Ha pontosan le tudnának másolni, klónozni, akkor a tudatom is tovább létezhetne és így örök életem lehetne?

Kicsit eltérek a kérdéstől, na de szerintetek akkor mi van ha mondjuk harminc évesen beültetnek egy csipet az ember fejébe ami először amíg minden rendben együtt működik az agyal de amikor elkezdesz öregedni fokozatosan átvesszi az agy szerepét majd az agy elhalásakor teljesen átveszi.

Na arra szerintetek lehet mondani belső szemlélőként hogy én magam vagyok?

Persze azt feltételezzük hogy a szervezet többi részét orvosi úton halhatatlaná tették.

A kvantummechanika felfedezése után tudjuk, hogy pl. egy élőlény lemásolhatatlan. Elvileg közelítőleg lehet másolni, de az nem lesz ugyanolyan. (Nem mellesleg sokáig nem értették, hogy lehet az öröklődés olyan precíz, összeegyeztethetetlen volt az akkori ismereteikkel. Később kiderült, hogy kvantumfizikai okai vannak.)

Elviekben teleportálni lehet, de kell hozzá fogadó anyag.

Pl ha egy pohár bort teleportálok akkor kell hozzá annyi anyag a túloldalon mint amennyi a bor. A küldő oldalon lerombolja azt az állapotot ami a bor és a pohár felépül, a fogadó oldalon meg felépül azaz állapot ami küldő oldalon volt. Azaz a küldő oldalon lesz valami trutyi a pohár borból, a fogadó oldalon meg az ott lévő trutyiból lesz egy pohár bor. Azt az állapotot "átmásolja" (részecskék mozgási energiáját, spinjét stb.), a fogadó oldalon meg lerombolja.

Elvileg egy embert is lehetne teleportálni. Kérdés, hogy ugyan azaz ember lenne? Tegyük fel, hogy jól sikerült a klónozás. Minden egyes atomja ugyanolyan állapotban lenne mint teleportálás előtt. Erre kérdésekkel válaszolok. Ha jól emlékszem 7 év alatt a szervezetem sejtjei teljesen lecserélődtek. Akkor az is én vagyok mint 7 évvel ezelőtt? Korpuszkulárisan nyilván nem.

Vagy van egy hajó ami már 300 éves. Ez ugyan az a hajó most mint 300 évvel ezelőtt, ha már mindent lecseréltek benne azóta már egy csavar sem az amit építésekkor csavarták bele. Ha nem akkor, hol van az a határ ahol még ugyan az? Ha egy lécet kicserélek az még az a hajó? Illetve ha egy csavar a régi akkor még ugyanaz mint régen?

#12 nagyon jól boncolgatja a témát, főleg az utolsó bekezdésében. Gyakorlatilag "elkenődik" a dolog, nincs éles határ az "ez még ugyanaz a hajó" és az "ez már más hajó" között. Nagyjából ugyanígy kenődik el az élettelen és élő közti különbség is, valamint ugyanígy kenődik el a majom, a majomszerű közös ős és az ember közti különbség is. Ennek oka minden bizonnyal a kvantumfizikából, a kvantumjelenségekből öröklődik át a makrovilágba, hiszen nagyjából ugyanígy kenődik el az elektron is az atommag körül, és nagyjából ugyanígy kenődik el a foton esetében a hullám és részecsketulajdonságok közti különbség is. Ezek mind-mind folyamatok, amik időben folyamatosan változnak, nem lehet minden időpillanatra meghatározni a pontos állapotukat, hogy meddig még ez és mikortól már az, meddig van még itt és mikortól már ott.

Ez kicsit olyan, mint egy veled szemben álló ember, aki hátat fordít neked, de te mindenképpen csupán két állapotához ragaszkodnál, amikor 'még szembenéz veled' és amikortól 'már háttal áll neked'. A kiindulási és megérkezési állapot tiszta, de a köztes állapotok elmosódottak, elkenődöttek. Lehet rájuk szabályokat alkotni, hogy mikortól tekintjük ennek és mikortól már nem, mikortól már annak és mikortól még nem, de ennek legfeljebb statisztikaalkotásban van szerepe, a valóságban nem igazán van értelme. Vagy egy kiindulási állapot, van egy érkezési állapot, és egy relatíve hosszú, köztes átmenet, amit mindenki úgy értelmez ahogyan akar, a saját (vagy mások által alkotott) szabályoknak megfelelően.

Csak az ember akar mindent kategorizálni, beskatulyázni, hogy nevet adhasson a gyereknek, nem szereti ha a dolgok a levegőben lógnak, nem egyértelműek. Aztán meg csodálkozik (vagy rosszabb esetben bosszankodik) ha ez nem sikerül, és kilóg a lóláb.

Elnézést, de talán káprázik a szemem.

A #12 válaszoló tényleg leírta ugyanazt a két példát, amit én 6 órával előtte? (#9)

#11:

A "tudatfolytonosság" alapján szerintem elfogadható. Feltéve, hogy valóban 100%-osan "átvesz" engem.

A személyiségből mondjuk tutira eltűnnek a hormonális érzelmi "felhangok", de mégiscsak az értelmes, logikus tudat tovább létezne.