idő nemkülönben, ami nekünk 1 perc, az neked 1/√(-3) másodperc. Komplex számként -0,577351i. Ha megmondod, hogy hogyan kell időt komplex számként értelmezni, akkor tudunk válaszolni a kérdésedre. :-)

A fénysebesség állandó, függetlenül a viszonyítási rendszertől. Hogy te milyen sebességgel haladsz, az a magad részéről mindegy, te ugyanúgy fénysebességgel látod távolodni a fényt. A zseblámpában keletkező foton szépen kilép a zseblámpából, és halad fénysebességgel előre. Külső megfigyelőként meg azt látnám, hogy a fény ugyanúgy fénysebességgel halad, csak éppen te kétszer olyan gyorsan, így a fény nem hagyja el a zseblámpát, hanem azonnal belecsapódik abba, még mielőtt ki tudna lépni. Természetesen ez így feloldhatatlan ellentmondást eredményezne.

Szóval oké, hogy a kérdés az, hogy ugyan nem lehet átlépni a fénysebességet, de képzeljük el, hogy mi lenne, ha átlépnénk. A válasz erre az, hogy ez elképzelhetetlen.

"Azért a puszta logikából kiindulva elég hülyén hangzik, hogy torzul az idő...

Aki fénysebességgel közlekedik érzékel 3 percet, aki nem fénysebességgel közlekedik, az meg évtizedeket. Miért?"

van egy létező jelenség, aminek a neve idődilatácio. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki valamilyen sebességgel halad, vagy egy bizonyos erősségű gravitácio hat rá, egy másik innerciarendszerből megfigyelve a megfigyelt test orája lassulni látszik, míg a megfigyelt test szempontjábol az idő normális sebességgel telik.

Erre bizonyíték, hogy a fejunk felett keringő műholdak oráját mindig korrigálni kell ( emiatt műkodik a GPS)