Számodra mi következik abból a tényből, hogy a világegyetemnek nincs vége?

Nem légből kapott dolog lesz, amit írok, hanem általam átrágott felfogás.

1. Semmi nem bizonyítja, hogy nincs vége, sőt inkább ellenkezőleg.

2. Ha igaz (lenne), hogy nincs vége, akkor sem következik ebből számomra semmi.

"...elgondolkodtat-e benneteket arról, hogy mindaz, amit valóságnak hiszünk, az tényleg valóság-e ? "

3. Nem ez, de el. Amit hiszünk az szubjektív dolog a valóság az egészen más lehet. Ennyi.

"2, valóban, egyetlen embert sem ismerek én sem, akit 2 másodpercen túl foglalkoztatna ez a gondolat. A szappanopera sorozatok fiktív eseményei nagyságrendekkel tovább foglalkoztatnak embereket, mint ez a tény, ami pedig alapjában forgathatná fel az életünket, és gyakorlati döntéseinket. De mintha bevonná ezt valami gondolat lepergető mentális réteg. Különös, irracionális, indokolatlannak tűnő reagálás. "

Na remélem a szappanoperás sértést nem nekem szántad!

Egyrészt nem nézek szappanoperát, másrészt egy egyetemi fizika szak már régen mögöttem van. :) Nehogy azt hidd, hogy nem foglalkoztatott ilyesmi kamaszkoromban engem is, csakhogy rájöttem, hogy sokkal értelmesebb, bölcsebb ezekkel nem túl sokat foglalkozni, mert úgysem tud az ember érdemben előrébb lépni ilyen kérdésekben.

Az ilyen kérdésekben kevés ismeretünk van és elméleti szinten pedig az emberi fölfogóképesség határait feszegetik! Nem véletlenül írtam, amit írtam.

Legyen véges a világ. Akkor mi van azon kívül? Legalább olyan elképzelhetetlen, minthogy végtelen... :D

Tessék, itt egy tény; a Nap kb. 4.5 milliárd éves. Emberi ésszel fölfoghatatlan időről van szó. Mi jó ha 80-100 évet élünk.

És? Akkor mi van? Miben lesz más az életünk ettől a ténytől? Lenyűgöző tény, de nem forgatja föl az életünket...

Ettől holnap nem kell munkába mennem? Ettől mindegy lesz, hogy hol lakom, hogy ki a/(lesz a) feleségem? Nem hinném! :D

Kérd., nem lehetsz ennyire lüke.

Honnan a fenéből következik abból, hogy a tér végtelen, neked az, hogy nem valódi?

Beleolvastál egy könyvbe és lehidaltál hogy hű! végtelen! vagy mi?

És ha ebből most valami filozófiai katyvaszt akarsz formálni (2. kommented), esküszöm lecsapkodlak.

Igen, van egy egész nagy metafizikai irodalom, ami azzal foglalkozik, komolyan, hogy mit tekintünk valóságosnak, erről el lehet beszélgetni. De ne kavard össze a témákat kérlek szépen.

"Ha minden más véget ér, de az univerzum soha sehol nem ér véget, elgondolkodtat-e benneteket arról, hogy mindaz, amit valóságnak hiszünk, az tényleg valóság-e ? "

Nem. A világegyetem végessége semmilyen módon nem befolyásolja a körülöttünk lévő dolgok valóságosságát.

"Ha a tér és az idő összehajlik, akkor rohadtul nem kéne foglalkozni mindazzal, amit eddig helyesnek, vagy helytelennek gondoltunk, mert csak egy fiktív valóság vesz minket körül, már ha egyáltalán mi létezünk fizikailag. Az sem biztos, hogy ezt leírtam."

Kérdező, itt valami komoly probléma lehet veled.

Képzelj el egy lufit, és annak a felszínét.

Ez ugye, közelről egy sík lepedőnek tűnik.

Összehajlik? Igen.

Véges? Igen.

Végtelen hosszan szaladhatsz benne? Igen.

Hol van a közepe? NINCS BENNE a felszínben! Máshol van - olyan helyen, amit onnan nem érsz el.

Még növekedni is tud? Hát hogy a fenébe ne!

Na, a világunk pont ilyen... csak 3 dimenziós, a lufi felszíne meg csak 2.

És nyugodt lehetsz: teljesen valóságos.