Az egó az tud szeretni?

Az egó azt jelenti, hogy elkülöníted magad a külvilágtól. Egyesek szerint az "Univerzummal való eggyé válás" élménye maga az ego feloldódása. Az, hogy jobban szereted magad, mint másokat, az emberi egónak gyakori jellemzője, de nem feltétlenül igaz, ezért létezik önzetlenség, bár ritka.

Az énkép azoknak az információknak az összessége, amit magadról gondolsz, míg az egó csak annak a tudatosulása, hogy vagy te, meg minden más.

Az érzelmeinknek semmi köze a fentiekhez. Az agyunk mindenféle érzésekkel ellát minket egótól és énképtől függetlenül, ezek az agykéreg által tudatosulnak.

A legtöbb állatnak kizárólag ösztönei vannak, feltétlenül aszerint cselekednek. Az ember esetén az ösztönök forrása a tudattalan, azonban tényező az erkölcs is, ami értelmezhető "tanult ösztönönként" (az igazi ösztön veleszületett, de az erkölcs mechanizmusait tekintve megegyezik az ösztönökkel), míg a tudat (agykéreg) a hierarchia legfelsőbb szintje, ami az alsóbb szinteket elutasítja vagy engedélyezi, teszi ezt tanult, racionális ok-okozati összefüggések felismerése révén.

Dióhéjban ennyi.

Szia.

Elöljáróban bevezetnék az "én"-nel kapcsolatban egy másik elméletet, ami másik megvilágításban vizsgálja ezt a kérdéskört.

Az egót egy olyan "én" érzetnek definiálom, ami magát megkülönbözteti más(nak vélt) dolgoktól. S ezen felül definiálok egy olyan "én" érzetet is, ami magát nem különbözteti meg semmitől és senkitől, vagyis magát a szó szerinti mindennek tekinti. Elnevezem ezt Önvalónak, ami az ÖNmagunk VALÓsága rövidített változata. Értelemszerűen ez az Önvaló nem halmaz-halmaz viszonyt tölt be az egóval, hanem halmaz részhalmaz viszonyban van vele, vagyis "terjedelemben" meghaladja az egót, de ez látszik a definícióból is.

Illetve felállítók egy axiómát is, ami az önszeretet, és azért axióma, mert ha nem lenne meg az önszeretet, akkor az adott individuum egészen egyszerűen nem létezhetne, mert azonnal elpusztítaná magát, ugye az önszeretet hiányában.

Plusz még egy dolgot jó lenne tisztázni a szeretettel kapcsolatban. Fontos megkülönböztetnünk azt a szeretetet, ami feltételeket állít fel, és persze azt a szeretetet, ami feltételek nélküli.

Az egó tehát tud szeretni, de csak önmagát, és mivel magát elkülöníti a többi dologtól gondolkodásban, ezért azokat csak feltételekhez kötötten tudja szeretni, pontosabban csak akkor szeret valamit, ha az egó által előre felállított feltételek teljesülnek, vagyis az egó érdekét szolgálják. S ugye az egó definíciójából kikövetkeztetve, és figyelembe véve az érzelem definícióját - ami egy szabados megfogalmazás szerint az, hogy a szubjektív látásmód reakciója a külső/környezeti hatásokra, vagyis az "én" és a "nemén" közti különbözőség manifesztálódása - azt látjuk, hogy végül is, ha nincsen egó, akkor nincsen érzelem sem. Az ösztönnel más a helyzet, mert az ösztön egy leegyszerűsített definíció szerint egyfajta belső késztetés, hajtóerő, inspiráció, ami teljesen független attól, amit az egó esetében "nemén"-nek tekintünk.

Egy dologra még felhívnám a figyelmet, ami az önzés és önzetlenséggel kapcsolatos. Azt ugye tudjuk, hogy az önzés definíciója az, hogy saját(nak vélt) érdek előtérbe helyezése, más érdekével szemben, és azt is tudjuk, hogy az önzetlenség pedig, amikor saját/személyes érdekét háttérbe szorítjuk, figyelmen kívül hagyjuk, vagyis a többi dolog érdekét helyezzük előtérbe. Ha az önzetlenséget tovább boncolgatjuk, akkor azt találjuk, hogy az önzetlenség végső soron nem más, mint a saját és mások érdekének az azonossága.

Ezeket belekalkulálva azt vesszük észre, hogy az önzés csak úgy tud teret nyerni, ha az egó működik, hiszen az egó magát elválasztja, megkülönbözteti, és az önszeretete automatikus előnyt fog élvezni más dolgok szeretetével szemben, ellenben az Önvaló esetével, mivel ott az önzés képtelen működni, hiszen az Önvaló magát a szó szerinti mindennel azonosítja, vagyis nincsen olyan dolog, amivel szembe az önszeretete előnyben lenne, ugyanis a szó szerinti mindenen kívül semmi más nem létezik, mert ha létezne, az is még a minden részét képezné.

Ha a létezésünkkel kapcsolatban megfelelő filozófiai és metafizikai analízist végzünk, és eme analízis során belátjuk, hogy az Önvaló nem egy fiktív fogalom, hanem létező entitás, akkor azt is beláthatjuk, hogy az egó végső soron egy téves/hamis énkép, míg az Önvaló az igazi.

Szia.

Egy szóval nehéz lenne kifejezni, de röviden és tömören annyi a különbség, hogy az Önvaló perspektívája minden tekintetben nagyobb tartományt fed le, mint az egóé. Ez alatt azt értem, hogy az Önvaló mindent (szó szerinti mindent) "lát", míg az egó ennek a "mindennek" csak kicsiny részhalmazát. Éppen ezért mindennemű tévedés, és a tévedésekből adódó pszichológiai értelemben vett kellemetlenségek (önzés és félelem, mely két dologból burjánzanak el a negatív jellemvonások és érzések) az egó számlájára írhatóak.

Egy szó, mint száz. Az egó egy illuzórikus "én" érzet, az Önvaló pedig a valós "én" érzet. Az egó duálisan, azaz kettősséggel tekint, míg az Önvaló kettősség nélkül. Az egó látásmódja kifejezetten szubjektív, az Önvaló látásmódja bár szintúgy szubjektív, de ebben az esetben maga az objektív látásmód is, hiszen egyszerre tekint mindent.