Vajon mi volt a kezdetek kezdete tehát a nagy bum elöt mi volt?

Az az anyagrészecske maga az univerzum, csak kifejezhetetlenül kicsi térfogattal és emiatt óriási sűrűséggel rendelkezett.Ez persze azzal jár, hogy hatalmas benne a nyomás, ami egy idő után az egészet szétveti, azaz Nagy Bumm.

Legalább is ma még ezt tartjuk a leghelytállóbb hipotézisnek.

#2, azt azért nem ellítanám, hogy ez legelfogadottabb, vagy a legvalószínűbb hipotézis.

A "nagy bumm" hülyeség és sokkal nagyobb hit kell, ahhoz, hogy valaki ezt tartsa valószínűbbnek, mint a teremtés.

Most mondd, nem egyszerűbb az, ha valaki létrehozta, mint az, hogy magától történt?

"Komoly filozófusok gyűjtőhelye ez, hogy az

elsőt így lenulláztátok. Mindenesetre sokkal

izgalmasabb irányt pendített meg, mint az

alapfelvetés. Csak azt nem értem, hogy ha

ennyire fal mellett kötelező haladni a

gondolatokkal, akkor mit vár a kérdező?

Önigazolást? Nem fáj ám az, ha kicsit

elrugaszkodunk."

Lehet filozofálni, meg elrugaszkodni, de vasárnapi idõtöltésnél több értelme nincs. A tudomány bizonyítékokon alapszik, nem a fotelban kitalált meséken.

"#2, azt azért nem ellítanám, hogy ez

legelfogadottabb, vagy a legvalószínűbb

hipotézis."

Attól még ìgy van. Ezen kár is vitatkozni, csak magad égeted vele.

"A "nagy bumm" hülyeség és sokkal nagyobb

hit kell, ahhoz, hogy valaki ezt tartsa

valószínűbbnek, mint a teremtés.

Most mondd, nem egyszerűbb az, ha valaki

létrehozta, mint az, hogy magától történt?"

Köszönjük, szakértõnket hallották.

És pont hogy a Nagy Bumm, a húrelmélet és a dimenzióelméletek, amiket matematikailag és fizikailag modelleztek (azaz bepötyögték a számítógéppe a dolgokat, megmondták, hogy adja ki mi lesz 13 milliárd év múlva, és pontosan a mai univerzumot kapták meg) adják ki azt a világképet, amit ma tapasztalunk. Persze vannak még dolgok, amiket nem értünk, pl a gravitáció, de ezt a tudósok is belátják. Csupán azt mondják, egyelőre ez a legjobb elmélet, aztán igencsak valószínű, hogy ha nem is lecserélve, de átalakítva lesz. A teremtéselmélettel az a baj, hogy csupán olyan érvekkel támasztják alá a tényszerűségét, mint pl ha nem értünk valamit, akkor azt Isten teremtette. Ez egyszerűen nem jó hozzáállás - de amíg egy vallás, hit nem árt másoknak, addig felőlem mindenki abban hihet, amiben akar ;)

Mellesleg kérdező, ha jobban érdekelnek az ilyen dolgok, de nem vagy doktorált elméleti fizikus, akkor lesd Dávid Gyula videóit a hatásvadász dokumentumfilmek helyett. Fent vannak a YouTube-on.

"A "nagy bumm" hülyeség és sokkal nagyobb hit kell, ahhoz, hogy valaki ezt tartsa valószínűbbnek, mint a teremtés. "

Ezt nem cáfolhatom meg, mert szubjektíven neked ez a véleményed.

Ha számodra egyszerűbb elhinni, hogy egy kitudja micsoda kitudja hogyan kitudja miből megteremtette ezt az egészet, mint hogy tudományosan megmagyarázható jelenségként jött létre, akkor tedd azt.

De legalább ne vágnád rá, hogy hülyeség.Szerintem az itt jelenlévőknek összesen nincs annyi tudása, hogy bebizonyítsa, hogy hülyeség az ősrobbanás.Ha le tudod vezetni és érvekkel alátámasztani, hogy igazad van, akkor mondhatod, hogy egy elmélet hülyeség.

Nos. A fizika valóban megfigyeléseken, tövényszerűségeken alapszik. Jelenleg azt látjuk, hogy az Világegyetem tágul. Ha időben ábrázolod a galaxisok közötti távolságot, úgymond extrapolálod az adatokat, akkor ahogy mész időben vissza, úgy egyre közelebb kerülnek az galaxisok. Ez hozz a nagy bumm elméletét, mert kellő időegységet visszalépve az összes anyag egy helyre kerül vissza.

Mi ebből tudunk kiindulni, és ilyen esetben mindig elsőre a legegyszerűbb extrapolációt használjuk, hiszen ha nincs mód eldönteni, hogy az egyszerűbb, vagy a bonyolultabb extrapoláció felel meg a tényleges történteknek, akkor semmi okunk nincs arra, hogy a bonyolultabbat válasszuk.

