Miért forr a víz?

Azért, mert valamilyen forrásból olyan mértékű energiamennyiség éri a víz molekuláit, amely elegendő ahhoz, hogy forráspontra hevítse a vizet.

Egyébként csak 100 hPa nyomáson forr a víz 100 fokon. Ennél nagyobb nyomáson emelkedik a forráspontja is, alacsonyabb nyomáson pedig csökken. Ezt ki is próbálhatod: Fogj egy orvosi fecskendőt, 10 ml-es már megfelelő, 20 ml űrtartalmú még jobb. Szívj fel vele egy-két ml vizet, majd fogd be a végét, és hirtelen húzd ki a 10-es beosztás fölé a pumpát. Ezzel erősen lecsökkented a fecskendőn belül a nyomást, így a benne lévő víz forráspontja is drasztikusan lecsökken. Ami bugyborékolást látsz, az nem más, minthogy az egyébként továbbra is szobahőmérsékletű víz forrni kezd a fecskendőben.

"Értem én azt hogy 100 fokon forr de nemtudom miért?"

-Mert melegíted az alját,tudod lehet gázzal lehet elektromos főzőlapon de sőt kint a tűzön is!

Igen, de nem ez a lényeg. Különben minden anyag 100 fokon forrana nem igaz? ha csak a nyomáson múlna.

Egy anyag attól valamilyen halmazállapotú, hogy a belső energiájuk (rezgésük, vagy hőmérsékletük), nagyobb vagy kisebb-e, mint a molekulák közötti összetartó erő.

A víz ugye H2O és a moláris tömege alapján gáznak kéne lennie standard állapotban. Csak van egy kis csavar, hogy az oxigén képes a másik vízmolekula hidrogénjével hidrogén kötést létrehozni. 0°C-on ez a kötés olyan erős, hogy a víz szilárd. Felette már elgördülnek a molekulák egymáson, és 100°C-t elérve már nem elég erős a hidrogénkötés, és gáz halmazállapotú lesz a víz. Ez a forrás, amikor a molekulák közötti összetartó erő kisebb, mint a molekulák belső energiája. Ezt a határt lehet befolyásolni, például a nyomás változtatásával, amit egyébként az avogadro törvényéből gyönyörűen le lehet vezeti egy perc alatt. Ugye ha V=V T=T p=p akkor n=n. Ha változtatunk a nyomáson, akkor a többi is vele arányosan változik. Nem feltétlenül a molszám, egy vékony aludobozt simán összeroppanhat, de a fecskendős jelenség pont a molszám/térfogatra ment rá. Sokkal nagyobb térfogaton ugyan akkora hőmérséklet mellett kell ugyanannyi anyagnak betölteni a növekedett térfogatot, ezért a hidrogénkötések gyengébbek, könnyebben felszakadnak.

Vagy még egy megközelítés: a párolgás ugye hőt von el. Minél magasabb hőmérsékletű valami, annál jobban párolog. Minél nagyobb mértékű a párolgás, annál több hőt von el. az anyagok forráspontján már olyan mértékű a párolgás, hogy ugyanannyi hőt von el, mint amennyi hőt az adott anyag el tud nyelni, így beáll egy egyensúly a hőközlés és a párolgás általi hőelvonás között. A párolgás mértéke nagyobb ütemben növekszik, mint a hőelnyelés mértéke, emiatt egy bizonyos hőmérsékletnél már nem lehet tovább emelni az adott folyadék hőmérsékletét, ez a forráspont. A párolgás nem más, mint az adott folyadék alkotórészeinek eltávozása a folyadék felszínéről, ezért ha növeljük a nyomást, akkor a folyadék halmazállapotból elszabadulni szándékozó alkotórészeket kvázi "rányomjuk" a folyadék felszínére, ezért emelkedik a nyomás növelésével az anyag forráspontja. Amikor pedig csökkentjük a nyomást, akkor megkönnyítjük az alkotórészek eltávozását a folyadék felszínéről (konyhanyelven fogalmazva "leszívjuk" a folyadék felszínéről annak alkotórészeit), ezért alacsonyabb hőmérsékleten is beáll az egyensúly.

De ez az összes meghatározás (kivéve a #4 által írtakat) igaz nem csak a vízre, hanem minden létező anyagra, elemre. A #4 által írtak csak azért nem, mert a hidrogénkötéses magyarázat már elég speciális, csak a hidrogéntartalmú vegyületekre igaz, mint pl. H2O, HCl, stb.)

"hidrogénkötéses magyarázat már elég speciális, csak a hidrogéntartalmú vegyületekre igaz"

mert a vizet kérdezte, de egyébként a Wolfrám atomrácsával is energiát kellene közölni, hogy felszakadjanak a kovalens kötések.