Át léphetjük a fénysebességet?

"Wadmalaccal értek egyet - ez a téma átvezet a filozófiába, nem lehet egy "mérésekre " épülő akadémista lecsapással elintézni. Sajnálatos, hogy paradoxonhoz vezet, de ez van.

Nem véletlenül tartalmaznak a valamirevaló létszemléleti írások paradoxonokat."

Kedves 47-es! Fizikus tanárnő itt még nem kommentelt, kicsit el vagy tévedve.

Melyek ezek a paradoxonok? Soroljad!

Ha Wadmalaccal értesz egyet, akkor te sem érted a kvantummechanikát. A fizika nem egyetértés kérdése és sajnos eddig is és továbbra is azt a világot írja le, amit mérünk, nem pedig azt, amit dolgozószobánk plafonjának bámulása közben elképzelünk. Tehát amennyiben van mondanivalód, fejtsd ki, különben nem sok értelme van ide irkálnod.

Ezennel felszólítok bárkit, aki továbbra is azt állítja, hogy összefonódott részecskepárok esetén információ terjed, hogy bizonyítsa állítását, ne pedig össze-vissza hadováljon homályos tudományos emlékei és olvasmányélményei alapján! Amennyiben a bizonyítása helytálló lesz, és elméleti elgondolásait aztán gyakorlatban is megvalósítják, máris nagy eséllyel indulhat a fizikai Nobel-díj elnyerésére.

A biliárdgolyós példa egy klasszikus analógia, és amikor a kvantum korrelációkat magyarázzák, akkor mindig kihangsúlyozzák, hogy éppen hogy nem arról van szó, mint a biliárdgolyóknál. A biliárdgolyónál van perdülete mindkét golyónak még a mérés előtt is, csak nem tudjuk, mekkora, és a mérés egyszerűen felfedi ezt az értéket. A kvantummechanikában nem ez a helyzet. Ott nincs a mérés előtt konkrét érték. A mérés pillanatában realizálódik ez. Ezért hiszik azt, akik nem értik a kvantummechanikát, hogy akkor ennek a mérési eredménynek valahogy el kell jutni a másik részecskéhez is, hogy az "megtudja", hogy ha őt is megmérik, akkor neki ellentétes értéket kell majd mutatnia. Csakhogy ez egy totálisan téves felfogás, ezt a kísérletek is megmutatták.

A gyenge kölcsönhatás nyilván fénysebességnél kisebb sebességgel terjed. De mivel a hatótávolsága úgy az atommag méretének ezredrésze körül van, nem is igazán beszélhetünk terjedésről. Elképzelhetetlenül kis idő alatt zajlik le egy elképzelhetetlenül kis távolságon. A kettőt elosztva egymással már relativisztikus de még fénysebesség alatti sebességet kapunk.

De nem hat minden mindennel kölcsön. A természet adott részecskék között is többféle folyamatot produkálhat, amelyeknek eltérő valószínűségük van. A gyenge kölcsönhatást épp azért is hívják gyengének, mert ritkábban következnek be. Jól jellemzi ezt az a tény, hogy a neutrínók, amelyek tipikusan gyengén kölcsönható részecskék, egy egymilliárd km (több, mint a Nap-Föld távolság hatszorosa) vastagságú vastömbön is akadály nélkül hatolnának át, és úgy jönnének ki a túloldalon, hogy nem ütköznek neki semminek. Vagyis számukra egy ilyen irdatlan méretű vastömb is csak üres térnek minősülne.

A tovább bomlás képességéhez nincs köze a dolognak. A fotonok sem bomlanak tovább, mégis sokkal erősebb az általuk közvetített elektromágneses kölcsönhatás, mint a gyenge. A neutrínók egyszerűen nem hatnak erősen kölcsön, mert erős kölcsönhatás a kvarkokból álló részecskék között lép fel, és nem hat kölcsön elektromágnesesen sem, mert a töltése nulla.

A közvetítő részecskék tömege a hatótávolságot befolyásolja. Ugyanis minél nagyobb ezen részecskék tömege, az idő és energia közti határozatlansági reláció miatt annál rövidebb az élettartamuk, és így annál kisebb távolságra is tudnak eljutni. Egy kölcsönhatás erősségét az ún. csatolási állandó jellemzi, de ez nem a közvetítő részecskék tömegétől függ. Az elektromágneses és gyenge kölcsönhatások erőssége között 3 nagyságrend van, míg a fotonok tömege nulla, aminél a W és Z bozonok tömege pedig "végtelenszer" több.