De itt pont az történt, hogy az általunk használt extrapoláció nem működött. Ezért jött be elméleti szinten a inflációs modell. Oké, ez csak hipotézis, ha úgy tetszik „mese”. No de ha volt ilyen inflációs szakasz, akkor abból következnek bizonyos ma is észlelhető jelenségek. Ha ezeket megtaláljuk, akkor közvetlen módon bizonyítjuk, hogy a felállított modell jó, előre képes volt megjósolni olyan jelenségeket, amit csak később voltunk képesek kísérleti úton igazolni. Amíg nincs nagyobb ellentét az elmélet által adott jóslatok és a tényleges megfigyelések között, addig semmi ok nincs a modell lecserélésére. Sőt még ez sem feltétlenül elegendő feltétel egy modell eldobásához, ahhoz fel kell állítani egy nagyobb prediktív képességgel rendelkező modellt, ami megmagyaráz olyan jelenségeket, amelyet a régi modell nem, de egyben hozza a régi modell előrejelzéseit is.

Egy régi példa: A fizika régen külön kezelte a mágnesességet, és külön kezelte az elektromosságot. Egy ideig ésszerű modellt alkotott ezek működéséből, csakhogy történt pár olyan megfigyelés, amit ezekből a modellekből nem következett. Ment is a fejtörés, tudtuk már, hogy a modelljeink nem jók, csak nem volt új modell, ami leírná a jelenségeket. Aztán megszületett a két modellt egységesítő új modell, ami a már megfigyelt jelenségeket egyesíteni tudta, így például magyarázatot adott arra, hogy az áram járta vezető miért téríti ki a mellé helyezett iránytűt. Oké, megvan az új modell, de ez még mindig csak „mese”, hipotézis. Csakhogy az új modell előrejelzett néhány új jelenséget. Például ha az áram járta vezető eltéríti a mágnest, akkor ha egy áram alá nem kapcsolt vezetéket mozgatunk egy mágneshez képest, vagy fordítva, a mágnest mozgatjuk az vezetékhez képest, akkor az áramot fog elindítani a vezetékben. Ezt a predikciót adta a modell. Később ezt sikerült kísérletileg is igazolni, így elkészült az első generátor. Mindenki örült, hiszen az új modell helyességének megvolt az első kísérleti bizonyítéka. (Aztán jött több ilyen bizonyíték, így szépen megszilárdult a modell.)

Vagy ott van Newton elmélete, ami nagyon sokáig megfelelő volt. De a XIX. században olyan megfigyelések történtek, amelyek ellentmondtak ennek a modellnek, történetesen a fény sebességének méréseire gondolok, vagy mondjuk a Merkúr pályájának apró eltéréseire a kiszámolt adatoktól. Einstein zsenije abból állt, hogy kizárólag ezen eredményekből kiindulva képes volt ezen jelenségeket egy olyan elméletben egyesíteni, amely konzisztensen leírja ezeket az új jelenségeket, de úgy, hogy közben az lefedi a newtoni modellt is, ha kellően kis sebességekkel számolsz. Jó, ez még mindig csak „mese”, ahhoz, hogy elfogadjuk ezt az új modellt, azért kellettek olyan előrejelzések, amelyeket kísérleti módon lehet igazolni. Az általános relativitáselmélet első ilyen kísérlete a fény elhajlását mérte meg a Nap körül, egy napfogyatkozás segítségével. (A napfogyatkozáskor megfigyelt csillagképek valóban kicsit máshogy néztek ki, mint amikor úgy látjuk őket, hogy nincs ott a Nap, tehát a Nap valóban elhajlítja a csillagokból érkező fénysugarakat.)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Tehát valahogy így vizsgálódik a fizika. A jelenlegi problémánk az, hogy két egymással össze nem függő elmélet írja le a világunkat, a relativitáselmélet, illetve a kvantumfizika. Ami rosszabb, hogy ezek néhány jelenséget egészen máshogy magyaráznak, vagy egy-egy dologról egészen más képet írnak le. Pl. a relativitáselméletben a gravitáció kvázi pusztán geometria, a tér „görbülete”. A standard modellben viszont a gravitáció részecskeként van jelen, még akkor is, ha kísérletileg soha nem sikerült megtalálni ezt a részecskét, és nem is valószínű, hogy jelenleg erre lenne módunk. Vagy míg a relativitáselméletben a tér és az idő folytonos, egyenletes, addig a kvantumfizikában fluktuál, sőt bizonyos tekintetben nem egészen folytonos. A „probléma” az, hogy mindkét elmélet egy raklap előrejelzést hozott, amit kísérleti módon sikerült igazolni, tehát a két modellt nagyon sok szempontból helyesnek látjuk, noha tudjuk, hogy nem kibékíthetőek.

