Hogyan tanuljak egyetemi integrálásos, deriválásos fizikát?

S F dr a munka definíciója, ebből indult ki. Mivel P=dW/dt, így ebből átrendezve jön, hogy W=S P dt. A teljesítményre meg kihozható hogy Fv:

P=dW/dt=d/dt ∫F dr = d/dt ∫Fvdt, mert dr/dt=v, így a deriválás és integrálás kiüti egymást, tehát P=Fv. Ezt aztán lehetne magyarázni, de szerintem elég ha annyit tudsz, hogy P=Fv. Innentől ugye kiírja F-et m*a-ként, majd kiemeli az integrálból a tömeget, mert az ugye konstans és kiírja a skalárszorzatot. Így jut ide.

Egyszerűen annyit csinált, hogy felírta a munkadefinícióját és abból kihozta azt, ami kellett a feladat megoldásához. Nem fizika szakosoknak tróger dolog így fizikát tanítani... El kéne mindent magyarázni szépen, ennek a tanárnak elégtelen a tanító képessége.

Itt nem a tróger tanárról van szó. A fizika törvényei a fizikaóra feladatai, a matematika szabályai pedig a matematika óráé. Amikor egy adott szintre jut mindkettő, kölcsönösen használják a másikon tanítottakat, így jut kölcsönhatásba a kettő. A működéshez jó összehangolás kell, azaz megfelelő tematika. Ismerve a mai tematika készítés "titkait", azt kell mondani, a véletlen szerencse és egy két ember kvalitása, ha összejön. A közeg, a rendszer, az oktatás infrastruktúrája és még sok minden fokozatosan alkalmatlanná tette a helyet a színvonalas oktatásra. Ezért szerencsefüggő (tanárfüggő) a minőségi oktatás. De ez nem a tanár hibája akkor se, ha rosszul oktat. Már őt is elfuserálták.

Itt középiskolai probléma van, mégpedig az elmei fizikával, amire egyetemen sokszor már csak építenek. Adott egy csónak egy közegben. Mozog, tehát a dinamika törvényei érvényesek rá. Az erőtörvények, az út-idő függvények differenciális változatai. Vízben mozog, tehát súrlódik. Azaz tudnunk kell, hogy a súrlódás egyfelől erőhatás (sebességet csökkent), másfelől energiát emészt fel (kölcsönhatás, tehetetlenségi energiát átveszi a víz). Ha tehát meg tudjuk fogni, hogy a jelenségre miféle szabályok érvényesek (meg tudjuk - megnézzük - a vonatkozó képleteket), akkor fel is tudjuk írni az összefüggéseket. A megoldás már matematikai tudomány, az eredmény ellenőrzése ismét fizikai ismeretet igényel. ÉS ha reálisnak tartjuk, készen vagyunk.

Ez hátha segít: Newton II. szerint itt F_ell=ma, avagy konkrétabbra fogva -k*v(t)=m*dv(t)/dt, avagy v(t)-re kaptál egy elemi úton kiintegrálható differenciálegyenletet. Ehhez még kell egy kezdeti feltétel, ami v(t0)=v_0. Amint megvan konkrétan v(t), egy integrálással megvan x(t) is még egy kezdeti feltétellel, de ez már csak a koordinátarendszer megválasztásától függ, azaz rajtad áll.

Azért az fura, hogy a fizika 2. félévben van, és nem volt első félévben letudva az egyváltozós analízis.