A lélek definiálható tudományos szempontokból/leírással/módszerekkel?

Szerintem a lélek (nem tudományos) definíciójának tekinthető az emberi tudat, elme, egyéniség azon része, mely a halál után is megmarad létezőként. Ez a teológiai vagy misztikus változat.

A pszichológia biztosan más definíciót ad.

De egyik sem természettudományos.

Pontosabban a második definíció más tudományterületet érint, az első definíció szerinti meg természettudományos szempontból nem létezőnek tekintendő.

Szokás szerint sok a hülye válasz -_-

(Köszönet Tom Benkónak, hogy írt egy normálisat is.)

#2essel az a baj, hogy elszúrja a végével, bedől a tudomány valami ál-definíciójának -_-

(Ajánlom mindenkinek az idős Feynman előadásait (Jútyúbon megvan), ahol szentel egy részt annak (kvantummechanika és a "valószínűség konrkét mérhető állandó tulajdonságok nélkül nem mérhető" téveszme kapcsán), hogy mi vizsgálható és mi nem.)

Milyen alapon jelenti ki a #2, hogy definíció nélküli dolog tudományosan nem vizsgálható? Az egy más dolog, hogy tudományosan (meg általában is) általában megmondjuk, hogy konkrétan miről is beszélünk. De a tudomány tele van olyan dolgokkal, amikor fogalmunk sincs, hogy mi okoz valamilyen mért eredményt, és majd csak KÉSŐBB fogunk rá egy fogalmat alkotni.

Az egy más dolog, hogy a kérd.-től meg lehet követelni, hogy ő határozza meg először, hogy melyik lélekre gondol.

Lévén pl. a különböző vallások definíciója sem teljesen egyezik.

Például ha azt mondom, hogy:

"A lélek egy élő dolog tudatának testetlen és halhatatlan komponense."

akkor vallástólmfüggően úgy érezheted, hogy ez a definíció pontatlan vagy nem teljes.

Én materialista vagyok, az én számomra a lélek ugyanúgy a szervezet biológiai működésének a megjelenési formája, mint ahogy egy számítógépben is lesz egy "lélek", amikor bekapcsolod. Az emberi test sejtjei, mint alkatrészek, a beindítás után hatással vannak egymásra, idegszálakon, hormonokon meg nem is tudom, még min keresztül. Az ezekből álló rendszer intelligensnek látszó szerveződés működési jeleit mutatja, és változtat a működésén az őt érő számtalan külső behatásra reagálva. Ezt a többi hasonló rendszer az élet jeleinek nevezi. Amikor a szerkezetet valamelyik részén kritikus károsodás éri, és megáll a szívizom öngerjesztő összehúzódása, megáll vér, az idegsejtek, akkor a rendszer leáll. Ha a károsodás nem kritikus, akkor még újraindítható lehet, de instabil marad a működése. Megjegyzem, már eleve elég instabil, ami a Teremtőre nem vet jó fényt, magunk között szólván. Persze aki egy nap alatt jobbat csinál, az jelentkezhet. :-)

Ha valaki nem tud a félvezető alapú chipekről, a bináris kódolású szoftverekről, a processzor működési elvéről, az a számítógépet is egy lélekkel felruházott, szeszélyes és kényes élőlénynek tarthatja. Alátámasztja ezt, hogy időnként mindannyian a számítógép édesanyjára teszünk neheztelő megjegyzéseket.

Hová lesz a "lélek" a számítógépből, amikor leállítjuk? Tulajdonképpen áram még van benne, csak valahol megakasztottuk a szerkezetben az "impulzus és válasz" működési elv folyamatát, és a szerkezet működése tulajdonképpen összeomlik. A lelke nem megy át sehová, mert a lélek magának az anyagnak az összehangolt működéséből jön létre a beindítás után.

Ha majd a számítógép is képes lesz az önjavításra és az önbővítésre, akkor létrehoztunk egy mechanikus élőlényt. A mesterséges intelligencia létrehozásához persze először meg kellene ismerni a természetes intelligencia működését és paramétereit, és sajnos többnyire elég egyszerű programokat figyelhetünk meg egymásban, vagyis a kutatási alapanyag sem olyan kiváló. Persze, egy papucsállatka működését könnyebb volt megérteni, mint egy párducét, ezért nem baj, ha először egy valóságsó sztárját tanulmányozzák a szakértők, és aztán jöhet egy viszonylag értelmes ember is.

Engem leginkább az érdekel, hogy hogyan indul be az emberi szervezet/szerkezet működése. Mikor, hogyan, mitől történik meg a rendszerindítás, kezdetben csak a bio-BIOS néhány fixen bedrótozott funkcióját önismételgetve. Végül is az első sejtek közötti inger már a működés első lépésének vehető.

@Vree

"De a tudomány tele van olyan dolgokkal, amikor fogalmunk sincs, hogy mi okoz valamilyen mért eredményt, és majd csak KÉSŐBB fogunk rá egy fogalmat alkotni. "

Ilyenkor definiáljuk a hatása alapján. Pl sötét energia: az Univerzumban gyorsuló tágulásának oka. (lehet pontosítani, ez csak egy példa)

Ez egy definíció, megadjuk, hogy mi az, amiről szó van. Mi ezzel a probléma? Nem kell tökéletesen ismerni valamit ahhoz, hogy definiáljuk. Ha jobban megismerjük, akkor max újra definiáljuk egy nekünk hasznosabb definícióval. De mindenképpen tudnunk kell, hogy miről beszélünk, nem lehet egy egyenletben vagy egy elméletben egy olyan változó, ami csak úgy ott lóg. Van, hogy annyival definiáljuk, hogy ez az a szám, amivel az egyenlet baloldalát szorozva megkapjuk a jobboldalt (a fizkém tele van ilyenekkel:). Nem mond sokat, de ez is egy definíció. Utána lehet vizsgálni azt a tagot. De definíció nélkül akkor sincs semmi.

"Az egy más dolog, hogy tudományosan (meg általában is) általában megmondjuk, hogy konkrétan miről is beszélünk."

Igen, ezt hívjuk definíciónak.

^ha valamit nem lehetne semmilyen módon definálni, akkor is lehetne tudományosan vizsgálni, ennyi.

Módszertant ne keverjök már a tud. korlátaival. Ennyit kérek. köszi.

Mondanál valamit, amit nem lehet sehogyan definiálni?

És ha valamit nem lehet sehogyan definiálni, akkor honnan tudod egyáltalán, hogy azt vizsgálod-e? Hiszen pont ez a definíció lényege, nem? Nem igazán tudom elképzelni, hogy egy definiálatlan dolgot hogy lehetne kutatni.

Abszolút nem kötekedni akarok, de örülnék, ha egy lényegében "hülye vagy"-nál bővebben kifejtenéd, hogy mi a baj az elképzelésemmel.