De ezzel úgy önmagában nincs gond, mert nem igazán kell a két elméletet úgy a gyakorlatban összeegyeztetni. Vagy óriási tömegek vannak, nagy sebességek, és akkor használjuk a relativitáselméletet, vagy részecskékről van szó, ott meg használjuk a kvantumfizikát, de ott pl. nincsenek óriási tömegek. A gond olyan esetekben van, amelyeknél a kettő együtt jelentkezik, azaz nagyon kis térrészt, részecskéket vizsgálunk úgy, hogy óriási tömegekről van szó. Nem sok ilyen jelenség van, tulajdonképpen csak kettő: az ősrobbanás, illetve a fekete lyukak. Itt kellene valahogy a két elméletet egyszerre alkalmazni. Tulajdonképpen a fizika javarészt ezt csinálja ma, csak ez ugye némi nehézségeket okoz, mert közvetlen megfigyelésekre nincs mód, hiszen nem tudunk megvizsgálni egy fekete lyukat, vagy az ősrobbanást. De még a közvetett kísérletek, bizonyítások is erősen nehézségekbe ütköznek.

Tudjuk, hogy pl. a relativitáselméletnek van „határa”, a fekete lyukaknál is, az ősrobbanásnál is van az a pont, ahol értelmét veszítik a relativitáselmélet képletei. Nullával való osztás és egyéb nyalánkságok jelennek meg, ha megpróbálod alkalmazni a képleteket. A kvantummechanikáról is tudjuk, hogy hiányos, ahogy Illetékes elvtárs fogalmazna: „ez így ebben a formában nem igaz”.

Van egy csomó elméleti konstrukció, ami valamilyen módon próbál ezen modelleken továbblépni, valahogy általánosabb módon leírni a világunkat. Ilyen például a húrelmélet, a bránelmélet, de ezek még mindig a „mese” kategóriában vannak, hipotetikus modellek, amelyek kísérleti módon nincsenek igazolva (tudtommal). Komoly gondot jelent olyan jelenségeket generálni, amivel lehetne vizsgálni ezen modellek – „mesék” – igazságtartalmát, helyességét.

Röviden: Pont az ősrobbanás az egyik olyan pont, ahol időben visszamenvén egy ideig tudjuk követni a jelenségeket, tudunk rá modellt alkotni, a modellek előre is jeleznek bizonyos adatokat, amelyeket kísérleti módon közvetve igazolni is tudunk. Pl. a ma használt modellből elméletileg következik például a Világegyetemben a hidrogén és hélium aránya, és a mérések alátámasztják ezen predikciók helyességét. De egy bizonyos ponton úgymond elveszítjük a fonalat. Sőt mivel a Világegyetemnek volt egy olyan korszaka, amikor majdnem bekövetkezett az entrópiamaximum. Ez ugye kéz a kézben jár az információminimummal, tehát a Világegyetem nagyon korai szakaszának jelenségei tulajdonképpen eltűntek. Kb. olyan ez, mint mikor elkevered a pudingport a tejben. Ha már szinte teljesen egyenletesen elkeverted, nem igazán tudja már megmondani senki, hogy a tejelt öntötted a pudingporra, vagy a pudingport szórtad a tejbe. De ha marad némi egyenetlenség, akkor felmelegítve a pudingot az meg fog jelenni, pl nem egyenletesen szilárdul meg, hanem csomósodik egy kicsit. A csomók száma, mérete és egyéb paraméterei alapján azért lehet némileg következtetni arra, hogy mennyi ideig keverted, mennyire volt egyenletesen elkeverve a pudingpor.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Hogy mi volt az ősrobbanás pillanatában, pláne előtte? Erről nem tudunk semmit. A tudomány meg olyan, hogy nem akarja megmagyarázni, amiről lövése sincs. Igen, a fizikának része az elméleti fizika, a hipotézisgyártás, és ezek sem titokban zajlanak, hanem ezeket az elméleti fizikai eredményeket is publikálják, konferenciát tartanak róla, megjelennek a tudományos szaklapokban, majd végül a bulvársajtó is átveszi ezeket. De aki tudományos munkát végez, az pontosan tudja, hogy mi az, ami kísérlet, mi az, ami kísérletileg igazolt elmélet (modell), és mi az, ami hipotetikus elmélet, ami nincs tudományos alapossággal igazolva, de jó kutatási irányt jelöl ki. A szaklapokban nincs feltüntetve az, hogy mi melyik kategóriába tartozik, mert mindenki tudja, hogy mi melyik kategóriába tartozik. A bulvárlapokban sincs megjelölve, mert sokszor a témához csak kis mértékben értő ember fordítja le a cikkeket, eredményeket a laikusok által érthető nyelvre. A laikus olvasóban meg általában már nem különül el a kettő, hiszen nem ismeri az ide vágó szakirodalmat, kutatási eredményeket, stb…

Szóval nem tud a tudomány jelenleg választ adni a kérdésre. Innen meg minden teljesen laikus mese felesleges. Sokszor laikus emberek olyan elméleteket gyártanak, amit egy szakember két perc alatt cáfolni tud tényekkel. Meg lehet azon is vitatkozni, hogy a szakemberek által felkínált alternatívák közül melyik a helyes. De ez kb. meg olyan, mintha két olvasni, írni, számolni nem tudó óvodás vitatkozna arról, hogy az injektoros vagy a karburátoros motor hatékonyabb-e. Ez pusztán vélemények, érzetek összehányása tetszik, nem tetszik alapon, mindenféle komolyabb ismeret és tudásanyag nélkül. Unatkozás helyett még mindig érdekesebb, legalább telik az idő, de sok értelme nincs.