Szerintetek elhagyjam, ti mit tennétek a helyemben, lehet, hogy már nem nekem való ez az egész?

Barátnőm és én is huszonévesek vagyunk, én közelebb a harminchoz.

Két éve tart egy távkapcsolat köztünk! Mindketten nagyon szeret(jük)/tük egymást. Tökéletes volt a kapcsolatunk.

Ami azt illeti a barátnőmnél szeretőbb és hűségesebb párt soha az életben nem találok, legalábbis ezt most így érzem, nyilván vannak még hűséges lányok ha kevesen is.

Nagyon jó az ágyban vele, mindketten nagyon perverzek vagyunk és vele mindent lehet, és sosem voltak tabuk meg titkolózások meg semmi rejtegetnivaló semmilyen értelemben. Sosem csaltam meg és Ő sem engem, ezért tűzbe tenném a kezem, és hát vannak lány barátnői akikkel jó viszonyban vagyok és a távkapcsolat ellenére mindenki alátámassza a hűségét és az elkötelezettségét a kapcsolatunk felé. Szóval ez tökéletesen biztos.

A kérdésem lényege, bocs a felvezetésért csak fontos a rálátás miatt.

Szóval jól megvagyunk ez tény, de vannak gondok is. Vannak a páromnak egészségügyi gondjai amik miatt sokszor aggódni kell, és nem is kicsit. Szexben nem hátráltat minket, de az életünket nehezíti és néha nagyon nehezen viselhető és nagyon sok lemondással is járhat a jövőben nekem. Nem vagyok önző ezt a dolgot még el is fogadnám és el is fogadtam valahol mert szeretem és nekem így is kell!

Ami viszont nagyon zavar az a távkapcsolat, hogy ritkán találkozunk és nem lehetek mellette, és belátható időn belül ez sajnos nem is fog változni mert a körülmények nem engedik, hogy miért nem az lényegtelen, tényleg nem lehetséges még! Emiatt nekem nagyon hiányzik a szex, nagy étvágyam van és naponta többször is csinálnám, 2-3-4 alkalommal is, nekem ez a normális, sajnos vagy nem sajnos, ez van.

Másik gond, hogy nagyon féltékeny a párom. Mindenért hisztit csap, ha más lányokkal beszélgetek és kedves vagyok, vagy ha látja hogy esetleg annak a másik lánynak tetszem stb, akkor még nagyobb sértődés következik.

Folyton kiakad, és nyafog, és állandóan többet és többet akar minden téren tőlem, és minden baj amit csinálok, és mindenbe beleköt. Mindemellett állandóan retteg, hogy elhagyom meg ilyenek, és ez is már kezd elviselhetetlen lenni, mert túlaggódja és túl sokat mondogatja meg érezteti velem.

Vannak pillanatok mikor nem bírom már elviselni, és vannak mikor meg őrülten hiányzik és imádom szeretem akarom kívánom és senki mást nem akarok!

A napokban dilemmáztam, hogy mihez kezdjek, hagyjam el? Kezdjek más életet? Más nőt keressek aki jobban megfelel, aki közelebb van és nem ennyire hisztis és kiakasztó? Vagy fogadjam el, hogy senki sem tökéletes, én sem Ő sem, és mivel jó vele alapvetően és szeretem is, maradjak csak mellette?

Ez a se vele se nélküle érzésem van.

Ráadásul nem kevés önbizalom hiányom is van, és önbecsülésem sem túl magas. Szerinte jó pasi vagyok, és voltak barátnői akik szemet vetettek rám és szerintük is jó pasi vagyok, felizgultak rám és bepróbáloztak, de én hűséges maradtam, most is az vagyok és leszek is, és ha el os hagyom akkor sem csalom meg, hanem elhagyom és addig nem leszek más nővel míg ezt nem tudatom vele.

De most tényleg nem tudom mit csináljak, és attól is féle, hogy ha elhagyom egyedül maradik mert nekem a csajozás sosem ment, és nehezen ismerkedem és lehet most sem menne és megbánom a dolgot, de a büszkeségem meg nem engedné hogy visszatérjek hozzá. :( Szóval kicsit most szanaszét vagyok esve.:(

Mit gondoltok mi lenne a jó döntés?

Köszönöm az értelmes válaszokat!