A természettudósok mivel érvelnek amellett hogy szabad akaratunk van és nem csak a természet törvényei hozták létre majd irányítják az agyunkat, ezen csak egy kevésbé beszabályozott rendszerrel, esetleg Istennel való kapcsolat képes változtatni?

A gondolat és a döntés nem egy elektrontól függ, hanem adott mennyiségű elektrontól. 100 elektron közül nem tudja senki megmondani, hogy egy adott esemény hatására melyik fog energiaszintet váltani, viszont azt ki lehet jelenteni, hogy adott esemény hatására 50 elektron biztosan szintet vált.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy a szabad akarat kérdését ennyire mélyre kell levinni. Azt, hogy én most ide írok neked az az én döntésem, ami összeáll abból, hogy egyrészt irritál az, hogy a vallást szó szerint próbálod értelmezni és össze akarod mosni a tudománnyal, másrészt hozzájön az, úgy gondolom van bennem olyan vélemény, amit érdemes leírni, és ami hasznos lehet.

Meglátásom: nem tudod szétválasztani a vallást és tudományt, és a vallásodat rá akarod kényszeríteni a tudományra.

Nem tudhatjuk biztosan hogy szabad akaratunk van, de a kvantumfizika területén tényleg van pár érdekes megfigyelés, amire még nemigen tudunk magyarázatot.

A materialista gondolkozású emberek között elég elterjedt volt a determinizmus nézete. Miszerint nincs szabad akarat, csupán annak az illúziója. Amikor te azt hiszed, hogy szabad akaratodból segítesz valakin, az valójában szerintük a genetikád+a neveltetésed eredménye csak + esetleg a pillanatnyi hangulatod, meg a pillanatnyi aránya a kémiai vegyületeknek az idegrendszeredben.

[link]

Viszont jah, a kvantumfizika kicsit elbizonytalanította őket, szóval ez a nézet manapság már nem annyira népszerű mint volt.

Ami viszont tényleg érdekes, az nem is a szabad akarata az embereknek (ami nem tudjuk hogy pontosan mennyire létező dolog), hanem az öntudat. Pontosabban az "öntudat nehéz problémája", tehát az a kérdés, hogy hogy lehet az, hogy miközben gondolkozunk, ennek tudatában is vagyunk. Hiszen lehetne az is, hogy mint egy számítógép, csak megadnánk a reakciókat a környezetre az inputok, és a belső állapotok alapján, de ennek nem vagyunk tudatában. A külső szemlélő számára ugyanolyan intelligens döntéseket hozhatnánk így, tehát nincs szülkség (nehéz) öntudatra. (Filozófiai zombinak nevezik az ilyesmit)

Itt az öntudat nem összetévesztendő az éntudattal, az éntudat, azaz az "én", és a "mások" vagy "környezet" koncepciói szükségesek az értelmes döntéshozáshoz. Csak az öntudat nem.

sajna erről csak angolul van wiki cikk: [link]

[link]

Természetesen a környezet vett rá, hogy írjak. Mi más miatt írnék? Ha nincs inger, akció, akkor nem lehet rá reakció sem.

Egyébként döntettem volna úgy is, hogy bezárom az ablakot és foglalkozom valami mással.

Igazából lényegtelen, hogy mi miatt csináltam. Nincs rá bizonyítékod, hogy Isten (vagy egy felsőbb hatalom) irányította a gondolataimat. Már csak azért sem, mert az eddigiektől nem tér el jelentősen a reakcióm a megszokottól.

Persze lehet egy felsőbb hatalom, aki már a fogantatástól irányít és olyan környezetet teremt körém, hogy én most azt gondoljam, hogy ezt most le kell írnom.

Ha van ilyen hatalom, akkor miért áll érdekében az, hogy az emberek szenvedjenek? Az miért jó neki, hogy az egyik ember különb a másiknál, az egyik többet ér, mint a másik?

Az egyik irányítottjának miért csak néhány év adatik a szerettei között, míg a másiknak miért jut több? Miért kivételezik?

Nem jár még ott a tudásunk az agy működéséről, hogy ezen értelmes vitát folytassunk, sztem. Most enyhe másnapossággal annyira nem tudom átgondolni a témát, és végülis lehet valami abban amit mondasz, de néhány nagyon elvont gondolat felmerült bennem:

mi van ha az agy determinisztikusan készít egy modellt a világról, a "lélek" vagy "szabad akarat" pedig ebben a modellben gondolkozva dönt, hogy "jó"-e ez. Nyilván ha a modell rossz, akkor a lélek hiába jó, akkor is csak két rossz irány közül "választhat", de ha "nem érzi magát jól", akkor a modellt változásra készteti. Szóval a lélek mondjuk mindenhol ott van az agyban (ugye sokan gyanakodnak a DMT-re), és így kollektívan tudja az agyat két állapotra késztetni valahogy.

Vagy ide kapcsolható a szellem a gépben elmélet is, ami alapvetően hibás, de legalábbis kerülendő logikának van elkönyvelve hiszen ez csak a probléma elodázása, hogy az agy mögött létezik egy másodlagos, másik "dimenzióbeli" intelligencia is, ami képes az agy irányítására valami tudatalatti módon, de mégis tökéletes pontossággal. Így tehát pontosan "tudja" (nem tudatosan), hogy mikor és hol hogyan viselkedjenek a kis részecskék.